Mezőkövesd kálvária

A fotókat „BolyaK”-nak köszönöm ezúttal is !

A város története:  A 15. században már mezővárosként említik, 1464-ben kapott városi rangot Mátyás királytól. 1544-től török hódoltság alatt állt, 1552-ben szinte teljesen elpusztult, az 1596-os mezőkeresztesi csata után évekre lakatlan maradt, és nem is nyerte vissza régebbi népességszámát a török idők végéig.

A lakosság egy része később ugyan visszatelepült, de a település a hódoltság végéig gyéren lakott volt. A város vezetése 1784-ben szerződést kötött a kincstárral, mellyel a földesúri szolgáltatásait megváltotta.

A Mária Terézia-féle úrbérrendezés kimutatásai szerint a falu határa igen termékeny volt. Az 1848-as jobbágyfelszabadítást Mezőkövesd úgy élte meg, hogy 100 holdon felüli magánbirtok a község határában nem volt.

A 19. század végén már  jó vásárlóerővel rendelkező gazdaságok voltak a községben, az 1860-as évektől vasúti fővonal érintette, amely megkönnyítette a szállítást.

A város temetője  a plébániához tartozik. Itt található az 1883-ban épült stáció-sor és  az 1887-ben készült  keresztek. A stációoszlopokat más-más családok állíttatták, nevük az oszlopokon szerepel.

Az évtizedek során leromlott állapotú kálváriát a plébánia hivatal újíttatta fel.

A keresztekkel kapcsolatban egy történet: a (Kis-Dacit Kft által) felújított és 2005-ben felállított keresztek közül, Krisztus keresztjébe villám csapott, így azt ismét fel kellett újítani.

(A stációk számozásában több helyen is hiba van, a sorszámozás fel van cserélve, - legalábbis a "hagyományos és ismert" kálvária-képsor-szerintihez képest...)

Az alábbi idézetet innen hoztam:

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:8cNXSPllGAgJ:szentlaszlo-mezokovesd.hu/index.php/hirek/323-j%25C3%25A9zus-utols%25C3%25B3-%25C3%25BAtj%25C3%25A1n.html+&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox-b

"A mezőkövesdi temetőben a „hivatalostól” eltérő módon, kettővel több stáció van, azaz összesen tizenhat. Ennek oka a hívek buzgósága, ugyanis egy-egy stáció-építmény létrehozását egy-egy család finanszírozta, s volt két család, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy „nekik is legyen stációjuk”.

A tizenhat stáció építménye a Kálvária mindkét oldalán félkörívben van elhelyezve, s mindegyik egy-egy kis dombon áll – a Kálvária-hegyet (Golgotát) jelképezve. Még bakfis koromból emlékszem rá, hogy a csúcsos tetejű állomás-építmények pléhajtóval zárható ablakaiban a matyó Tiziano, Takács István freskói jelenítették meg Jézus szenvedéstörténetének állomásait. Az idő vasfoga azonban tönkretette azokat, ezért (úgy emlékszem) 1988-ban, a felújítás során nyerte el a jelenlegi formáját. A domborműves stációjelenetek Máriahegyi János alkotásai."