Bükkábrány kálvária

A fényképeket Pethő Máriának a légifotókat "Civertan"-nak köszönöm!

Az ismerettő szövegét innen hoztam:

http://hivatal.bukkabrany.hu/index.php/bukkabrany/tortenelem/33-a-bukkabranyi-kalvaria-temeto-tortenete

A ma Kálvária-temető néven ismert temetkezési hely a valamikori Alsóábrány temetője volt már a középkorban is. Története azonban sokkal régebbi időkre nyúlik vissza.

A Kr.e. mintegy 1000 évvel itt élt szkíta nép is kiemelt fontosságot tulajdonított a területnek. Ennek ékes bizonyítéka az a domb, amely ma a temetkezésre szolgál. Ennek a népcsoportnak a szokásaihoz tartozott az ún. halomsíros temetkezés, melynek nyomait számos helyen tartják nyilván országszerte. A főemberek és uralkodók földi maradványait úgy helyezték örök nyugalomra, hogy a földbe süllyesztett, kővel kirakott sírkamra fölé egy hatalmas dombot képeztek ki, ez az ún. kurgán. Az évezredek során természetesen az eredeti domb az erózió és a folyamatos bolygatás miatt veszített méreteiből, de biztosra vehetjük, hogy valahol a mélyén egy évezredekkel ezelőtt elhunyt fontos személyiség alussza örök álmát.

Néhány évszázaddal a szkíták után újabb népcsoportok használták lakhelyül a területet. A „hatvani kultúra népe”-ként ismert népcsoport fontos hagyatéka az a nagy mennyiségű, sajnos leginkább csak töredékekben előkerülő cserépedény maradvány, amellyel mindenki találkozhat a temetőben. Ezek legjellemzőbb tulajdonsága a kor meghatározó díszítési formája, a vonaldíszes mintázat.

A korai középkorban is komoly jelentőséget tulajdonítottak az itt lakók ennek a helynek. Fekvése kiváló volt arra, hogy egy földvárat építsenek itt, ahonnét hatalmas területet láthattak be az erődítmény védői. E földvár keleti sáncainak maradványa a bányászati tevékenység megkezdése előtt még kitűnően látható volt a Mezőnyárád felé eső oldalon.

Alsóábrány első írásos említése 1221-ben történik, ekkor tehát már biztosan létezett a település. Biztosra vehetjük azt is középkori források alapján, hogy az akkori falu lakossága már e helyre temetkezett.

Fontosabb változás a XIX. században következik be. Ludányi Antal plébános kezdeményezésére 1853-ban elkészül az a domb, melyet ma Golgotaként ismerünk és a falusiak szekerekkel hordtak össze a környező területekről.. Megépítésének egyik apropója az 1597-es Mezőkeresztesi csatában elesettek előtti tisztelgés volt. Az áldozatok egy jelentős részét ugyanis itt helyezték tömegsírokba.

Még a kialakítás évében felkerült a domb tetejére három kereszt, majd a század végén a harangláb, melyet Németh Mihály adományából építettek,  harangját pedig Szt. Mihály arkangyal tiszteletére szentelték fel.

Két évvel később, 1855-ben elkészült a temetőt körülvevő, Krisztus keresztútját végig követő 14 stáció, amely miatt a temető a Kálvária nevet is kapta.

A Golgota alatt kialakított, boltíves szerkezetű kápolna, amely ravatalozóként is funkcionál 1892-re készült el teljesen és ekkor is szentelték fel.

Az évtizedek során többszöri felújítási munkákra került sor. Ennek köszönhetően 2013-ban elkészült a kápolna csapadékvíz elleni szigetelése és új, térkővel borított feljárat épült, 2015-ben pedig a Golgota tetején álló harangláb kapott míves fa burkolatot.

Légifotókat: Civertan-nak köszönöm  https://www.varak.hu/latnivalo/index/559-Bukkabrany-Temeto/?fbclid=IwAR0ciTqLY86gQzmGLTyD_bq-Mc2HUVOiCiFqkcLJ-QJQiniZp1rAhPitahU

Semjénháza kálvária

Az ismertetőt  Pethő Máriának köszönöm.

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/sajat-forrasbol-keszult-el-a-megujult-semjenhaza-templomkert-2476911/

A temető melletti templom előtt, saját forrásból, valamint közösségi összefogással készültek el a stációk  2018 júliusában.

A Budapesti Corvinus Egyetem településmérnöki karát hívták segítségül, s velük közösen készítették el a látványterveket. Lebontották a régi kerítést, a kápolna padlásán megtalálták a régi templom stációit, s ezeket helyzeték el a keresztút kis kápolnáiban. A stációképek a régi templomból először a restaurátorhoz kerültek. Egy stáció, a 12-es hiányzott közülük. Hasonlót a szlovákiai Csicsón találtak, azt lefotózva tudták teljessé tenni a keresztutat.

A templom előtt filagóriát is építettek, melyhez később, Preksen László polgármester szerint még ebben az évben egy Szent Annát ábrázoló szobrot is készíttetnek.

A fenti képeket innen hoztam: 

http://www.semjenhaza.hu/galeriak/templomter/ http://muradrava.eu/semjenhaza-pustara/ https://kirandulastervezo.hu/latnivalo/molnari/tanosveny http://www.semjenhaza.hu/galeriak/templomter/

A stációképek fotóit Varga Dénesnek köszönöm !

Kép innen: https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/semjenhaza-megujitott-tereivel-turisztikai-lehetosegeinek-bovitesevel-varja-vendegeit-2544761/

Budapest Rákoscsaba kálvária

Megemlékezés egy megsemmisült kálváriáról.

(A hajdanvolt kálváriáról Pethő Mária hozott hírt, az alapján próbáltam a visszaemlékezést összeállítani.)

 

http://www.erdosreneehaz.hu/wp-content/uploads/2013/06/RMESTE-10-1.pdf anyagban, 2010-es dátummal olvashatók az alábbi információk:

Bár konkrétan a kálvária ebben nem említődik, de egy 1970-ben készült fénykép bizonysága alapján az is volt itt, ami a temetővel együtt teljesen megsemmisült.

„Rákoscsaba  többé-kevésbé  ismert 800  éves  múltja  során  az  elhunytakat,  ahogyan  a  település  változott, több  helyen  helyezték  öröknek  hitt nyugalomra.

A  katolikus  és  református  temető egészen 1950-ig, Rákoscsaba Buda-pesthez  csatolásának  időpontjáig működött, több ezer halottnak adott végső nyughelyet. A délkeleti végében  voltak  elkerített  kisebb  részek, ahová  a  zsidók,  evangélikusok  és baptisták  temetkeztek.  A  bezárása után  is  voltak  elvétve  temetések, még  1956-ban  is  elföldeltek  ott  el-hunytakat.

A katolikus részben egy kis kápolna  volt,  amelyet  1897-ben építtetett az  akkori  plébános,  dr.  Gallovich Győző, benne saját részére egy kriptával.  Előtte, egy  több  mint  három méteres  két  mellékalakos  műkő  feszület állt, amelyet 1934-ben  a  katolikus hívek adakozásából emeltek.

(Ezen, a kápolnát bemutató fényképen, látható két kálvária stáció.)

Az  öt  felekezet  által  több  mint hatvan évig használt temető ma rend-kívül elhanyagolt állapotban van, de még létezik. Bár néhány száz négy-szögölet eladtak belőle (ott ma már lakóházak állnak), mégis egy hatal-mas összefüggő területet talál az arra járó  érdeklődő.  A  bozóttal  benőtt, tisztásokkal  tarkított  területen tucatszámra találhatók a betört tetejű sírboltok,  és  százával  a  ledöntött, összetört  keresztek,  sírkövek.

A  kápolna  falának alaprajza még sejthető, bár az építő-anyagát  már  elhordták.  Az  előtte valaha  állt  kereszt  ledöntve,  összetörve hever, lassan belepi a homok. Az értékesebb anyagból készült síremlékeket  már  régen  ellopták,  csak elvétve  találni  valódi  kőből  készült keresztek maradványait. A  zsidó  temető  vasbeton  kerítése itt-ott  még  áll,  de  sírokat  már  nem találni mögötte, azok a föld színével váltak egyenlővé. Az  egész  temetőben  csak  két-három síron látszik gondozás nyoma, bizonyságául  annak,  hogy  a  hozzá-tartozók  még  emlékeznek  az  el-hunytra, de az egész temető szívszorító állapotban van.”

http://rakoscsaba.hu/rakoscsabai-temeto/

2013-as bejegyzés:  

A korábbi századokban Rákoscsabán két temető volt, külön a

katolikusoknak, és külön a reformátusoknak, a templomaik mellett. Mindkét temető jelölve van az II. katonai felmérés keretében 1861-ben felvett térképen. Laffert Antal báró kérésére mindkét temetőt 1882-ben egészségügyi okok miatt bezárták. A bezárt régi temetők az egyházak birtokában maradtak, melyeket később felparcelláztak, és értékesítettek.

Helyettük a községi közlegelőkből, egy korábban faiskolának használt rész felhasználásával a két felekezetnek azonos nagyságú területet jelölték ki temetőnek.

A Pécel felőli részt a katolikusok, a Keresztúr felőlit a reformátusok kapták. A katolikus részben 1893-ban, a keresztút 14 állomását jelképező kálvária, 1897-ben egy kis kápolna épült. A kálvária néhány fülkéje a címképünkön is látható. A két temetőrész határán 1898-ban hullaházat épített a község, amit a két felekezet közösen használt.

A temetőt nagy Budapest megalakulásakor 1950-ben bezárták, a sírok egy részét exhumálták, és a hozzátartozók másik temetőbe vitték. Az elhagyott temetőt a tulajdonosaik nem tartják rendben. Azóta valakik kirabolták, a sírokat vandál módon tönkretették, és szemétlerakó helynek használják, ma is. A romokat, a szemetet az elvadult növényzet takarja. A temetőt a közelmúltban bekerítették, de ettől nem sok minden változott.

2019-ben már ennyi sem látszott a temetőből, csak egy félelmetesen elvadult bozótos terület van a helyén.

   

Képek: http://rakoscsaba.hu/cikkek/csabaialbum/?s=temeto

http://rakoscsaba.hu/rakoscsabai-temeto/

 

Kőszeg, verbita missziós ház kálvária

A fotókat ezúttal is Fotoport-nak köszönöm !!!
Az ismertetőt Pethő Máriá állította össze,  köszönöm neki ezúttal is.

Magyarország nyugati határszélén, Kőszeg mellett található a 80 éves Szent Imre Missziósház. Ebben a házban olyan vendégek tudnak a legjobban pihenni, akik  csendes környezetben keresik a lelki nyugalmat.

A hathektáros park jó lehetőséget kínál az ide látogató vendégeknek, hogy a szépen gondozott kertben nyugodtan sétálhassanak, beszélgethessenek, valamint belemerülhessenek gondolataikba.

A fák között egy keresztút is található, amely emlékeztet mindenkit a hely mélyebb, spirituális jellegére. A rendház egy része verbita missziós szerzetesek otthona. A másik rész viszont nyitva áll a vendégek előtt.

A keresztutat egy soproni művésznő,  Kálmán Éva keramikus, faszobrász faragta 2002-2003-ban. Fa stációoszlopokon egyszerű, halványbarna kerámia alkotások mutatják be Krisztus szenvedését. Ajándékként, felajánlásként készítette el. A stációsor végén álló kereszt a tófeji szent Család templom híveinek adománya.