Kesztölc kálvária

A képeket  „bolyak”-nak köszönöm ezúttal is.    

Kesztölc azon „szerencsés” települések közé tartozott, melyek a törökdúlás után nem néptelenedtek el – és szinte a kezdetektől szlovák-magyar vegyes lakossága volt. A második világháború után azonban a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében számos szlovák család Csehszlovákiába települt át, a megállapodás értelmében pedig, a helyükre felvidéki magyarok érkeztek.

Dacára azonban, hogy „kálvária-építő” svábok nem éltek a településen, mégiscsak készült itt a XIX. szd. elején a temetőben egy szép kálvária. Minden stációnak más más család volt a „gazdája” – mai napig ápolják, rendben tartják a területet – nevük a stációoszlop alján elhelyezett táblán olvasható. A szerencsés véletlennek köszönhetően talált régi fotó és a most készültek alapján látható, alapvető változás nem volt az elmúlt közel 100 évben. „Csak” gondozták a stációkat….A kedvesen egyszerű domborműveket próbálják karbantartani, üveggel védik az időjárás viszontagságaitól (ami viszont a fényképezők munkáját nehezíti….)

(Az információkért köszönet Krázsik Róbert úrnak  és az Önkormányzat titkárságán dolgozó kedves hölgynek, akinek a nevét sajnos nem kérdeztem meg…)

Régi kép helye: http://post-card.hu/auctions/toc/-52238/page-2

Olaszfa kálvária

A kis zsák-település Vas megye déli széle közelében fekszik, néhány kilométerre Zala megye határától, közúton csak mellékúton érhető el. A mai település 1941-ben jött létre két község, Kozmafa és Olaszka egyesítéséből, mai nevét 1942-ben kapta.
A zsákfalu előnye, nincs átutazó, ide csak az jön, akinek Olaszfán van dolga. Amikor felmegyünk a templomdombra, akkor lepődünk meg csak igazán, körös-körül mennyi, de mennyi itt az erdő! És a temető meg a Szent Miklósról elnevezett templom mellett itt találjuk a kálváriát.
A Szent Miklós tiszteletére épült templom középkori eredetű, egyes források szerint egy római őrtorony
alapjaira épült. A jelenlegi templom 1797-ben épült. A templomdombról szép kilátás nyílik a környékre, a hely 

kiválasztása is a templom régiségére utal. Mellette található a temető.
A kálvária történetéről sincs adat, ill. egyesegyedül annyi, hogy 1982-ben készült.

Az alábbi képeket "Fotoport"-nak köszönöm !

Légifotó:https://www.tripadvisor.co.hu/Attractions-g4881344-Activities-Olaszfa_Vas_County_Western_Transdanubia.html

Ezeket a képeket Fekete Róbertnek,  az egyházközség világi elnökének köszönöm. 

Mór kálvária

A fotókat "bolyak"-nak köszönöm ezúttal is !

„Mint Magyarországon szinte mindenütt, Móron is a török kiűzése után kezdte meg az új földesúr a németek betelepítését… Az osztrák császár 1691- ben a várost 60.000 rajnai forintért eladta Hochburg János udvari tanácsosnak és katonai élelmezési főprefektusnak, akinek halála után fia, János Domonkos kezdte meg a németek betelepítését a kapucinus rend behozatalával.
A kapucinus templom és zárda építése 1695-ben kezdődött, 1701-ben szentelte fel a veszprémi püspökség. Az 1711-es évben új külhoni jövevények egész sora érkezett, akik meghonosították a Vértes oldalában a szőlőkultúrát. 1763-ra a lakosság száma 2900-ra emelkedett. A nagyszabású német betelepítés a század közepére teljesen átalakította a vallási képet is, mivel a betelepedők már többségében katolikusok voltak.

(http://www.mor.hu/index.php?L=hu&P=5)

Szakonyiné Beke Mariannától kaptam és nagyon köszönöm, az alábbi ismertetőt: 

„Mór egyik temetőjét az úgynevezett Kárváriahegyen létesítették (Kálvária-temető). A temető legmagasabb pontján található a Kálvária-szoborcsoport, amelyhez jelenleg tizennégy stáció vezet. Egy támpillérekkel megerősített kőfal övezi a kis füves területet, amelyen a hatalakos, késő-barokk stílusú szoborcsoport áll. A Kálvária alakjai: a keresztre feszített Krisztus a két latorral, Szűz Mária és Evangélista Szent János önállóan álló, valamint Mária Magdolna Krisztus keresztjénél térdeplő alakja. A homokkőből faragott szoboralakok egyszerű sziklatömbökön állnak, kivitelezésük művészi. Alkotójuk azonban ismeretlen. A móri kapucinus rendház Historia Domusa szerint az 1739-ben állított szoborcsoportot a talapzatán lévő felirat szerint 1798-ban megújították, és még ugyanebben az évben szeptember 16-án Mezőszegedi Szegedy Pál székesfehérvári kanonok, általános püspöki helynök benedikálta azt.”

   

Schwartz Alajos, Pro Urbe díjas helytörténész kérésemre kigyűjtötte feljegyzéseiből azokat, amelyek a móri kálváriával és keresztúttal kapcsolatosak; legtöbbjét a különböző korban íródott Historia Domus-ból jegyzetelte ki.  Ezúton is nagyon szépen köszönöm segítségét !                                                    

 „1737. április 7-én helyezték el a móri kálvárián a Boldogságos Szűz, Szent János és Boldog Mária Magdolna szobrait.”

Szalai báró Barkóczy László Székes-Fehérvári püspök móri látogatása alkalmával 1845. október 14-én: „Emeltebb dombon van kálváriája 7 stációkkal. Újra készíttetve 1792.” A renovált szobrokat és feszületeket ünnepélyes körmenet kíséretében szeptember 16-án Szegedy Pál kanonok benedikálta. A magyar nyelvű szentbeszédet páter Benvenutus, a németnyelvűt Páter Hospitius mondta el. 1798-ban a Kálváriát fallal vették körül. A kapucinusok egy másik Historia Domusában az olvasható, hogy golgotája 1739 óta van, a szegénység miatt csak 7 stációt építettek, melyeket magyar és németnyelvű szentbeszédekkel szenteltek fel… Az első az Üdvözítőnek a Szent Szűztől való búcsúzását ábrázolja, a második Krisztus agóniáját, a harmadik Krisztus megveretését, a negyedik Krisztus töviskoszorúzását, az ötödik a megvert és töviskoszorúzott bemutatását, a hatodik a kereszt hordozását, a hetedik pedig keresztre feszítését.

A hiány pótlására még csak 1926-ban került sor, mégpedig úgy, hogy a 7 régi stáció közé 7 újat építettek. Terméskőből lettek építve, melyet báró Trauttenberg Frigyesné adományozott. A fuvart a móri gazdák teljesítették, a kőművesmunkát id. Stumpf János kőművesmester végezte. Az egyes állomások képeit vörösrézlemezre a móri Harmann Béla festette, egyben a korábbi képeket is átfestette. Az új keresztutat 1926. június 20-án Prohászka Ottokár püspök szentelte fel. Egy-egy kép 800.000 koronába került. A szükséges pénzt a kapucinusok a közeli földesuraktól és osztrák rendházaktól koldulták össze.

A Piactértől (most: Szent István tér) a Golgotához vezető utat Kálvária-utcának (Kalvarienberg-gasse) nevezték, mely Prohászka Ottokár püspök halála után erről a püspökről kapta új nevét. Jelenleg: Táncsics Mihály nevét viseli.

A stációkat 1990-ben lebontottak, helyükre egy új gyárat éltettek, mely 1992-ben kezdte meg munkáját.

Szakonyiné Beke Marianna kiegészítése: a temetőhöz vezető úton elbontották 1990-ben a stációkat, azok helyett újakat készítettek. Az új 14 stáció azonban már nem kívül kapott helyet, hanem a temető területén belül: a temető kapujától a kálváriáig felvezető út mellett helyezkednek el.

 

Mogyoród kálvária

A fényképeket „Bolyak”-nak köszönöm.

Mint oly sok más település Magyarországon, Mogyoród is sokáig lakatlan hely volt a törökök kitakarodása után.  A település történetéből ismert azonban, hogy 1770-ben már megépült a temetőkertben a kálvária kápolna, tetején kör alakú kilátóval, melyhez két oldalról lépcsők vezetnek fel. Ez a kilátó most azonban sajnálatosan hosszú ideje már zárva van, az épület életveszélyes állapota miatt.

A temetőn keresztül, a kápolnához felvezető út két oldalán állnak a klinkertéglából épített, jó állapotú stációfülkék, ezek valószínű az 1900-as évek elején készülhettek. Bennük  festett öntöttvas domborművek láthatók, sajnos üveg mögött – ami – a már megszokott módon, megnehezíti a fényképezést. Valamikor a kilátón álló kereszteken a két lator és Krisztus ón szobra volt látható – ma azonban a keresztek üresek. 

http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=7129    Ebből megtudható, hogy a kálvária kápolnát 2016-ban elbontották. (Köszönet Dénes Ildikónak az infóért.)
Jelenleg ez van a helyén (kép a műemlékem.hu oldalról.):

2013-as fotók:

 A 13.stáció képét Lovas Andreának köszönöm. Tőle származik az az információ is, hogy a XIV. stációkép valószínűleg  van a kápolnában van (vagy volt).

 

 Ezt a régi képet innen hoztam: http://p1.vatera.hu/photos/e4/47/c9c6_2_big.jpg

Vértestolna kálvária

A fényképeket  fáradhatatlan segítőmnek, „Bolyak”-nak köszönöm !

Az idézett részeket az alábbi oldalról hoztam:  http://www.vertestolna.hu

(Öröm egy ilyen tudósítást olvasni, kár, hogy más településeken – dacára, hogy épült kálvária, vagy felújították – megfeledkeznek arról, hogy a közreműködőknek – nyilvánosan is – köszönetet mondjanak….)

 

„A jelenlegi német neve Tolnau, az őslakók Taunau- nak nevezik. Első okleveles említése a török időből való Tholma névvel. Később Tolna, Tolnar, majd Vértestolna. A török időben valószínűleg elnéptelenedett, erre utal a Tolnapuszta elnevezés. Ezután az első betelepülők a németországi Baden-Würtenberg tartományból érkeztek 1733 őszén. Velük az Eszterházy uradalom örökös szerződést kötött. Ebből az időszakból, pontosabban 1755-ből való a község pecsétje, melyre a Dorfe Tolnau körirat került.”

Minden valószínűség szerint a sváb lakosok kezdeményezésére épült meg a kálvária.

„Sajnos az 1930-as években családok által épült keresztúti állomások tönkrementek, csak maradványai voltak láthatók.

Az Önkormányzat, figyelve a pályázati lehetőségeket, felhívta a Hagyományőrző Egyesület figyelmét, hogy lehetőség van ilyen jellegű pályázat beadására. Az Egyesület tagjai nagyon örültek ennek a megtisztelő lehetőségnek és az Önkormányzat segítségével elkészítetve a terveket, beadták a pályázatot, amit siker koronázott.

A falu vállalkozó kőművesei - Eipl Attila, Eipl Ervin, Schatz József, Tímár Gábor, Schneider Ferenc, Uttó István és PintérMihály - szépen megépítették a 14 stációt, egy tatai keramikus - Végh Ákos - elkészítette a képeket.

A kőkeresztet és a mellette lévő két fakeresztet Csapucha Atila festette újra. A stációk és a keresztek környezetét az Egyesülettagjai Berendi Mári nénivel közösen tették rendbe…. Idejüket nem sajnálva, önzetlenül szintén sokat dolgoztak,hogy szép legyen a környezet az elkészülő stációknál: Bundschuh Attila, Bundschuh József, Bundschu Csaba, Uttó József és Szinger Antal. Az emlékművek mindenki örömére gyönyörűek lettek és 2012. augusztus 20-án tábori mise keretében Gábor Atya felszentelte őket…”