Nagygyimót kálvária

Nagygyimóton nem volt kálvária. 2016-ban határozták el a létesítést. A templom-kerítés mentén kerülnek a faragott fa szobrok elhelyezésre a tervek szerint. Lassan haladt a munka, de végül elkészültek a faragott stációképek.

A település legmagasabb pontján az 1876-ban épült katolikus templom áll.  A régi temető az egykori és mai templom körül volt, ahol mára egy modern kálváriát alakítottak ki, így a golgota, valóban a koponyák hegye.

Az alábbi képekért köszönet "Fotoport"-nak, ill. innen hoztam: https://docplayer.hu/109902964-Nagygyimot-telepuleskepi-arculati-kezikonyv.html

A fából faragott stációképek: 

   

Nagynyárád kálvária

A Dél-Baranyában található Nagynyárád  község már I. István idejében királyi birtok volt. A XIV. század elején a községnek  saját temploma és plébánosa is volt. A végzetes mohácsi csata, 1526. augusztus 29-én Nagynyárád szomszédságában, Földvárnál zajlott.
A török uralom ideje alatt a baranyai falvak háromnegyed része elpusztult, a lakosság száma jelentősen megfogyatkozott. Amikor sikerült a törököt kiverni és az országot felszabadítani, Mária Terézia német vidékről sváb családokat telepített Nagynyárádra.
A második világháború után a falu német lakosságának nagy részét Németországba hurcolták, helyükre a Felvidékről elűzött családok érkeztek. Ma a lakosság közel fele német nemzetiségűnek vallja magát, s igyekeznek hűen őrizni hagyományaikat.

Templomuk idén ünnepelte építésének 250. éves évfordulóját, amelyet Mária Terézia építtetett és 1766-ban készült el. A templom védőszentjének ünnepén, a szeptemberi Mária napon, a templombúcsú napján adták át a templom melletti kis dombon épített új kálváriát. A stációk képeit Moser Ernő tatabányai fafaragó művész készítette, a stáció-oszlopok Schrempf János építészmérnök munkái.

Szelevény kálvária

Az ismertetőt Pető Máriának ill. adatközlőjének Balla Károlyné sekrestyésnek köszönöm:  

A Tiszazugban is sok nézet eltérésre adott okot az eltérő vallás, mely az egymás iránti minősítésekben is kifejeződött. A tiszazugi falvak lakói református vallásúak, Csépa, Szelevény, Cibakháza kivételével, melyek katolikusok.

Szelevény temetője szépen gondozott, kevés fával. Fő útvonala mentén sorakoznak a modern stációk. Az egyszerű  oszlopokon  fehér, márványhoz hasonló, műkőből készült  képek vannak.

A stációk nem kapcsolódnak egyes sírokhoz, önállóak.

A temetőben kápolna és szentsír nincs.

Kovács Sándorné (Kacziba Matild) építtette 2014-ben a temetőben lévő kálváriát.  A temető az önkormányzat tulajdonában van. Tóth Ferenc kunszentmártoni  kőfaragó  Ajka város részére formázta meg a stációképet, de ott nem volt rá szükség. Ezeket a gipszöntvényeket  vásárolta meg Tilda néni.  Saját pénzéből állíttatta fel a stációkat, valamint felújíttatta a haleszi úton lévő  Pietát is. Úgy gondolta, hogyha az Isten adta a pénzt (örökség, életjáradék), akkor szeretne maga után nyomot hagyni.

A fotókat  Huber Csabánénak köszönöm !

Diszel kálvária

A nehezen olvasható, különös betűkkel írt emléktábla szövege szerint a képek 1983-ban készültek:

„A kálvária képeit Horváth János és Budai Anna, fiának Istvánnak emlékére festette, a temetőbe nyugvó halottak lelkiüdvéért adományozta felesége Keczer Jolán  Anno domini 1983”

 „Diszelben hajdanán  a kálváriahegyen török időből származó temető volt. Ide 1925-ig jártak ki ájtatoskodni keresztjáró napokon a hívők. Nagyhéten a hívek itt végzik a keresztúti ájtatosságaikat. A keresztre feszített Jézus és a Fájdalmas-Anya szobrait Glacz Ignácné, született Simor Mária vagyonos özvegy állíttatta. 1903-ban elkészült a Jézus szenvedését ábrázoló 14 stáció is, de az özvegy halála után már nem került fel a hegy oldalára, hanem a község temetőjében állították fel.”

http://szalezianum.hu/adatbazisok?kid=14 (megszűnt oldal)

(Megjegyzés: Diszel 1977. április elseje óta Tapolcához tartozó egykori község.)

A fényképeket "Fotoport"-nak köszönöm. A stáció-képek annyira rossz állapotban vannak, hogy egyesével tettem fel - de még így is alig-alig látszik valami belőlük...csak 11 stációoszlop van.