A képeket „bolyak”-nak köszönöm ezúttal is.
Kesztölc
azon „szerencsés” települések közé tartozott, melyek a törökdúlás után nem
néptelenedtek el – és szinte a kezdetektől szlovák-magyar vegyes lakossága volt.
A második világháború után azonban a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében
számos szlovák család Csehszlovákiába települt át, a megállapodás értelmében pedig,
a helyükre felvidéki magyarok érkeztek.
Dacára azonban,
hogy „kálvária-építő” svábok nem éltek a településen, mégiscsak készült itt a
XIX. szd. elején a temetőben egy szép kálvária. Minden stációnak más más család
volt a „gazdája” – mai napig ápolják, rendben tartják a területet – nevük a
stációoszlop alján elhelyezett táblán olvasható. A szerencsés véletlennek
köszönhetően talált régi fotó és a most készültek alapján látható, alapvető
változás nem volt az elmúlt közel 100 évben. „Csak” gondozták a stációkat….A
kedvesen egyszerű domborműveket próbálják karbantartani, üveggel védik az
időjárás viszontagságaitól (ami viszont a fényképezők munkáját nehezíti….)
(Az
információkért köszönet Krázsik Róbert úrnak
és az Önkormányzat titkárságán dolgozó kedves hölgynek, akinek a nevét
sajnos nem kérdeztem meg…)
