A fotókat
és a kálvária „felfedezését” „bolyak”-nak köszönöm!
Történetéről itt találtam információkat:
A
Kishegyre nyúló Kálvária területe, csakúgy mint az egész határ, és erdőség,
előbb a pálosoké, majd 1786-tól a Magyar Királyi Vallásalap uradalom tulajdona
volt. Az 1784-ben készült katonai térképen a Kishegy aljában egy kápolnát jelöltek, templomot pedig a
Református dombon. (A mai katolikus templomot 1792-ben kezdték építeni és
’94-ben szentelték fel.) Kálvária bejáratánál a kápolna romjai ma is
megtalálhatók.
Az
1868-ban lezáruló úrbérrendezéskor a Kálvária területét és még további kb. 2
hold földet a kápolna és a Kálvária költségeinek fedezésére a katolikus egyház
megkapott. A 19. század utolsó évtizedeiben Török István plébános többször is
renováltatta a kápolnát. Végül is rossz állapota miatt elhatározták, hogy újat
építenek, ezért kápolna-pénzalapot hoztak létre: adományokból és az egyházadó
felemeléséből évről-évre −bár lassan− de gyűlt a pénz. A Kálvária harangját
Török plébános engedélyével a basaharci temetőbe helyezték át, később
visszakerült a katolikus temetőbe. Basaharcon a téglagyár virágzó iparteleppé
vált, sok munkást foglalkoztatott, szükség volt a „Pál rétje toroknál”
létesített temetőre.
Karkecz
Lajos plébános 1903-ban a kápolnát lebontatta azzal a szándékkal, hogy újat
építenek. 1908-ban a kápolna-alap pénze 1565 korona és 51 fillér volt. Ez még
koránt sem volt elegendő a kápolna felépítésére. A lelkész javaslatát, hogy a
hitközség a rendes egyházi adón kívül évente bizonyos összeggel önmagát
adóztassa meg, nem fogadták el. Ennek ellenére a plébános engedélyt kért az
érsekségi helytartótól a kápolna megépítésére. Az engedélyt megkapta. Az volt a
terv, hogy a Kishegy tetejére építik a kápolnát, „s az odáig vezetőszerpentin
úttest mentén a stációkat felállítják.”, a gazdák pedig fuvarokat vállalnak az
erdészetnél a pénzalap javára. 1909-re két építész is adott be tervpályázatot,
szép kápolnát terveztek.
1911-től
Kuchta János plébános vezetésével reálisabban és lelkesebben folytak az építési
előkészületek. A hegytetőn, a 3 kereszt helyére építették volna a kápolnát. Az
építés azonban az I. világháború miatt elmaradt. Az egyház a pénzalapot
hazafias indíttatásból hadikölcsönre ajánlotta föl.
♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦
Versegi
József a következőket teszi hozzá: Pollák Miklós plébános (1936 – 40) idején a
templomban színes stációképeket (dombormű) raktak fel, amelyek ma is megvannak.
A Kálvárián a mai stációk 1942-43-ban Mészáros plébános idején épültek. A
stációk lábazatán kb. 20x10 cm bevésés van táblák számára. Erre vésték volna
azok nevét, neveit, akiknek adományából épült fel. (Ma is üres.) A stációkat
Lesenszki kőműves, a téglakerítést Eichenwalder építette. Az egyes stációk
között kb. 1x10 m-es virágoskert volt, amit lányok gondoztak. Ha valamelyikük
férjhez ment, fiatalabb leány vette át a helyét. Búzás Rezső tanító
eltávozásakor 40 db diófa csemetét adományozott, amelyeket a stációk közé
ültettünk el, de kevés maradt meg belőle.
Az ’50-es
években „vandálok” az összes stáció ablakát és a képeket összetörték. A ’80-as
években új képeket építettek be a hívek adományából, darabja 14.000 Ft volt. Egy hozzászóló információja szerint a stációkat Konyorcsik János Munkácsy díjas szobrászművész készítette.
