Szigetmonostor kálvária

Az ismertetőt Horváth Ágnesnek köszönöm.  

A Pest megyei Szigetmonostor, a Szentendrei-sziget 4 települése közül a legdélebbi fekvésű, mára lakossága közel 3000 fő.  Az ősi egyházi település gazdag történeti múltja Szigetmonostor  Önkormányzat honlapján https://szigetmonostor.hu/szigetmonostor-tortenete/ olvasható  részletesen, amelyből a teljesség igénye nélkül a következőket emeljük ki.

„A Szentendrei-sziget egésze, az őskor óta bizonyítottan lakott volt...legrégebbi emlékei a rézkorból származnak.” …A római korban a limes frekventált helyeként tartotta nyilván az aquincumi helyőrség, így őrtornyot is létesített a váci Duna-ág partján, a horányi révnél, amellyel szemben a dunakeszi őrtorony volt. Ezt a kettőt a Traianus híd kötötte össze, amelynek egyes pillérei még ma is láthatók a római őrtorony mellett… A honfoglalás korában Kurszán fejedelem telepedett a szigetre, így halála után a település a Kartal nemzettség birtoka lett. Tiburc ispán, mint a család ősi sarja 1214-ben alapította meg a településen a Bencés kolostort is, Szent Szalvator néven...sajnos ma már alapkövei sincsenek. A kolostor alapítójáról először Tiburcmonostor, majd Monostor volt a falu neve. A Szigetmonostor elnevezéssel először csak 1867-ben találkozhatunk. 1750-től Monostor  Horányi Gábor nagybirtokos tulajdonába került, akinek nevét viseli a nagy-Dunapart oldalán kiépült egykori üdülőtelep (ma már lakóövezet.)  Horányi Gábor 1752-ben katolikus templomot építtetett, valamint 1768-ban felépült a katolikus plébánia is.

A település Kálváriája a honlap  térképén https://szigetmonostor.hu/okos-terkep/kalvariadomb-es-regi-temeto/   található.

A KÁLVÁRIA  TÖRTÉNETE   

2009. elején a katolikus egyházközség faluba újonnan beköltözött tagja, Horváth Ágnes kezdeményezte a kálváriadomb és a régi (1800-1900 évekbeli) katolikus temető  egy része elburjánzott növényzetének tisztítását, rendbetételét. E munkákat 2009- 2010-ben  az egyházközség tagjai, valamint a Faluszépészeti Egylet lelkes önkéntesei végezték.                              A kálváriadomb nagyon  rossz állapotban lévő, 1873-ban adományból állított  kőkeresztjein kívül a régi temető területén stációs kálvária nyoma nem volt fellelhető, s a plébános úrral, Vénusz Gellérttel közösen áttekintett korabeli dokumentumok között sem találtak erről említést. A kálváriadomb szép helyi adottságai és „kisugárzása” (remek kilátás nyílik a Pilisre) adták a gondolatot majd az elhatározást a kőkeresztek felújítására és stációs kálváriasor megépítésére.

Első lépésként 2011-ben a plébánia felújíttatta a kőkereszteket, amely munkát a  falubeli Paszt György szobrász végezte. A kopott pléhek is cserére, valamint Dobroviczki László által újrafestésre kerültek. Vénusz Gellért plébános a kereszteket 2011. június 16-án szentelte fel.                                              Ugyancsak 2011-ben az egyházközség tagja, a faluban élő dr. Istvánfi Gyula Ybl- és Széchenyi díjas építész úr felmérte a régi temető stációs kálvária szempontjából szóba jöhető területét, valamint elkészítette a tervet. A tervkészítésnél -különösképpen a képi megjelenítés módjának kérdésében- meghatározó volt a kis falu katolikus közösségének szűkös pénzügyi helyzete. Az elkészült stációs kálvária tervét mind az egyháztanács, mind Szigetmonostor Önkormányzata jóváhagyta.  

2012-ben a terv szerinti kálváriadombra vezető teljes feljáró utat a plébánia tagjai olyan mértékben kitisztították, hogy Nagypénteken, első ízben a hívek már itt tudták járni a keresztutat. A stációkat fáklyák szimbolizálták, az „eseményeket” a hittanos gyerekek kifüggesztett rajzai jelenítették meg.2013. első félévében dr.Istvánfi Gyula építész úr adományaként elkészültek a kálvária stációk. (A stációk hegesztett, táblás acélkeresztből, a sok alakos képek vonalas ábrákkal, felragasztható módon készültek.)  A stációk felállítására az ősz folyamán építész úr irányítása mellett, az egyházközség tagjainak önkéntes munkájával került sor. A stációs kálváriát Vénusz Gellért plébános atya  2013. november 1-jén szentelte fel.

2013-tól szép hagyománnyá vált, hogy minden évben, a plébános vezetésével  Nagypénteken itt történik a keresztútjárás. A stációs keresztek fémvázának festéke időközben megkopott,  a fóliák anyaga is több helyen sérült.  2025. tavaszán dr. Istvánfi Gyula építész úr új (ábrázolásmód kezek és fejek) fóliákat tervezett és készíttetett, valamint a keresztek újra festési és a terület tavaszi rendbetételi munkálatait adományozta a közösségnek. A felújított keresztutat Marton  Zoltán  László plébános atya 2025. április 18-án, Nagypénteken, a hívek keresztútjárása napján szentelte fel.  

 A fotókat  Pethő Máriának köszönöm.

Helyszín a térképen:

https://www.google.com/maps/d/edit?mid=1V1UAPdR0-x4SeolxQLWI1ofTRq0&usp=sharing

Kállósemjén kálvária

Kállósemlyén a Balogsemjén nemzetség-beli Kállay család ősi fészke. A faluban megtelepedett család itt építette ki birtokközpontját, s emelte az azóta nyomtalanul eltűnt várát. A barokk Kállay-kúriát 1763-ban építtette Kállay György, tervezője ugyanaz az olasz testvérpár,Salvator és Giuseppe Aprilis, amelyik a nagykállói vármegyeházát és a  nyíregyházi evangélikus templomot is tervezte. Az épület 1767-re vált lakhatóvá.

A kastély eredetileg a középső hat helyiségből és az előcsarnokból állt. A 19. század elején illesztették az épülethez a keleti szárny végén az emeletes teraszos részt. A II. világháború idején az épület és a park is megrongálódott.  A kúriát 1948–49-ben az erdőgazdaság munkásszállásként, 1949-ben az Apagyi Állami Gazdaság terményraktárként használta. Az egykor gyönyörű szobákban műtrágyát és terményt tároltak. 1964-ben az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség költségén és kivitelezésében az épületet helyreállították. Hasznosítása megváltozott, iskola és kollégium működött falai között, ahol a környékbeli tanyák kisdiákjai laktak.

A 90-es évek közepén az épület minden funkcióját elvesztette és pusztulásnak indult. A 2015-2016-os felújítás során az volt a cél, hogy a kúria életének egyik legsikeresebb korszakát állítsák vissza, így lett az 1920-as éveknek megfelelő állapot kialakítva.

A települést Balog - Semjén nemzetség alapította. Első írásos emléke 1271-re datálható 1335-ben a Nagy-Semjéniek birtoka lett A XIV. században a Kállay család birtokolja  A falunév mai megkülönböztető jelzőjét a szomszédos Nagykállótól kapta 1549-ben már Kallo Semian néven említik 1567. évi összeíráskor török uralom alatt állt és Kállay – Lewkes János tulajdona volt  A XVII. században, mint puszta szerepel a forrásokban. 1785. évi népszámláláskor a település lakosainak száma 70 fő. 1939-re 4800 főre gyarapodik a lakosság Kállósemjénben mindig is mezőgazdasággal foglalkoztak (ez jelentett a lakosságnak igazi megélhetést) 1979-ben megalakult a mezőgazdasági szövetkezet, mely a rendszerváltást követően csődbe ment.  

A kúria története itt olvasható: https://kallaykuria.hu/kuriatortenet                                      

A Kállay kúria parkjában új kálvária stációsort adtak át  2025-ben. A fotókat Dzsunyák Gabriellának köszönöm.

A kálvária helyszíne sajnos  csak az alábbi linkre kattintva látható: 

https://www.google.com/maps/d/edit?hl=hu&mid=1V1UAPdR0-x4SeolxQLWI1ofTRq0&ll=47.86160623355866%2C21.917988534088362&z=16

Iván kálvária

Iván - Győr-Moson-Sopron megyei kis település. A falunév eredetének legvalószínűbb magyarázata az Árpád-korba nyúlik vissza. Az akkori gyakorlat vehető alapul, miszerint a korai időkben szokás volt, hogy a birtokostól nyerte a település a nevét, a személynév változzék át helynévvé. Egy bizonyos Ján (Iván) nevű soproni comesre (ispán). 1071–ben – 3 évvel a cserhalmi ütközet után – Iván ispán vezetésével rendre visszaverte a bizánciakkal szövetkező besenyők támadásait. Ezen sikereknek köszönhetően a király és a herceg illendő köszönetet mondott, és királyi módon, bőkezűen megajándékozták. Tehát az akkor elismerésre szert tett ispán ekkor kaphatta meg a falut, és innen eredhet a község neve.

Iván községben régóta létezik egy "Kápolna domb" elnevezésű hely, hozzá vezető Kápolna utcával - de  ha volt is itt valamikor rég kápolna, annak már nyoma sem látszik. Sok év elteltével bukkant fel a gondolat, hogy jó lenne ezen a csendes szép helyen egy kápolnát és keresztutat építeni.

Ezen gondolat ötletgazdája Vinkovits Sándor vadász, akkori alpolgármester volt. Ezt tette magáévá később Somfai Árpád akkori iváni plébános  és Linter Tibor polgármester is. Így, vezetésükkel épült fel 1995-ben a Fatimai Szűz Mária és Szent Hubertusz tiszteletére az adott, immár 30 éve álló kápolna. 

2004-ben döntötték el, hogy épüljön ide kálvária is. Hertay Mária grafikusművésznél  rendelték meg  az egyes állomások tűzzománc-képeit. Ezek megáldása 2006 augusztusában történt. A faipari munkálatokat Németh Zoltán mester úr végezte.

Immár harminc esztendeje évente hat alkalommal (májustól októberig) rendszeresen szentmise van a Kápolna előtt. Szinte egyetlenegy olyan kápolnai mise sem fordult elő, amelyhez kapcsolódva ne lett volna stációjárás.

Az információkat Németh László igazgató úrnak köszönöm.

      

Térkép:  https://www.google.com/maps/d/edit?hl=hu&mid=1V1UAPdR0-x4SeolxQLWI1ofTRq0&ll=47.453097764064694%2C16.9089556408615&z=18

Buzsák Fehér Mária kápolna kálváriája H

Képek hiányoznak

A 13. században épült buzsáki Fehér Mária-kápolna, amely a település legrégebbi műemléke, az Akts nevű, elpusztult középkori település plébániatemploma volt.

A Fehér Mária-kápolnának nevezett emléket az Öreglak felé vezető régi úton haladva, erdős részen, a Kápolnási-dűlőben találjuk. Szépen gondozott kis park és egy néhány sírból álló temető veszi körül.
A pár éve még barokknak vélt épületről első pillantásra látszik, hogy középkori. A Fehér Kápolna teljes egészében 13. századi eredetű. A kisméretű, téglatest formájú hajó keleti oldalához félköríves szentély csatlakozik. Az eredetileg torony nélküli, téglából épült templom román stílusú bejárata a déli oldalon került elő. A magas lábazat fölött egyszerű, henger formájú faloszlop alkot bélletet, amely fölül félkör alakú, dísztelen timpanont foglal keretbe. A déli hajófalon előkerült két apró román kori tölcsérablak is – az alacsonyabban lévő, nagyméretű ablaknyílás az újkorban készült. Újabb keletű a tetőgerinc nyugati végén ülő karcsú huszártorony is.
A templom szerény berendezése, oltára a 1703-ban készült népies barokk ízlés szerint. Francia mesterek készítették, az oltár gazdagon díszített, szőlőindás, fából faragott, középen öltöztethető Mária szoborra. Az 1990-es évek elején, restaurálását követően került a település központjában lévő Nagyboldogasszony Templomba.
Nem tudni, hogy a Fehér Mária-kápolna elnevezés a Szűzanya makulátlan mivoltára utal-e, avagy a tiszteletére felszentelt kápolna hófehér falára. A régi Nagyberek harsogó zöldjében messziről tündöklő, fehér kápolna élénkpiros cseréptetejével, páratlanul szép arányaival a Dunántúl egyik legszebb – mégis szerényen rejtőzködő – műemléke.

A kápolna 2013-tól nem csak egy magányosan álló kis templom, hanem egy újonnan épített díszkapuval kiegészített épületegyüttes.
Előzetes egyeztetést követően belülről is megtekinthető a Fehér-Kápolna.

(https://csodalatosbalaton.hu/latnivalok/muemlekek-szobrok/feher-maria-kapolna-buzsak/)

Sajnálatos módon nem tudom a térképet ide beilleszteni. Kattints az alábbi linkre, a helyszín akkor lesz látható....

Térkép megtekinthető itt:

https://www.google.com/maps/d/edit?hl=hu&mid=1V1UAPdR0-x4SeolxQLWI1ofTRq0&ll=46.62452105919698%2C17.575854661098123&z=15

Fényeslitke kálvária

Fényeslitke község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Tisza bal partján, Kisvárdától északkeletre található. A csiszolt kőkorszakban már lakott terület, melynek temetőjét az 1960-as évek elején tárták fel. Nevét először egy 1252-ben keletkezett oklevélben említik. Nevének előtagjában a „fövényes” szót őrzi. A második tag valószínűleg személynévi eredetű. A középkorban a kisvárdai uradalom részeként a környék jelentős települése volt. A község nevét a Zichy-okmánytár 1334-ben kelt oklevele említette,  Fényes-Litke birtokosa ekkor a Várday család volt, később több nemesi család is élt itt a környéken.

A   műemlék jellegű római katolikus temploma késő barokk stílusban épült a XVIII. század második felében. A keresztutat itt, a Szentháromság-templom kertjében állították fel, amelyet Palánki Ferenc Debrecen-nyíregyházi megyéspüspök áldott meg 2024 október 13-án.

A stációk szobrásza: Lengyel Tibor volt.

Térkép:  ide kattintva a helyszín megtekinthető: 

https://www.google.com/maps/d/edit?hl=hu&mid=1V1UAPdR0-x4SeolxQLWI1ofTRq0&ll=48.26791899037601%2C22.09626280191822&z=18