Albertirsa kálvária

A fotókat és az ismertetőt Pethő Máriának köszönöm !

Az oklevelekben 1277-ben jelenik meg a település neve először (Alberth). Ugyanakkor e területről már 1246-ban Istvánfalva néven is feljegyeztek egy települést. A török időkben elnéptelenedett. A 18. század elején az akkori ura, Váracskay András kuruc ezredes még 1710-ben a Zólyom vármegyében fekvő Nagyszalatna községből felvidéki jobbágyokat telepített be, többségében szlovák anyanyelvűeket, de voltak közöttük magyar családnevűek is.

A kolozsvári úti temetőben 2009. május 9-én szentelték meg a felújított kálváriát. A stációk a temető főútja mellett sorakoznak. Eredeti építési idejük  1912-15. között volt. Évek során a stációk tönkrementek, szükségessé vált felújításuk. Giba István – egykori albertirsai lakos és ministráns – indította el az akciót a stációk felújítására. Ő adott nagyobb összeget az építkezés megindításához.

Miután plébános úr meghirdette, rövid idő alatt mind a 14 stáció „gazdára talált”. A képeket Somos Gyula posztmodern  ceglédi festőművész készítette, az ajtókat Udvaros Ferenc asztalos mester, a kőfelújítást Tusják László & Tsa. végezték. A keresztek felújítása akkor még váratott magára, de kb. öt évvel ezelőtt ez is sikerült.

Sajnos, a fák és a növényzet miatt nem lehet egybe lefotózni ezeket. A stációképek szép faajtóval, azon belül üveggel védettek.

A temetőkápolna szent Gizella nevére van szentelve. Épült  1936-37-ben. A kápolna egyben több család sírboltja is, nem kapcsolódik a kálváriához.

Galántai Györgynek, a Római Katolikus Egyházközség világi elnökének köszönjük a kálváriával kapcsolatos számos információt.