A
fotókat „BolyaK”-nak köszönöm ezúttal is !
A város története: A 15. században már mezővárosként említik, 1464-ben kapott városi rangot Mátyás királytól. 1544-től török hódoltság alatt állt, 1552-ben szinte teljesen elpusztult, az 1596-os mezőkeresztesi csata után évekre lakatlan maradt, és nem is nyerte vissza régebbi népességszámát a török idők végéig.
A
lakosság egy része később ugyan visszatelepült, de a település a hódoltság
végéig gyéren lakott volt. A város vezetése 1784-ben szerződést kötött a
kincstárral, mellyel a földesúri szolgáltatásait megváltotta.
A
Mária Terézia-féle úrbérrendezés kimutatásai szerint a falu határa igen
termékeny volt. Az 1848-as jobbágyfelszabadítást Mezőkövesd úgy élte meg, hogy
100 holdon felüli magánbirtok a község határában nem volt.
A
19. század végén már jó vásárlóerővel
rendelkező gazdaságok voltak a községben, az 1860-as évektől vasúti fővonal
érintette, amely megkönnyítette a szállítást.
A
város temetője a plébániához tartozik. Itt
található az 1883-ban épült stáció-sor és
az 1887-ben készült keresztek. A
stációoszlopokat más-más családok állíttatták, nevük az oszlopokon szerepel.
Az
évtizedek során leromlott állapotú kálváriát a plébánia hivatal újíttatta fel.
A
keresztekkel kapcsolatban egy történet: a (Kis-Dacit Kft által) felújított és
2005-ben felállított keresztek közül, Krisztus keresztjébe villám csapott, így
azt ismét fel kellett újítani.
(A
stációk számozásában több helyen is hiba van, a sorszámozás fel van cserélve, - legalábbis a "hagyományos és ismert" kálvária-képsor-szerintihez képest...)
Az alábbi idézetet innen hoztam:
"A
mezőkövesdi temetőben a „hivatalostól” eltérő módon, kettővel több stáció van,
azaz összesen tizenhat. Ennek oka a hívek buzgósága, ugyanis egy-egy
stáció-építmény létrehozását egy-egy család finanszírozta, s volt két család,
akik ragaszkodtak ahhoz, hogy „nekik is legyen stációjuk”.
A tizenhat stáció építménye a
Kálvária mindkét oldalán félkörívben van elhelyezve, s mindegyik egy-egy kis
dombon áll – a Kálvária-hegyet (Golgotát) jelképezve. Még bakfis koromból
emlékszem rá, hogy a csúcsos tetejű állomás-építmények pléhajtóval zárható
ablakaiban a matyó Tiziano, Takács István freskói jelenítették meg Jézus
szenvedéstörténetének állomásait. Az idő vasfoga azonban tönkretette azokat,
ezért (úgy emlékszem) 1988-ban, a felújítás során nyerte el a jelenlegi
formáját. A domborműves stációjelenetek Máriahegyi János alkotásai."
Kedves Fodorka!
VálaszTörlésLétezik a XIV-es stáció is. Vélhetően fotózáskor kimaradhatott.
Tehát valóban 16 db fülke van. A számozás érdekes. Az I. stáció valójában a II-es, míg a II-es valójában a III-as .... és így tovább.
Amúgy nagyon szép a felújított kálvária és a kápolna.
Annyit tennék még hozzá előbbi hozzászólásomhoz:
VálaszTörlésA stációk számozása kicsit elcsúszott.
00 stáció: Jézusnak ki kellett innia a keserű pohár tartalmát
01 stáció: Jézus Pilátus előtt ...és így tovább
00 stációnak gyakran az Utolsó vacsora jelenetét is használják (Márkó)
Én itt leltem rá az a vélhető okozatra:
http://szentlaszlo-mezokovesd.hu/index.php/hirek/323-j%C3%A9zus-utols%C3%B3-%C3%BAtj%C3%A1n.html
Köszönöm szépen az infókat, megpróbáltam javítani a helyzeten. Kérlek ellenőrizd, és ha mégis valami hibás lenne, jelezd. Előre is köszönöm !
Törlés