Nagykapornak Remetekert kálvária

A kálvária helyszínén készült fotókat „Strombus”-nak köszönöm.

A Remetekert Nagykapornak falutól néhány kilométerre található, az erdőben. Kedvelt pihenőhely, búcsújáró hely. A Remetekert környéke erdőrezervátum.                                                          

Nagykapornak a 11. században települhetett be a Kádár nemzetséggel. Az 1210-es években bencés apátság épült itt. A temploma óriásinak számított, és mivel egyike volt a két Zala megyei hiteles helyeknek (Zalavár mellett), amelyek Nagy Lajos király rendelete után is megmaradtak, nagy jelentőséget kölcsönzött Kapornaknak. A település első említése 1234-ből való „Copurnak” alakban.Mátyás király 1465-ben adományozta a települést az apátságnak.1567-ben a török elpusztította az apátságot, ám annak vagyonát és értékes könyvtárát sikerült átmenteni Zalavárra.1570-ben az apátságot végvárrá alakították át, és az ezt követő időkben a város lakossága gyorsan fogyott.

A Remetekert története egészen a török időkig nyúlik vissza, amikor Nagykapornak kiürült, az emberek az erdőbe menekültek, és ott kezdtek el gazdálkodni. Később szép lassan visszaszivárogtak a faluba. A régi lakott településnek ott mára már nyoma sincs, ezen a helyszínen csak a kápolna maradt meg, ami leégett, és a jelenlegit építették fel helyette.  Az 1600-as évek közepén jezsuiták telepedtek le, és mintaértékű gazdálkodást folytattak. Ebbe beletartozott  a mezőgazdaság, az állattenyésztés és az erdőgazdálkodás is. A nagykapornaki apátság szerzetesei közül többen remeteként itt az erdőben éltek. A kert az ő sírjaikat, s kis kápolnájukat őrzi. Innen a hely neve: „Remete”-kert.

Búcsújáró-helyként, felszentelt zarándokhelyként is számon tartják, sőt, egyre többen látogatják az augusztus 15-e utáni első vasárnapon, a Nagyboldogasszony-napi búcsú alkalmával.

 

   

Bárna kálvária

A képeket és az információt Pethő Máriának köszönöm !

Bárna völgyek között húzódó, ezerfős, Nógrád megyei zsáktelepülés.

A 2019  augusztusában felavatott keresztet a bárnaiak és a palócok összetartozása jegyében készítették. A kereszt „kiteljesítése-képpen” hozták létre a keresztutat és a haranglábat, a hozzá tartozó haranggal.

Elsősorban a polgármester, Oravecz Roland  támogatásával  épült  meg a  kálvária. Ő adta a diófa alapanyagot, a  stációk  anyagát /tégla, üveg stb./ Több mint fél év munkájával készült el a harangláb és a keresztút, amelyek az összefogást, együtt munkálkodást szimbolizálják. A stációképeket és a haranglábat bárnai fafaragó, Torják János készítette helyi alapanyagból,  munkáját  ingyen  végezte.

A harangban pedig a múlt és a jelen ér össze: elvitték a  II.  világháború  során. Nem jutottak  messze, mert  elsüllyedtek a  sárban. Ott is maradtak. A harang Szilváskőre került. Az elveszett  nyelet  a  polgármester találta  meg a   bárnai  templom   padlásán. Így a harang  két  helyről  származik.

 

 

Diósgyőr kálvária

1934  körül  készülhetett  a  keresztút.  A  stációk  formája  nagyon  szép.  Ugyancsak  mívesek a   felújított   domborművek  is.  Az  egyes  stációk  támogatói  valamilyen  egyházi  szervezetek,  csoportok,  és a közeli  utcák  lakói.  Ezek az információk a   stációképek  alatt   olvashatók,  szintén  felújított   fekete   betűkkel   írva. Érdekes,  hogy  a  stációk  száma  nincsen   feltüntetve. Golgotát  nem  építettek. Annak  elképzelt   helyén található   a hosszúkás  alakú, új  ravatalozó.

A  temető a  katolikus , a  református  és  az  evangélikus   egyház   tulajdona. Ezek a  részek  betonkerítéssel  vannak  elválasztva  egymástól   de  az  átjárás  biztosított. 

Az alábbi   fotókat  készítette  dr.  Pethő  Gábor - köszönet érte.

  Az alábbi fotókat Pethő Máriának köszönöm: