Arról, hogy
itt valaha volt kálvária Biki Endre hozott hírt - köszönöm ezúton is ! Igaz
ugyan, hogy néhány kődarabon kívül már semmi sem látható, de egy érdekes, régi
újságcikk ad hírt a körülötte lévő eseményekről...Sajnos, ez is már több,
mint 50 éves. Zombán azonban ez ügyben fél évszázad alatt sem történt semmi....
Tolna
megyei Népújság 1968.6
Ki tegye rendbe a zombai Kálváriát ?
Kinek a tulajdona — kinek a feladata ?
Zomba
községben — a katolikus plébános szavai szerint — — saját maguk akarták
megszüntetni a hosszú ideje rongálódó, használaton kívüli Kálváriát. A párszáz
öles egyházi tulajdonban levő terület a helybeli termelő- szövetkezet rétjei
közé ékelődött, tőle csak az ásott árok választja el. így keletkezett a mai
vita.
Évek
óta nem járnak már a katolikus hívők a Kálváriára, rendben tartósával az előző
plébános nem sokat törődött.
Egy
esztendeje került Zombára dr. Demse Péter. A nagy műveltségű plébánost
Aparhantról helyezték át.
—
Mindjárt láttam, milyen állapotban van a Kálvária. Szerintem bármilyen
világnézetű az ember, senkinek nem válik dicsőségére. Próbálkoztunk, milyen
kiutat találhatunk. Bár az egyház- község tulajdona a Kálvária, el is volt
hanyagolva, de évek óta a termelőszövetkezet használta. Megszavazta
képviselőtestületünk, intézkedjek. írtam egy levelet a jelenlegi tsz-elnöknek,
hogy a tsz tegye rendbe, állítsa helyre a kárt. — sorolja dr. Demse Péter
plébános.
—
Megtekinthetném-e levelezésüket? — kérdezem,
—
Csupán a tsz-től kapott válaszokat olvashatom fel, saját leveleimről nincs
másolatom. Én háromszor írtam, ők is háromszor válaszoltak — feleli. Ezt
követően ismerteti a tsz-elnök által aláírt levelek tartalmát. Hozzáteszi. hogy
a termelőszövetkezetben biztosan megmutatják az egész levelezést.
Nincs
más választás. A tényállás megismerése végett keresem fel a zombai Egyesült
Erővel Tsz Andormajorban levő központját.
Háromszori levélváltás
Előadom
kérésemet a termelő- szövetkezet elnökének. Látni szeretném a plébános és a
szövetkezet közötti levelezés anyagát. Nincs akadálya, itt megőrizték
valamennyi levél másolatát, illetőleg eredetijét. Az Egyesült Erővel
Termelőszövetkezetben hozzá lehet férni mindkét fél levelezéséhez.
A
vita ez év februárja óta zajlik. A hatodik, az utolsó levél kelte április 29.
Idézek
az első két levélből. A plébános úr által pontosan iktatott, a plébániahivatal
égisze alatt küldött levél bevezetőjében pontosan leírja a 399 négyszögölnyi
Kálvária domb telekkönyvi betét sor- és helyrajzi számát, írja:
„Ezt
a területet jó néhány év óta a zombai tsz használja, fákat vágott ki,
lekaszálta a füvet, rajta járt keresztül, stb. Az egyházközség kérése a
következő: 1. A zombai e terület stáció-köveit és két lator keresztjét
szíveskedjék összeszedni és valamerre — saját céljaira — elszállítani. A
Jézus-keresztet pedig lenne szíves a tsz a zombai temetőbe szállítani. 3. A tsz
e területet vegye végleg tulajdonába, helyette adna egy akkora területet
kukoricaföldnek. 3. Ha e két pont nem lehetséges, lenne szíves a tsz megvenni a
területet. Áráról személyes tárgyalás útján közös ' döntést szeretnénk.”
Elismerésre
méltónak tartom, hogy a tsz-elnök által aláírt válaszlevél rendkívül mérsékelt
hangvételű. Benne nem teszik szóvá, milyen alapon „adományozzák" a latrokat
a termelőszövetkezetnek. Mi a dolga velük, mi köze ehhez a tsz-nek — ez
abszolút' érthetetlen.
Íme
a válaszlevél, teljes szövegében
„Egyesült
Erővel Mezőgazdasági Tsz. Zomba. Sajnálattal közöljük, hogy a Kálvária
átvételére, illetőleg megvásárlására és annak hasznosítására egyezséget nem
tudunk kötni, mivel ezzel — véleményünk szerint — súlyosan sértenénk a Római
Katolikus Egyházközség híveit. Kérjük fentiek szíves tudomásulvételét.”
Az
ügy nem zárult le ennyivel, nem fejeződött be. A plébános által újra csak
postán küldött levélben már ilyen kitételek is vannak:
„A
tsz téved... A Kálvária szégyenfoltja az egyházközségnek, csak úgy lehetne
helyrehozni, ahogy előadtam ... Megismétlem és kérem a kívánság teljesítését,
annál is inkább, mert az egyházközség tagjai egyúttal tagjai a tsz-nek is.”
Vajon
kinél a tévedés? Csak nem keveri össze az egyházközséget a termelőszövetkezeti
Közösséggel?
A
termelőszövetkezet újabb válaszában javasolja, hogy az egyházközség a január
l-én életbe lépő új földtörvény értelmében, a Járási Földhivatalon keresztül
kérje a földügyiét elintézését. A plébános következő válaszlevélnek lényege,
hogy a tsz kijavítva állítsa vissza a Kálvária keresztjeit, mivel szerinte a
zombai tsz dolgozói döntötték le a kereszteket es a felállítási kötelezettség a
tsz-t terheli. Nyomatékosan értesítést kér, melyik az a végső terminus, amikor
a kérelem teljesítést nyer.
Van-e
így értelme a vitának? A meddő viaskodás során ekkor is és továbbra is megőrizték
a szövetkezet vezetői türelmüket és a szocialista közösséghez illő
méltóságukat. Megírták nincs tudomásuk arról, hogy a tsz dolgozói döntögettek
volna, így a tsz nem is felelhet ezekért a károkért.
A szövetkezet nem tart rá igényt
Beszélgetést
kezdeményeztünk Lakatos Antal elvtárssal, az egyesített tsz elnökével, aki
korábban 13 éven át a község tanácselnöki tisztét töltötte be.
—
Mi nem nyúlunk a stációkhoz, a szövetkezetnek nincs keze hozzá, mert egyházi
tulajdon, és mint ilyen, az ő jogkörűkbe tartozik. — kezdi Lakatos elvtárs.
—
Mi a helyzet a Kálvária használatával?
—
Elkezdtem nyomozni, mert hiszen itt régmúlt dolgokról van szó. Ki rongálhatta,
ki használhatta? Géppel nem lehet rámenni, mert ott van az árok és lejtős is ez
a terület. Beszéltem a három régebbi, kisebb tsz-ek volt elnökeivel. A
szövetkezeteknek semmi közül nem volt az ottani esetleges kaszálásokhoz, a
fairtáshoz, Soha nem hajtották oda a marhákat. Egyetlen tsz-elnök nem adott
utasítást, sem engedélyt senkinek a Kálvária használatához — ismerteti az
elnök.
—
Szüksége van-e a termelő- szövetkezetnek erre a 399 négyszögölre?
—
Szövetkezetünk nem tart rá igényt. Nekünk nem kell. Nem hiányzik. — fejezi be
válaszát Lakatos Antal tsz-elnök elvtárs.
Miért éppen most ?
Az
ellentétes problémákra a plébános úrral folytatott eszmecserében próbáltam
választ keresni.
- Plébános úr! Érdeklődöm, miért éppen a termelőszövetkezettől kéri a korábban
keletkezett károk helyreállítását?
—
Nekünk oda kellett fordulnunk — feleli lakonikusan.
—
Vajon miért? Bizonyítható-e, hogy a termelőszövetkezet — mint közösség —
felelős a történtekért?
—
Tsz-tagok tették, hozassa rendbe a szövetkezet. Bizonyítás? Megvan az illető
traktoros — mellesleg hívőm —, aki, gondolom véletlenül, de gépével fordulva,
leütötte a keresztet. Valamikor régen a kisebb tsz vágatott ki fákat is —
feleli dr. Demse Péter plébános.
—
Hány éve történhettek ezek?
—
Ki tudja? Nem most volt, az biztos. A múltra visszamenőleg nem volt
követelésünk.
—
Mitől vált éppen most aktuálissá és pontosan a tsz-szel szemben? Nem gondolja
plébános úr, hogy másként is el lehetett volna intézni? Utalok a személyes
felkeresés elmulasztására, és arra, híveit megkérhette volna, segítsenek
rendbehozni.
—
Most aktuális, mert szégyene lett az egész egyházközségnek. Nem a tsz ellen
történik ez. Megpróbálkoztunk a cserével, egyelőre nem megy, de ők hozassák
rendbe. Nekik van fogatuk. Miért vállaljuk mi? — kérdez vissza.
—
Gondolom, a tulajdonosi kötelezettség alapján kéne vállalni- ok — felelem a
kérdésre. Egyetlen amiben megegyezünk, hogy helyesebb lett volna korábban, a
rongálás idején intézkedni, de csupán egyéni véleményem maradt, hogy
feltétlenül más módon és másutt kellett volna kereskednie. Dr. Demse Péter utal
arra, hogy hajlandók segédkezni az egyházközség tagjai.
Beigazolódik,
hogy megmaradtak az ellentmondások. A zombai plébános által furcsa módon
kezdeményezett levelezési akciónak nem volt sikere (ezt ő is elismeri), de
vajmi kevés volt az értelme is. Felzaklatta a kedélyeket, az évekkel ezelőtt
történt dolgok felidézésével. Kijelentése ellenére mégiscsak a tsz, a falu új
szocialista társulása ellen folytatott megengedhetetlen és befejezhetetlen
viaskodást.
Semmiképpen
nem férhet kétség ahhoz, kinek a feladata az egyházközség tulajdonában levő
Kálvária dolgában intézkedni. Feltétlenül kifogásolható, hogy más kollektíva’
terhére kívánják ezt megoldani. Ha tényleg fel akarják számolni a Kálváriát,
forduljanak a földhivatalhoz.
Számomra
még ezek után is érthetetlen, mire volt jó ez a nyugtalanító akció ...
(SOMI
BENJAMINNÉ)
Csak a maradék kövek emlékeztetnek arra, hogy itt volt valami.....
