2022. október 30., vasárnap

Csókakő Váralja kálvária

2022.október 23-án került átadásra Csókakő Váralján az új keresztút, mely hírt Fotoport segítőmnek köszönök ezúttal is.....

A település izgalmas és fordulatos történetéről itt lehet olvasni: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%B3kak%C5%91

Az 1885-ben megépített és a szovjet tankok által 1945-ben lerombolt Kálvária valamikor a Rákóczi utcában a temetőnél állt a Róka Hegyen, végében a Szent Donátnak szentelt temetői kápolnával.
Az újjáépített kálvária a Zrínyi Miklós utcában a várhegyen épült újjá, végében a Csókakői várral és a Brindisi Szent Lőrincnek szentelt várkápolnával.
Büszkén mondják a településen, ehhez senki, semmilyen támogatást nem adott, ez tisztán közadakozásból jött létre. Összefogott egy közösség, hogy egy jelet állítson és ez az összefogás példaértékű.

A Zrínyi utcáról induló kálváriának minden állomásán egy Kanalas Sándor által fából faragott kép emlékeztet Jézus szenvedéseire. A stációfüzér egészen a várig megy. Az utolsó stáció felett egy monumentális kereszt néz le a település házaira, a Móri árokra, a bodajki kegyhelyre.
A kálvária közadakozásból készült el, köszönhetően a település lakosainak és a jó szándékú támogatóknak. A stációk maguk is érdekesek, ám az elhelyezkedésük sem hétköznapi, ugyanis több közülük a Vértes hegységet alkotó sziklákhoz tapad, míg mások mintha eleve azokból a kövekből nőtt volna ki. A kálváriákon a hosszú út nehéz, hisz Jézus útja sem volt könnyű, ám a lelkes önkéntesekből verbuválódott kivitelezők gondoltak az idősebbekre, nehezebben mozgókra, ezért több helyen is meg lehet pihenni a nemrég kialakított padokon, a stációk mellett.

















2022. október 1., szombat

Kétegyháza kálvária

Kétegyháza környéke már az Árpád-kor után benépesült, az első írásos emlék 1412-ben említi. Később Maróthy János macsói bán tulajdona révén a Gyulai Váruradalom részévé vált. A török időkben a falu Zaránd vármegyéhez tartozott, majd a Gyulai Vár fennhatósága alá került,  1686-ban a tatárok elpusztították. A kopár üres puszta 1723-ban Lővenburg János Jakab békés megyei főispán tulajdonába került, aki hamarosan bánáti románokat telepített e területre.

A közösség templomokat épített, 1749-ben római katolikus templomot, majd 1779-ben a jelenlegi román ortodox templomot. A falu a XIX. század elejétől az Almásy-család birtokába kerül, akik 1804 után a település népességének egyharmadát kitevő magyar lakosságot telepítettek a faluba.

Az eredeti, régi kálvária a temetőben állt, de stációi oly mértékben tönkrementek,  hogy egyházközségi és lakossági összefogással 2021-ben újat építettek  helyette.

A fényképeket ezúton is köszönöm segítőimnek.