A helyi hagyomány szerint államalapító királyunk, Szent István által is már látogatott bodajki kegyhely újkori felvirágoztatása a településen 1695-ben megjelenő kapucinus szerzeteseknek köszönhető. A koldulórendi barátok vélhetően a középkori alapokra kápolnát építettek, amelybe a környékbeli falvakba betelepített német ajkú lakosság körében nagy tiszteletnek örvendő Segítő Szűz Mária kegyképét helyezték el.
1728 és 1742 között felépült a ma is látható barokk templom. A templomhoz szervesen kapcsolódó plébániaépület 1755-ben épült kapucinus rendházként.
Miután II. József király a szerzetesrendek jó részének működését betiltotta, 1788-ban a kapucinusok Bodajkot is elhagyták, a plébániát pedig a székesfehérvári egyházmegye vette át.
A zarándokudvara 1939 és 1943 között épült.
Az olaszos árkádsorral és szabadtéri oltárral rendelkező udvar akár tizenötezer zarándok befogadására is képes.
A zarándokudvaron található az 1905-ben Pécsen a Zsolnay manufaktúra által készített Magyarok Nagyasszonya égetett kerámiaszobor, mely előtt a Mária-napi búcsúk alkalmával zarándokok ezrei mondják el imájukat.
A zarándokudvar fölötti árkádok falán Abos József bodajki népi iparművész által készített kálvária stáció képek vannak.
