A kedvező
földrajzi környezet miatt Fadd térsége valószínűleg már az ősidők óta lakott
terület volt.
Az ókorban
erre húzódott az Aquincum–Mursa hadiút, amelynek egy útjelző kövét a község
közelében találták meg.
A török
kiűzését követően új szakasz kezdődött a település történetében. A
lakosság lassan regenerálódott. A gyors növekedés a letelepítéseknek
köszönhető. A század elején tolnai reformátusok, majd 1727-töl felvidéki tótok
érkeztek. Később a tótok elmagyarosodtak, de katolikus vallásukat megtartották.
A katolikus templomuk 1863-ban épült.
Benis Brigitta foglalkozott a településen a kálvária történetével, bár túl sokat nem sikerült neki sem kideríteni:
…az 1800-as évek végén, vagy az 1900-as évek elején
állíthatták a stációkat
a helyi hívek, ami azt jelenti, bőven a 100. évében van
a keresztúti stációink
kora.
Az eltelt
évtizedek alatt többször volt tatarozás, átfestés, de valószínű az
aljzat szigetelésének hiánya
miatt folyamatos marad
az állagromlás.
A
keresztutak állomásainak feliratai majdnem teljesen eltűntek. Ez talán a túl gondos
letakarítás következménye is lehetett, mert nem valószínű, hogy
valakik szándékosan mosták volna le a feliratozást. Maguk a stációk nem,
de környezetük rendben van. Igaz 1-2 helyen most is találni a
stációoszlop tövéhez odadobott, elszáradt,
vázából kivett csokrokat, de
szerencsére ez nem jellemző…
Jó lenne, ha a falu lakosai összefognának a kálvária stációinak felújítása érdeklében...
A fotókat Biki Endre Gábornak köszönöm:
Faddon egy-kétszer jártunk már, de a kálváriát sajnos nem láttuk még.
VálaszTörlésSzép lehetett új korában, kár hogy mára elhanyagolt állapotban van...
Kíváncsian várom a történetét (a múlt és jövőbelit is) - hátha van rá remény, hogy felújítják !
VálaszTörlésFaddról nekem természetesen a festett bútorok jutottak eszembe.:) Híresek : https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-1686.html
VálaszTörlés