Első írásos
előfordulása 1433-ban, egy oklevélen fordul elő. Régebbi neve Dósa, a helyiek
által „Daósa”-nak / „Dausa”-nak kiejtve. A név eredete tisztázatlan. A régiek
szerint jelentése lélek.
A mai
község valószínűleg eredetileg nem jász település volt, de az idők során és a
török megszállás alatt beleolvadt egy Négyszállás nevű jász település.
Az egyik
helyi legenda úgy tartja, hogy a tatárjárás idején dúló csatában sokan elestek
a település mellett és az elhunytak tetemeit elhantolva keletkezett a tájból
kiemelkedő magaslat. Innen a halom korábbi Tatárhányás elnevezése.
Későbbi
nevét onnan kapta, hogy itt 1728-ban kápolnát emeltek Sarlós Boldogasszony
tiszteletére és minden év július 2-án tartottak
búcsút. A falu területe a Tarna,
az Ágói-patak (helyiek által „Kotró” néven is ismert), a Szarv-Ágy patak és más
vízfolyások által szétszabdalt, erdős, mocsaras, időnként elöntött vidék volt.
Utolsó maradványa a községtől északra található Pap-erdő.
A falu
életébe nagy változást hozott az 1963. márciusi árvíz. A megáradt Tarna
elöntötte a mélyebben fekvő területeket. Sok ház romba dőlt, jelentős károk
keletkeztek. Az árvíz után sok új ház épült, a töltést megemelték, körgátat
építettek, a falun átfolyó Tarnát új mederbe terelték. Az öreg Tarna meder a
horgászok paradicsoma lett.
A szépen
rendben tartott temetőben található a 14 stációs , domborműves keresztút.
Besenyei Erzsébet (itteni nevén Besnye Örzsi, tehetősebb hölgy) állíttatta fel a kápolnát 1929-ben. Ez a kápolna egyben a
Besenyei család sírboltja. A keresztút is ekkor épült, de az építkezéshez már a
hívek is hozzájárultak.
A stációk
nem kapcsolódnak sírhelyekhez. A keresztút végén található a Besenyei család
sírboltja, amelyhez elölről egy kis kápolna is kapcsolódik. Egyszerű, barokk
stílusú a belső berendezése fehér- és aranyszínnel. Érdekessége a kápolna
felett található rácsos „szószék”. Régebben
a pap innen prédikált Mindenszentek ünnepén.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése