A terület azonban már a kelták által is lakott volt, jelentős régészeti leletekre bukkantak a környéken. A Bányabükk déli részét alkotó sziklafennsíkon a Cotinus kelta néptörzs sáncokkal, árkokkal védett földvárat épített.
A község a 18. században jött létre, a bükki üveghuta-települések közül elsőként.
A lakossága sokáig szlovák, ruszin, német nyelvű, kizárólag római katolikus vallású emberekből állt, mivel az üvegfúváshoz Magyarországon kevesen értettek, és külföldről kellett mesterembereket hozatni, azonkívül az üveghuta vezetői csak római katolikusokat voltak hajlandóak alkalmazni.
Az üveggyártás feltételeinek megromlása, majd az 1831-es kolerajárvány után a lakos-szám nagyon lecsökkent, majd lassan kezdett növekedni, amit az erdőgazdálkodás nagy emberigénye magyaráz.
1940-ben a település felvette a Bükkszentlászló nevet, ami templomának védőszentjére, I. László királyra utal. 1981-ben Miskolchoz csatolták.
2020 őszén a temetőbe vezető út mentén 14 stációt és a temető előtt egy keresztet adtak át, Pap Ferenc Atya, valamint Barnabás testvér áldásával.
A faragott fa domborműveket Matolai György készítette. Ezúton is köszönjük az adatok, képek megszerzéséhez nyújtott segítségét.
A stációképek fotóit Pethő Máriának köszönöm !
Az alábbi képeket innen hoztam:
https://boon.hu/galeria/bukkszentlaszlo-kalvaria/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése