A település
története:
Keszeg és
környéke már a bronzkorban is lakott hely volt. Nevét 1412-ben, egy Zsigmond
király idejéből származó oklevél említette először. Nagy Lajos király idejében
Pyronthos Mihály birtoka volt, majd a családdal rokon (csővári) Csői Nézsaiak
szerezték meg.Később Corvin János, majd II. Ulászló birtoka lett. A török időkben a falu elnéptelenedett, az
1590 évi összeíráskor mint lakatlan helyet írták össze, később pedig mint
puszta szerepelt.
A 18. század elejétől Koháry István országbíró
birtoka lett, és ekkor kezdődött el a török utáni újjáépítése is. 1720-ban már
3-4 magyar és 14 tót ajkú családot írtak össze. A falunak régebben nem volt
kálváriája.
A jelenlegi
kálvária a temető eddig nem használt
egyik sarki területére épült - egyik bejárattól a másikig, 2014-ben. Nagy része gyönyörű, öreg hársfák sora alatt
található. A kálvária létrehozását az önkormányzat támogatta. Nagyon sokat tett
a megvalósításért a település volt polgármestere, Majoros László. Sajnos,
kápolnát nem tudtak építeni, mert arra már nem futotta. Illetve nem kaptak rá
püspöki engedélyt.
A stációkat
diszkövezetre helyezték. A sárgára festett
fülkéket cseréptető borítja. A képeket Szabó Ferenc - aki művészeti középiskolát végzett- ajándékként készítette: üveglapra festett finom rajzú alkotások. A
stációhoz tartozik még a három egyszerű kereszt. Mellette ugyan van egy régi
kereszt, de azt nem tervezték bele a kálváriába. A harangtorony inkább a temetést szolgálja, de
keresztjárásra is hívja a híveket.
Van pár képem a kálváriáról. Milyen címre küldhetem?
VálaszTörlésKedves Zsolt, a címem: aranyosfodorka@gmail.com - a teljes profilban is olvasható (jobb sarok fent) Köszönöm előre is a képeket !
Törlés