(A hajdanvolt
kálváriáról Pethő Mária hozott hírt, az alapján próbáltam a visszaemlékezést
összeállítani.)
http://www.erdosreneehaz.hu/wp-content/uploads/2013/06/RMESTE-10-1.pdf anyagban, 2010-es dátummal
olvashatók az alábbi információk:
Bár
konkrétan a kálvária ebben nem említődik, de egy 1970-ben készült fénykép
bizonysága alapján az is volt itt, ami a temetővel együtt teljesen megsemmisült.
„Rákoscsaba többé-kevésbé
ismert 800 éves múltja
során az elhunytakat,
ahogyan a település
változott, több helyen helyezték
öröknek hitt nyugalomra.
A katolikus
és református temető egészen 1950-ig, Rákoscsaba
Buda-pesthez csatolásának időpontjáig működött, több ezer halottnak
adott végső nyughelyet. A délkeleti végében
voltak elkerített kisebb
részek, ahová a zsidók,
evangélikusok és baptisták temetkeztek.
A bezárása után is
voltak elvétve temetések, még 1956-ban
is elföldeltek ott
el-hunytakat.
A katolikus
részben egy kis kápolna volt, amelyet
1897-ben építtetett az
akkori plébános, dr.
Gallovich Győző, benne saját részére egy kriptával. Előtte, egy
több mint három méteres
két mellékalakos műkő
feszület állt, amelyet 1934-ben
a katolikus hívek adakozásából
emeltek.
(Ezen, a kápolnát
bemutató fényképen, látható két kálvária stáció.)
Az öt
felekezet által több
mint hatvan évig használt temető ma rend-kívül elhanyagolt állapotban
van, de még létezik. Bár néhány száz négy-szögölet eladtak belőle (ott ma már
lakóházak állnak), mégis egy hatal-mas összefüggő területet talál az arra
járó érdeklődő. A
bozóttal benőtt,
tisztásokkal tarkított területen tucatszámra találhatók a betört
tetejű sírboltok, és százával
a ledöntött, összetört keresztek,
sírkövek.
A kápolna
falának alaprajza még sejthető, bár az építő-anyagát már
elhordták. Az előtte valaha
állt kereszt ledöntve,
összetörve hever, lassan belepi a homok. Az értékesebb anyagból készült
síremlékeket már régen
ellopták, csak elvétve találni
valódi kőből készült keresztek maradványait. A zsidó
temető vasbeton kerítése itt-ott még
áll, de sírokat
már nem találni mögötte, azok a
föld színével váltak egyenlővé. Az
egész temetőben csak
két-három síron látszik gondozás nyoma, bizonyságául annak,
hogy a hozzá-tartozók még
emlékeznek az el-hunytra, de az egész temető szívszorító
állapotban van.”
2013-as
bejegyzés:
A korábbi
századokban Rákoscsabán két temető volt, külön a
katolikusoknak,
és külön a reformátusoknak, a templomaik mellett. Mindkét temető jelölve van az
II. katonai felmérés keretében 1861-ben felvett térképen. Laffert Antal báró
kérésére mindkét temetőt 1882-ben egészségügyi okok miatt bezárták. A bezárt
régi temetők az egyházak birtokában maradtak, melyeket később felparcelláztak,
és értékesítettek.
Helyettük a
községi közlegelőkből, egy korábban faiskolának használt rész felhasználásával
a két felekezetnek azonos nagyságú területet jelölték ki temetőnek.
A Pécel
felőli részt a katolikusok, a Keresztúr felőlit a reformátusok kapták. A
katolikus részben 1893-ban, a keresztút 14 állomását jelképező kálvária,
1897-ben egy kis kápolna épült. A kálvária néhány fülkéje a címképünkön is
látható. A két temetőrész határán 1898-ban hullaházat épített a község, amit a
két felekezet közösen használt.
A temetőt
nagy Budapest megalakulásakor 1950-ben bezárták, a sírok egy részét exhumálták,
és a hozzátartozók másik temetőbe vitték. Az elhagyott temetőt a tulajdonosaik
nem tartják rendben. Azóta valakik kirabolták, a sírokat vandál módon
tönkretették, és szemétlerakó helynek használják, ma is. A romokat, a szemetet
az elvadult növényzet takarja. A temetőt a közelmúltban bekerítették, de ettől
nem sok minden változott.
2019-ben
már ennyi sem látszott a temetőből, csak egy félelmetesen elvadult bozótos
terület van a helyén.
Kár érte.... :-(
VálaszTörlésBizony...És nem is értem, ha már mint temetőt megszüntették, miért nem lehetett abban a nagyvárosban park-ként meghagyni ?
Törlés