Kérlek, olvasd el a "Kálvária kereső" című bejegyzésemet. Megpróbálom egy helyen összegyűjteni a magyarországi (szabad téren álló, esetleg kerítésfalba épített) stációs kálváriákat. Ha segítesz a szerkesztésben, akár képpel, akár szöveggel, előre is köszönöm, ám fizetni senkinek sem tudok a fáradozásért. Ide írhatsz, ha találtál valamit:
szerkesztő: aranyosfodorka@gmail.com
A stációképeket Hegedűs Gabriellának köszönöm ezúton is !
A Gamás név (Gamas és Gomas írásmóddal is) az 1055-ös tihanyi alapítólevélben fordul elő először a Tihanyi apátság birtokaként. Szt. István korában Gamuz alakban fordult elő.A török hódoltság alatt a község határában nagy csata volt a magyarok és a törökök között. A határnak azt a részét, ahol ez a csata lefolyt, a nép Vérgamásnak nevezi.
A török időkben a falu elnéptelenedett, egykori magyar lakói helyébe a Historia Domus leírása szerint sokácok telepedtek le, akiknek utódai később elmagyarosodtak. A kálvárián készült képeket Hegedűs Gabriellának köszönöm !
A területnek több földbirtokosa is volt, érdekesség, hogy 1720-ban a tiszttartók rossz bánásmódja következtében az egész lakosság Tolna vármegyébe költözött át.
1819-ben épült fel római katolikus temploma, de a falu határában még az 1900-as évek elején is láthatók voltak őskori templomának alapfalai és faragott kövei.
2015-ben a templom mögötti parkban magánszemélyek adományából épült meg az önkormányzat kezdeményezésére és támogatásával a kálvária.
A leírást és a fotókat Biki Endre Gábornak köszönöm !
Nagykanizsán, bár jelenleg kb. 46.000 lakosú város, nincs használatban lévő stációs kálvária. Ám nem volt ez mindig így. Ma is áll ugyanis a város észak-nyugati részén az Inkey-kápolna, melyet egykor egy különös keresztút vett körül.
A négykaréjos alaprajzú centrális barokk műemlék kápolna 1768-ban épült. Inkey Boldizsár emeltette családja számára. A kupolaboltozatos kápolna tetején kicsiny, nyolcszögletű torony helyezkedik el. Az épület falát lapos pilaszterek tagolják. Bejárata fölött ovális ablak, felül háromszögletű timpanon látható. A bejárat kőkeretén korábban az Inkey-címer díszlett. Kupoláját egykor freskókkal díszítették. Padlója alatt van a családi kripta.
Kerítőfala kovácsolt vaskapujának pilléreit egykor kőszobrokkal díszítették, melyek ma már nincsenek meg. Az épületet többször kirabolták, feldúlták, díszeit leverték, összetörték. 1952-ben fémgyűjtők a kupola réz borítását is leszedték. Az épület állaga egyre romlott, falfestményei megsemmisültek. Tetőszerkezetét 1962-ben rendbe tették, majd 1975-ben az Országos Műemlékvédelmi Felügyelet felújíttatta kerítést, az épület homlokzatát, s megoldották a vízelvezetést is. Az eltelt közel 50 évben a kápolnával lényegében nem sokat törődtek, így állapota jelenleg sürgős tatarozást igényelne. A felújítás 2018 óta a város életében napirenden van, bár egyenlőre úgy tűnik, még várat magára.
A kápolna körül egykor kálvária volt. A kerítésfalba négy helyen bástyaformájú, cserépfedésű fülkéket képeztek, melyek egy-egy állomásai voltak a keresztútnak. A kálváriát hármas fülke zárta le, a középső nagyméretű, kvalitásos, fából faragott korpusz jelenleg a nagykanizsai Thúry György Múzeumban van. A körítőfalban a keresztúti stációk és a kálvária számára kialakított, íves záródású fülkék jelenleg üresen állnak, régóta nem használják.
A keresztút fülkéi építészetileg különös formájúak, nem a szokványos kálvária oszlopokhoz hasonlítanak. Ennek a stílusnak a nyomát ismereteink szerint már csak három helyen találhatjuk meg hazánk területén.
1762-ben Szentendrén épült hasonló, mely az egyetlen ma is használt kálvária ebből a stílusból, igaz ott 14 fülke van.
1767-ben Máriakéménden szintén négy sarokbástyás fülke készült keresztút számára, mely 1844-ig volt használatban, míg fel nem épült a ma is álló klasszikus formájú, 14 stációs keresztút. A máriakéméndi régi típusú kálvária ma már nem létezik, csupán rajzon és fényképen maradt meg, illetve a négyből egy fülke romosan áll még ma is. Rokon vonás még a nagykanizsaival, hogy a máriakéméndi körítőfal is egykor árkádos (boltíves) szakaszokból állt.
A harmadik ilyen jellegű kálvária pedig a fent ismertetett nagykanizsai volt 1768-ból.
"A kegyhely mellett érdemes lesz ellátogatni az országban egyedülálló erdei kálváriához is. A Petőfiszállás határában található nyolchektáros erdőben a Rózsafüzéres kálvária megvalósítása jelenleg is folyamatban van, előreláthatólag 2021 őszétől várja majd a látogatókat. A Pálosszentkúti Erdei Kálvária tízállomásos lesz, amelynek faragott faszobrai az úgynevezett fájdalmas és örvendetes rózsafüzér öt-öt titkát jelenítik meg." írta ezt:
Van, aki nem kíván része lenni a kálvária-gyűjteménynek… Nem kényszer ez kérem, legfeljebb Rómában a kis erdei faoszlopaikról nem fognak tudni – ugyanis a Csendhegyek gyűjteményéről ott azért hírt adtak…. de nem olvastam, hogy a petőfiszállásiról is írtak volna.
Többszöri megkeresésünkre az alábbi válasz érkezett: „Beszéltem Gácsi Zsolttal. Pár fotót küldök. A célunk az volna, hogy a helyszínre látogató emberek számára legyen mit felfedezni és elgondolkodni. Nem szándékozunk interneten teljes bemutatást kivitelezni. Üdvözlettel: Krisztián” (=Eöry Krisztián a fafaragó)
Kálvária kép-anyagát és az információkat Tóth Imrének köszönöm.
Szany a települést említő első, 1398-as oklevélben még Zayan néven szerepel. Ekkor a győri püspökség keszői várához tartozik. 1543-ban a török kirabolta és felégette, de 1549-ben már 42 jobbágyportát és 37 zsellércsaládot számoltak össze a településen. 1619-ben még csupán 13 jobbágy- és 3 zsellérporta volt lakott. A reformáció időszakában a vallásháborúktól és járványoktól is szenvedett a lakosság. A Rákóczi-szabadságharc idején a kuruc-labanc harcok tovább nyomorították a települést. 1740 táján a püspökség, a korábbi bérlet helyett, saját kezelésébe vette a szanyi uradalmat. 1783-ban már állt a településen a püspöki palota. 1740-ben a püspökség felújította a 16. században egyszer már elkezdett majorgazdálkodást. A gyarapodás bizonyítékai a 18. század közepének építkezései: 1747-ben megépült a Szent Vendel-kápolna, 1753-ban pedig a Szent Anna-kápolna, amely idővel jelentős búcsújáró hellyé vált.
A Szent Anna kápolnához vezető külterületi út kiépítésének átadásakor merült fel a gondolat, hogy a kápolna körül ki lehetne alakítani a keresztút stációit. Az 1954-es Mária éve, a Szent Anna kápolna 200 éves jubileuma alkalmából állíttatott egy stációt Táp Ignác és neje, Makrai Jolán. Ez volt a minta a többi 13 stáció elkészítéséhez.
A terveket az egyházmegye tervezője Maráz Péter készítette, ebben a stációk elhelyezése mellett szerepel a környezet fásítása is. A stációkat Töreki László szanyi műkő (sírkő) készítő készítette el. A 13 stáció szobrai üvegablak mögött helyezkednek el, Lengyelországban készítették. A korábbi meglévő stáció is teljes mértékben felújításra kerül. A kálvária és környezete építésében elkészítésében sokan közreműködtek. A kézi munkát zömében az emlékfákat vállalók végezték.
Az emlékfák árát helybéli családok, egyesületek, cégek fizették és vállalják azok gondozását. A kápolna körüli parkolóhoz a premontrei apátság 900 éves jubileuma alkalmával 120 db fát ajánlott fel, amely szintén társadalmi munkában elültetésre került. A keresztút stációinak elkészülte után ez a hely a település és a kápolna kultikus helye. Hirdeti a közösség erejét, a búcsújáró hely fokozottabb vidéki örökség megőrzését. Segíti a vidékfejlesztést, növeli a helyi emberek identitástudatát, fokozza a közösségformáló erőt, növeli a turizmust.
Itt
jelent meg a híradás az átadásról: az infót Pethő Máriának köszönöm !
A
falu neve a Magyarság ősi foglalkozásának, a méhészkedésnek a létét bizonyítja.
(Valószínű, hogy a földesúr számára fizetett” adójuk a méh, méz és viasz tized
kivételét biztosító “fedemezésből” ered a település neve.) A falu első
okleveles említése 1261-ből való Fedemus névalakban, azonban valószínűsíthető,
hogy a telepítés éve egybeesik az Egri Püspökség 1009-ben történt alapításával. Római
katolikus templomunk építését 1811-ben kezdték meg, és 1819-ben Szent István király tiszteletére szentelték fel,
báró Fischer István érsek építtette.
További látnivaló a Kálvária, amely a millecentenárium és a falu alapításának 735. évében épült. 1996-ban avatták fel a templomkertben a Varga Károly/pétervásári/ fazekas keze munkáját dicsérő stációsort. Az alkotó a Népművészet Ifjú Mestere. A stációfülkék fából készültek. A falu asztalosának, Szabó Lajosnak a munkái. A lépcsősorra a Szent István kapun léphetünk be, melyen a szent Korona másolata található kifaragva. Ez F. Gál Sándor munkája. A kálvária a Fedémesi Hagyományőrző és Faluszépítő Egyesület támogatásával valósult meg. Szépen rendbe tartott stációsor virágokkal, gyümölcsfákkal és ciprusokkal. Nagypénteken itt nem tartanak keresztutat, mert a lépcsőn-járás nehézkes az elöregedő falu tagjainak. Nagyon szépek és ápoltak a falu keresztjei is. A falu híres papírmerítő műhelyéről is. A közeli dombon található kereszt az „Egyfánál”Szabó István látomását követően épült meg. Borbula Gergyely verbita tartományfőnök szentelte fel. A falubeliek gyakran kimennek ehhez a kereszthez nagyhéten is.
Az információkért és a vezetésért köszönet a harangozónak, Tóth Béláné, Máriának.
