A
fényképeket és az ismertetőt Pethő Máriának köszönöm.
A
település története: első latin nyelvű
okirati említése egy 1281-es határjárásból származik. Ebben említik a
"Bercel felé vezető" utat. Okiratok 1457-ből, 1468-ból és 1482-ből a
Bercelpuszta kifejezést említik.
A XVIII.
században Bercel a klarisszáké volt. A rend 1785-ben feloszlott és a területet
elvették az egyháztól. II. József 130 német családot telepített ide
Hannoverból, akik a falu fejlődéséért nagyon sokat tettek. Azonban 5 évvel a
letelepedés után kolerajárvány tört ki az új lakosok közt. Mivel a telepesek
evangélikus vallásúak voltak, ceglédi hittestvéreik támogatták őket a bajban. A
járványban sokan meghaltak. Az elhunytakat a még ma is fennálló ceglédi
evangélikus temetőben temették el. Az egészségesek visszatértek szülőhazájukba,
vagy letelepedtek a Bánátban.
1790-re a
falu teljesen elnéptelenedett. Az újratelepítés a nagy katasztrófa után egy
évvel indult meg és több lépésben történt. A telepesek azonban nem közvetlenül
Németországból jöttek, hanem a már létező magyarországi német falvakból, mint
Soroksár, Budatétény, Adony, Üröm, Pilisborosjenő és Taksony. Néhány magyar
család érkezett Süly, Üllő és Uri községekből is. Ez volt a második
betelepülés. A lakosok kétharmada volt német, egyharmaduk magyar, de mindannyian
katolikusok voltak.
A temetőben
álló kis templom, a kőkereszt és a kálvária stációi is egyedi értéket
képviselnek. A kálváriát készíttette Mária Gumpl, született Szeidl
1911-ben. A keresztek a stációsortól távolabb, a temetőben beljebb találhatók, egy keskenyebb út vezet oda.
Mindhárom kereszt tetejét fémmel keretezték. Krisztusé nemcsak hagyományos,
hanem díszített is.
Sajnos, nem
tudjuk, ki készítette, ill. újította fel
a modern, ugyanakkor hagyományőrző Golgotát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése