Tiszanána kálvária

A képeket és az ismertetőt ezúttal is Pethő Máriának köszönöm.

Tiszanána község – amelyet első ízben IV. Béla király 1261-ben kelt oklevele említ - a 18. századig közvetlenül a Tisza partján feküdt, állandó árvízveszély által fenyegetve. A hagyomány szerint Szent László király adományozta Nánát az egri püspökségnek, amelynek 1804-ig maradt birtokában, majd a szatmári püspökség tulajdonába került.                     

Az első, fából, deszkából, nádból készült temploma  1745 előtt épülhetett, csupán a szentély volt téglából.  1763-ban kezdték építeni az új templomot, 1767-ben értesít a canonica visitatio, hogy a tiszanánai katolikus templomot Erdődy püspök építtette. Ezt 1776-ban bővítették.

A mai templomot 1788-ban építtette Galántai Esterházy Károly földesúr.  1789-ben felhúzzák a toronyba a harangot, felteszik a szentélyre a keresztet, 1790 után készül el az oltár és egyéb szobrok. https://hu.wikipedia.org/wiki/Tiszan%C3%A1na

A templom bejáratánál két szobor található:  szent Péter és Pál 1922-ből. A stációk melletti kereszt 1933-ból való.  A keresztút a templomkertben található, körbeveszi az elég elhagyatott állapotban lévő épületet.

A szabadtéri stációkról nem sokat tudnak. 2015-ben építették a fülkéket téglából. A képeket egy erdélyi fafaragó mester, ifj. P. B. (?) készítette.  A falu lakossága támogatta az építkezést, de részt vettek benne a gazdakörök, az egyházi szervezetek is. Egy-egy állomás létrejöttére  több helyi lakos  adta össze a pénzt.  A faragott képek alumínium keretben vannak, üvegvédelem alatt.  
 

http://miserend.hu/templom/3005

 

 

Bérbaltavár kálvária

Az ismertetőt és a képeket Farkas Máriának, a  BSZE (Bérbaltaváriak  Szülőfalujukért Egyesület) elnökének és Pethő Máriának köszönöm.

2017. augusztusában   Bérbaltaváriak Szülőfalujukért Egyesülete fénykeresztet és mellé a kálvária stációit jelképező 15 fakeresztet állított. A kereszteken képek nincsenek.

„Hegyhát-Kisbér egy patak partján, Baltavár pedig a forgalmas középkori út, a 'Via-publica' út mentén alakult ki.
Mindkét alkotó település Árpád-kori eredetű. Byr helységet, amely a középkorban Töttös, Hegyes és Altal Byr néven szereplő három közeli településből alakult ki, egy XIII. század végi oklevél említi először.
Baltavár nevét a XV. században említette először oklevél. Ez a falu a török időkben elpusztult Martonfa filiálisa volt. Martonfa emlékét ma csupán a baltavári temető és a körülötte álló pár ház őrzi, amit Martonkertnek hívnak.
Kisbér (Byr) az urairól, míg Baltavár az egykori palánkváráról kapta a nevét. 1935-ben egyesült Baltavár és Hegyhátkisbér, és ettől fogva a Bérbaltavár nevet viseli. Ekkorra ugyanis a két település teljesen összeépült.” 
(info:https://www.geocaching.hu/caches.geo?id=4276)

Nemesrádó kálvária

Az adatokat, fényképeket Tollár-Kránicz Renátának és Pethő Máriának köszönöm.

A települést 1251-ben említik először „Raduh” néven. A zalai vár földjei közé tartozott. A monda szerint első lakói Szent László király által legyőzött és idetelepített besenyők voltak.

A falut a törökök felégetik, elpusztítják, s a menekültek – felszaporodva más falvak menekültjeivel – nem a füstölgő romok helyére, hanem 1 km-re keletre a mai falu helyére telepednek le.

A török kiűzése után német telepesekkel is növekszik a község lakossága.

1747-ben épült –  a falusiak adományából, valamint a vallásalap segélyéből - a Szentháromság tiszteletére szentelt fa templom a falu közepén. A mai templomot 1750 körül kezdték el építeni.

A hitélet fejlődésével virágzásnak indult a település, 1844-ben avatták az „oskolaházat” (= az első iskola, és tanítói lakás).

Az 1848 július 12-i tűzvész során csaknem az egész falu leégett.

1898-tól lett a település neve Nemesrádó.

Az I. világháború 23 áldozatot követelt a falutól, sokan tértek haza rokkantan.1920-as, 30-as évek töretlen fejlődését a II. világháború kitörése szakította meg. Ez a háború mély nyomokat hagyott a település életében, 40 halottja volt a községnek.

A fejlődni kezdő településnek jól működő termelőszövetkezete volt, működött könyvtár, művelődési ház, mozi is.

1980-as években kezdődött a település lakosságának jelentős lecsökkenése, megszűnt az iskola, az önálló plébánia, nagymértékűvé vált az elvándorlás. 1983-ban a lakosok száma 577.

(Adatok innen: http://www.ballagemma.hu/2018/01/gyermekkori-emlekeim-nemesradorol/)

A település temploma mellett elöregedett fenyőfák álltak, amelyeket ki kellett vágni. Ezt követően a nagy esőzések hatására a partoldal megcsúszott, s már a templom stabilitása is veszélybe került. A település a vis maior alaphoz benyújtott sikeres pályázata eredményeként 31 méter hosszú, stabil vasbeton alappal rendelkező, terméskővel borított támfalat építtetett, amelyen a keresztút stációi nyertek elhelyezést.

(https://www.zaol.hu/hirek/31-meteres-tamfal-keresztut-avatas-nemesrado )

A támfal, ill. kálvária megépítése előtti kép