A képekért
köszönet Tüskés Annának.
Az első
írásos emlék szerint „Zank szállása" 1451-ben már templommal rendelkező
település volt. A régi Szankot – amelynek emlékét két határnév: Kápolna dűlő és
Kisasszony dűlő máig is őrzi – járványok, éhínség, majd a török pusztítás a
XVI. sz. közepére megsemmisítették. A jászság fénykorában (1745-1874) Szank a
Kis-kun kerület része volt.
A
puszta-korszak évszázadai után az 1800-as évek második harmadától megkezdődik a
lassú betelepedés.
A 19.
század hatvanas éveiben megkezdődik a parasztbirtokok tagosítása, s az
örökföldhöz jutó betelepülők – főképp pásztorok – gyorsan szaporodnak. 1865-ben
205 itt élő család rendelkezik Szank határában 20-25 holdas birtokkal. Ezzel
együtt megszűnt a pásztorélet egyeduralma is.
A jelenlegi
katolikus templomot 1905-ben építették. A Magyarok Nagyasszonya nevű templomot
teljes belső felújítás után 1997-ben szentelték fel újra.
A templom
három oldalán felállított és a szanki
fafaragó tábor résztvevői
által készített, szokásostól eltérő, 15 stációs kálváriát A stációkat Kiss István népi iparművész tervezte meg, a faragandó tábláktól a kőlábakig. Bábel Balázs
kalocsa-kecskeméti érsek szentelte
fel 2017-ben.
A templomkertben felavatott kálvária domborműveit – Kiss
István, a Heves Megyei Népművészeti Egyesület elnöke tervei alapján,
tizenketten faragták.
Az eltelt
évek alatt az alkotó táboroknak kialakult a törzsgárdája, amelynek zömét a
Heves Megyei Népművészeti Egyesület tagjai adják, de az erdélyi testvértelepülés
Nagygalambfalva alkotói is visszatérő vendégek. A régi jó kapcsolatnak
köszönhetően, pár éve már a tábort
szervező önkormányzat
és a táborlakók közösen határozzák meg, hogy az adott esztendőben milyen, a
falut szépítő feladatra
vállalkoznak. A kálvária
díszkivilágítást is kapott,
így érdemes sötétedés után is megtekinteni
