Az alábbi összeállítást Nothof Évától kaptam, ezúton is nagyon szépen köszönöm fáradozását!
Madaras
községben állított kálváriáról 1937-ben így írt a Historia Domus:
„A
templomtéren a községháza mellett a római katholikus iskola épülete és ha az
úgynevezett >Főlvég< felé tovább haladunk a nagy utcán, amely irányban a
templom homlokzata is néz a kántori lakás és a hozzá tartozó 900 négyszögöl
konyhakert mellett elhaladva a kálváriára jutunk.
Tizennégy
stáción kívül az Üdvözítő keresztje található, ezen a drót-kerítéssel körülvett
csekély emelkedésen, amelynek legvégén egy kis kápolna fülkét találunk. Ősrégi
és községi közterületen fekszik a madarasi kálvária, amelyet már az 1829 évi
Visita Canonica függeléke is fölemlíti. A Szent Kereszt szobrát a fájdalmas
Szűzanya, Szt. János és Mária Magdolna szobra veszi körül. Kezdetleges
alkotmányok. A Kálváriát körülvevő akácost a község hasznosítja. A régi
följegyzések szerint a Kálváriát Madaras község közönsége létesítette.”
Az
1829-es Canonica Visitacio függelékében említett kálvária minden bizonnyal
Madaras újratelepítését (1787) és a falu templomának felépítését (1799) követő
években készülhetett el.
Erre utal
Válics János plébános 1882. május 13-án írt levele, melyben arról tájékoztatja
az Érseki Hatóságot, hogy „a madarasi Kálvárián levő három kőkeresztnek és sz.
sír helyiségnek mindeddig, mintegy 60 év lefolytáig semmi alapítványa nem
levén, Bíbornok-Érsek úr Ő Eminenciájának még 1878. december 28. az almási
esperesi hivatalhoz intézett s velem közlött kegyes meghagyása értelmében nem
szüntem meg fáradozni, hogy e czélra valamely alapot teremtsek, míg végre
szerencsés voltam Latinovics Illés úr Ő nagyságától a jelzett czélra
alapitványképen 100 frt-ot v.e. kieszközölni.”
A levél
megerősíti a kánoni látogatás jegyzőkönyvében leírtakat is, mely szerint a
településnek már az 1820-as években volt kálvária-kertje.
A
plébános töretlen fáradozását bizonyítja az 1882. június 23-án keltezett levél,
melyben értesíti feletteseit, hogy sikerült az itteni kálvárián Krisztus
keresztútjának emlékére tizennégy állomást felállíttatnia.
1902-ben,
Szalay Károly adminisztrátor a fakeresztecskékkel díszített kálváriai
stációknál a keresztutat kánonszerűen felállíttatta. A megáldásra a Szent
Ferenc rendi pátereket kérte fel. A kálvária területének körülkerítése azonban
továbbra is elmaradt. A tizennégy stációból álló keresztutat egészen a
kápolnáig árokkal és ritkás gledícsia, más néven krisztustövis sövénnyel vették
körbe. A megáldott helyet azonban a katolikus hívek legnagyobb
megbotránkozására, a környező házak lakói egyre inkább állataik szabad
legeltetésére használták. A tisztaság és a rend megőrzése, valamint a szobrok
megóvása érdekében Novák Ferenc 1913. május 15-én keltezett levelében engedélyt
kért az Érseki Hatóságtól a terület drótsövénnyel való bekerítésére. A
sodronyfonat rögzítésére szolgáló 2,20 méter magas akácoszlopokat Vinkó János
madarasi lakos 1,80 korona fillérért ajánlotta fel.
Novák
Ferenc plébános 1913. október 8-án írt levelében olvashatjuk, hogy a madarasi
katolikus hívek adakozásából a kálvária-kertben 700 korona költséggel
elkészültek és elhelyeztettek a vérrel verítékező és imádkozó Jézus, valamint a
vigasztalás angyalának szobrai.
Az 1914.
január 3-án keltezett alapítvány alapján idős Burányi István madarasi lakos 108
korona alapítótőkét tett le a madarasi plébánia pénztárába abból a célból, hogy
annak 6%-os kamataiból a „madarasi rk. kálvária kertben általa és a hívek által
állított vérrel verítékező Jézus és a vigasztalás angyala szobrai
gondoztassanak és fentartassanak.”
***************
Sajnos a fent írtak csak a kálvária régmúltjára
vonatkoznak. 1914 utáni feljegyzés nincs,
csak az van, amit ma is látni lehet: tönkrement, elhanyagolt, elhagyatott a
terület, az egész kálvária.
A fotókat
„Babarci tekergő” készítette, köszönet érte !
A video
lejátszásához Google Chrome szükséges !
