Petőfiszállás Pálosszentkút Erdei kálvária H

"A kegyhely mellett érdemes lesz ellátogatni az országban egyedülálló erdei kálváriához is. A Petőfiszállás határában található nyolchektáros erdőben a Rózsafüzéres kálvária megvalósítása jelenleg is folyamatban van, előreláthatólag 2021 őszétől várja majd a látogatókat. A Pálosszentkúti Erdei Kálvária tízállomásos lesz, amelynek faragott faszobrai az úgynevezett fájdalmas és örvendetes rózsafüzér öt-öt titkát jelenítik meg." írta ezt:

https://www.delmagyar.hu/barangolo/ezrek-latogatjak-az-alfold-egyik-legszebb-kegyhelyet-7655789/ 

DE !

Van, aki nem kíván része lenni a kálvária-gyűjteménynek…
Nem kényszer ez kérem, legfeljebb Rómában a kis erdei faoszlopaikról nem fognak tudni – ugyanis a Csendhegyek gyűjteményéről ott azért hírt adtak…. de nem olvastam, hogy a petőfiszállásiról is írtak volna.

Többszöri megkeresésünkre az alábbi válasz érkezett:
„Beszéltem Gácsi Zsolttal. Pár fotót küldök. A célunk az volna, hogy a helyszínre látogató emberek számára legyen mit felfedezni és elgondolkodni. Nem szándékozunk interneten teljes bemutatást kivitelezni.
Üdvözlettel: Krisztián” (=Eöry Krisztián a fafaragó)

(Mellesleg NEM KÜLDÖTT PÁR FOTÓT SEM.)

Az alábbi képeket a Facebook-ról szereztem: 

Szany kálvária

Kálvária kép-anyagát és az információkat Tóth Imrének köszönöm.

Szany a települést említő első, 1398-as oklevélben még Zayan néven szerepel. Ekkor a győri püspökség keszői várához tartozik. 1543-ban a török kirabolta és felégette, de 1549-ben már 42 jobbágyportát és 37 zsellércsaládot számoltak össze a településen. 1619-ben még csupán 13 jobbágy- és 3 zsellérporta volt lakott. A reformáció időszakában a vallásháborúktól és járványoktól is szenvedett a lakosság. A Rákóczi-szabadságharc idején a kuruc-labanc harcok tovább nyomorították a települést. 1740 táján a püspökség, a korábbi bérlet helyett, saját kezelésébe vette a szanyi uradalmat. 1783-ban már állt a településen a püspöki palota.
1740-ben a püspökség felújította a 16. században egyszer már elkezdett majorgazdálkodást. A gyarapodás bizonyítékai a 18. század közepének építkezései: 1747-ben megépült a Szent Vendel-kápolna, 1753-ban pedig a Szent Anna-kápolna, amely idővel jelentős búcsújáró hellyé vált.

A Szent Anna kápolnához vezető külterületi út kiépítésének átadásakor merült fel a gondolat, hogy a kápolna körül ki lehetne alakítani a keresztút stációit.
Az 1954-es Mária éve, a Szent Anna kápolna 200 éves jubileuma alkalmából állíttatott egy stációt Táp Ignác és neje, Makrai Jolán. Ez volt a minta a többi 13 stáció elkészítéséhez.

A terveket az egyházmegye tervezője Maráz Péter készítette, ebben a stációk elhelyezése mellett szerepel a környezet fásítása is. A stációkat Töreki László szanyi műkő (sírkő) készítő készítette el. A 13 stáció szobrai üvegablak mögött helyezkednek el, Lengyelországban készítették. A korábbi meglévő stáció is teljes mértékben felújításra kerül. A kálvária és környezete építésében elkészítésében sokan közreműködtek. A kézi munkát zömében az emlékfákat vállalók végezték.

Az emlékfák árát helybéli családok, egyesületek, cégek fizették és vállalják azok gondozását. A kápolna körüli parkolóhoz a premontrei apátság 900 éves jubileuma alkalmával 120 db fát ajánlott fel, amely szintén társadalmi munkában elültetésre került.
A keresztút stációinak elkészülte után ez a hely a település és a kápolna kultikus helye. Hirdeti a közösség erejét, a búcsújáró hely fokozottabb vidéki örökség megőrzését. Segíti a vidékfejlesztést, növeli a helyi emberek identitástudatát, fokozza a közösségformáló erőt, növeli a turizmust.

Itt jelent meg a híradás az átadásról: az infót Pethő Máriának köszönöm !

https://www.kisalfold.hu/kozelet/helyi-kozelet/keresztut-oleli-a-szanyi-kapolnat-11231480/