A település izgalmas és fordulatos történetéről itt lehet olvasni: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%B3kak%C5%91
Az 1885-ben megépített és a szovjet tankok által 1945-ben lerombolt Kálvária valamikor a Rákóczi utcában a temetőnél állt a Róka Hegyen, végében a Szent Donátnak szentelt temetői kápolnával.
Az újjáépített kálvária a Zrínyi Miklós utcában a várhegyen épült újjá, végében a Csókakői várral és a Brindisi Szent Lőrincnek szentelt várkápolnával.
Büszkén mondják a településen, ehhez senki, semmilyen támogatást nem adott, ez tisztán közadakozásból jött létre. Összefogott egy közösség, hogy egy jelet állítson és ez az összefogás példaértékű.
A Zrínyi utcáról induló kálváriának minden állomásán egy Kanalas Sándor által fából faragott kép emlékeztet Jézus szenvedéseire. A stációfüzér egészen a várig megy. Az utolsó stáció felett egy monumentális kereszt néz le a település házaira, a Móri árokra, a bodajki kegyhelyre.
A kálvária közadakozásból készült el, köszönhetően a település lakosainak és a jó szándékú támogatóknak. A stációk maguk is érdekesek, ám az elhelyezkedésük sem hétköznapi, ugyanis több közülük a Vértes hegységet alkotó sziklákhoz tapad, míg mások mintha eleve azokból a kövekből nőtt volna ki. A kálváriákon a hosszú út nehéz, hisz Jézus útja sem volt könnyű, ám a lelkes önkéntesekből verbuválódott kivitelezők gondoltak az idősebbekre, nehezebben mozgókra, ezért több helyen is meg lehet pihenni a nemrég kialakított padokon, a stációk mellett.
A kálvária közadakozásból készült el, köszönhetően a település lakosainak és a jó szándékú támogatóknak. A stációk maguk is érdekesek, ám az elhelyezkedésük sem hétköznapi, ugyanis több közülük a Vértes hegységet alkotó sziklákhoz tapad, míg mások mintha eleve azokból a kövekből nőtt volna ki. A kálváriákon a hosszú út nehéz, hisz Jézus útja sem volt könnyű, ám a lelkes önkéntesekből verbuválódott kivitelezők gondoltak az idősebbekre, nehezebben mozgókra, ezért több helyen is meg lehet pihenni a nemrég kialakított padokon, a stációk mellett.
