csendhegyek: március 2013

Szuha kálvária

A Mátra-alji kis faluban is található egy kálvária, érdekessége, hogy a templom mellett, faragott kopjafákra kerültek fel a képek.

A település 15. századi, gótikus jellegű temploma 1688-ban leromlott állapotban volt. A dorogházi, 1811-es Canonica Visitatió szerint a mai, Kisboldogasszony tiszteletére szentelt, barokk stílusú templomot a régi felhasználásával építették 1768-ban. Címe: Szuha, Kossuth u. 82. (http://www.szuha.hu/a-telepueles-latnivaloi.html )

Bata Józsefnek külön köszönet, a kálvária történetének elmeséléséért:

A kis településen nem volt kálvária, ezért határoztak úgy a lakosok és a plébánia együttesen, hogy létrehoznak egyet. A kálvária 1995-96-ban készült, a település lakóinak összefogásával – a fafaragás Erdélyi Bányai Ferenc munkája, a zománcképek alkotója Berencsikné Gedeon Hajnalka. Minden stáció mellé egy család egy díszfát is ültetett, jelképezve ezzel is a közös akaratot és összefogást.

Az alábbi képeket Koós Andreának köszönöm:

Ezeket a képeket ’Galagonya’ http://tarjanikepek.hu/?p=1907 készítette, köszönet neki is.

Sümeg kálvária

Sümeg délkeleti határában, a Tapolcára vezető út mellett emelkedő lankás domboldalon találjuk a város köztemetőjét. Helyét még Bíró Márton püspök jelölte ki; jelentősebb számban a XIX. század eleje óta kezdtek ide temetkezni. A kápolna mellett Siklódy Lőrinc kimagasló művészi értéket képviselő Kálvária szoborcsoportja látható. Az 1926-ban készült, a keresztre feszített Krisztust és a két latort ábrázoló szoborkompozíciót eredetileg Tihanyban állították fel IV. Károly magyar király emlékére. 1960-ban kerültek ide, így sikerült megóvni őket a megsemmisítéstől.

(A tihanyi kálvária történetéről, ill. a keresztek ideszállításáról itt is lehet olvasni: http://tihany.osb.hu/kalvuj.htm )

http://szalezianum.hu/adatbazisok?kid=34 (oldal megszűnt) :

A 19. század első felében épült a háromkeresztes kálvária, amelynek utolsó stációi a temetői dombra vezetnek. A domb tetején áll az 1816-ban épült kápolna, előtte a szép barokk hármaskereszt és közelében a Ramasetter-család sírboltja. Az 1960-as években ide menekítették Tihanyból Siklódi Lőrinc bronz szobrait a IV. Károly emlékkálváriáról, amely ma is itt található. Részben a város terjeszkedése, részben a múlt rendszer ideológiája miatt a régi keresztutat elhanyagolták és lebontották. Az 1970-es években Békefi prépost úr Simon Béla kőfaragóval ismét felállíttatta a 14 stációt, de nem az eredeti, hanem egy rövidített útvonalon a temetőben. Az 1970-es években újjáépített kálvária terveit Vándor Ferenc egyházi építész tervezte, a stációkat Simon Béla kőfaragó készítette el.

Horváth Anikónak köszönöm az információkat és az alábbi képeket !

Az alábbi képeket "Fotoport"-nak köszönöm !

Érdekességként beteszek ide még egy fényképet, melyet a neten kutakodva találtam. A kép – felirata szerint – a Sümegi kálváriát ábrázolja. Horváth Anikó a következőket tudta meg róla:

Az eredeti kálvária ill. stációsor az volt, ami ezen a régi fotón látható. A kórháztól a temetőig jött az út. Aztán kiparcellázták a búzamezőt és a szőlőket, ami a két oldalán volt az útnak, s a stációkat újraépítve, ill. Simon Béla kőfaragó általi faragásokkal behozták a temetőbe. A régiekben valami festett képek voltak.

A kálvária jelenetet kivetették Tihanyból, s Zalabéren hányódott egy udvarban. Egy jószemű plébános felfedezte, s idehozatta Sümegre, nagy tett volt ez akkoriban. Mikor már lehetett felállítani, gondolom a rendszerváltozás után elvitték volna, de már a sümegiek nem engedték, így lemásolták, s újraöntötték ezeket, azok vannak most Tihanyban.

A fotó helye:
http://gyujtemeny.vatera.hu/kepeslap_fenykep/magyarorszag/1920_elott/sumeg_kalvaria_ut_1910_20_1710766985.html

Salgótarján kálvária

A kálvária régi képeit "Galagonyának" köszönhetem.

(http://tarjanikepek.hu/?p=753 )

A salgótarjáni kálváriát 1949-ben szentelték fel a Pipishegy déli lejtőjénél a Karancs-völgye felé tartó katlan szélén. A teraszos megállót követően a Krisztus szenvedését megörökítő 14 stáció között gyalogút kanyarog a tetőn lévő három keresztig.

Az eredeti dombormű stációképeket a salgótarjáni Szent Imre-hegyre Bóna Kovács Károly készítette el 1938 és 1943 között.

A jelenlegi stációképek műkő másolatok, Tarnoveán Katona Tamás restaurátor készítette el diplomamunkaként 2013-ban. A restaurált eredeti stációképeket a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban helyezték el.

Információk a kálváriáról itt is olvashatók:

http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=2784

http://nosza.info/blog/2013/09/16/felujitottak-a-salgotarjani-kalvariat

"...A műalkotások állapotfelmérése során a szakértők megállapították, hogy a domborművek károsodása – a domborművekben lévő vasvázak, valamint a saját receptúrájú, napjainkra élettartama határait is elérő műkőkeverékre tekintettel – oly mértékben előrehaladott, hogy azok eredeti, külső térbe történő visszahelyezése a jelenlegi ismeretek szerint nem lehetséges úgy, hogy azok rövid időn belül ne szoruljanak ismételten restaurálásra. Ezért a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszéke elkészítette a domborművek kültéren elhelyezhető hű másolatait az eredeti alkotások egyidejű restaurálása mellett, azok megóvása érdekében. Az eredeti állapotban helyreállított domborműveket az önkormányzat 2013. szeptember 3-án a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumnak adta át. A műalkotások másolatainak a Szent Imre-hegyi Kálváriára történő elhelyezését 2013. szeptember 9-én fejezték be..."