Székelyszabar is egy, a törökdúlás után elnéptelenedett kis falvak sorában. A XVIII.szd-ban a Dunához közeli településre is eljutottal a „dunai svábok” – s mint annyi más faluban, ahol letelepedtek, megépítették a kálváriájukat. A második világháború utáni kitelepítést követően kevesen maradtak – a lakosság többségét székelyek és felvidéki magyarok tették ki.
Kálváriája
valószínűleg az 1880-as években készülhetett, mert azt tudni lehet, hogy a
kálvária kápolnát 1882-ben építették. A kápolna előtt álló kereszten ma is
olvasható az 1892-es dátum.
Bár a
helyszín a templom és a temető mellett – vagyis nem elérhetetlen messzeségben – található,
de ez a kálvária is közel van a megsemmisüléshez. Látható, hogy itt nincs
kálváriajárás már nagyon régóta. Érdekes módon a kis kápolna kívül-belül
tűrhető állapotban van. Ha véletlenül
valaki fel szeretne ide menni – a szép kilátás megéri – legyen óvatos, a
kálvária aljában lévő házban meglehetősen „haragos” kutyák vannak…