Nagykanizsán, bár jelenleg kb. 46.000 lakosú város, nincs használatban lévő stációs kálvária. Ám nem volt ez mindig így. Ma is áll ugyanis a város észak-nyugati részén az Inkey-kápolna, melyet egykor egy különös keresztút vett körül.
A négykaréjos alaprajzú centrális barokk műemlék kápolna 1768-ban épült. Inkey Boldizsár emeltette családja számára. A kupolaboltozatos kápolna tetején kicsiny, nyolcszögletű torony helyezkedik el. Az épület falát lapos pilaszterek tagolják. Bejárata fölött ovális ablak, felül háromszögletű timpanon látható. A bejárat kőkeretén korábban az Inkey-címer díszlett. Kupoláját egykor freskókkal díszítették. Padlója alatt van a családi kripta.
Kerítőfala kovácsolt vaskapujának pilléreit egykor kőszobrokkal díszítették, melyek ma már nincsenek meg. Az épületet többször kirabolták, feldúlták, díszeit leverték, összetörték. 1952-ben fémgyűjtők a kupola réz borítását is leszedték. Az épület állaga egyre romlott, falfestményei megsemmisültek. Tetőszerkezetét 1962-ben rendbe tették, majd 1975-ben az Országos Műemlékvédelmi Felügyelet felújíttatta kerítést, az épület homlokzatát, s megoldották a vízelvezetést is. Az eltelt közel 50 évben a kápolnával lényegében nem sokat törődtek, így állapota jelenleg sürgős tatarozást igényelne. A felújítás 2018 óta a város életében napirenden van, bár egyenlőre úgy tűnik, még várat magára.
A kápolna körül egykor kálvária volt. A kerítésfalba négy helyen bástyaformájú, cserépfedésű fülkéket képeztek, melyek egy-egy állomásai voltak a keresztútnak. A kálváriát hármas fülke zárta le, a középső nagyméretű, kvalitásos, fából faragott korpusz jelenleg a nagykanizsai Thúry György Múzeumban van. A körítőfalban a keresztúti stációk és a kálvária számára kialakított, íves záródású fülkék jelenleg üresen állnak, régóta nem használják.
A keresztút fülkéi építészetileg különös formájúak, nem a szokványos kálvária oszlopokhoz hasonlítanak. Ennek a stílusnak a nyomát ismereteink szerint már csak három helyen találhatjuk meg hazánk területén.
1762-ben Szentendrén épült hasonló, mely az egyetlen ma is használt kálvária ebből a stílusból, igaz ott 14 fülke van.
1767-ben Máriakéménden szintén négy sarokbástyás fülke készült keresztút számára, mely 1844-ig volt használatban, míg fel nem épült a ma is álló klasszikus formájú, 14 stációs keresztút. A máriakéméndi régi típusú kálvária ma már nem létezik, csupán rajzon és fényképen maradt meg, illetve a négyből egy fülke romosan áll még ma is. Rokon vonás még a nagykanizsaival, hogy a máriakéméndi körítőfal is egykor árkádos (boltíves) szakaszokból állt.
A harmadik ilyen jellegű kálvária pedig a fent ismertetett nagykanizsai volt 1768-ból.
A kápolna körül egykor kálvária volt. A kerítésfalba négy helyen bástyaformájú, cserépfedésű fülkéket képeztek, melyek egy-egy állomásai voltak a keresztútnak. A kálváriát hármas fülke zárta le, a középső nagyméretű, kvalitásos, fából faragott korpusz jelenleg a nagykanizsai Thúry György Múzeumban van. A körítőfalban a keresztúti stációk és a kálvária számára kialakított, íves záródású fülkék jelenleg üresen állnak, régóta nem használják.
A keresztút fülkéi építészetileg különös formájúak, nem a szokványos kálvária oszlopokhoz hasonlítanak. Ennek a stílusnak a nyomát ismereteink szerint már csak három helyen találhatjuk meg hazánk területén.
1762-ben Szentendrén épült hasonló, mely az egyetlen ma is használt kálvária ebből a stílusból, igaz ott 14 fülke van.
1767-ben Máriakéménden szintén négy sarokbástyás fülke készült keresztút számára, mely 1844-ig volt használatban, míg fel nem épült a ma is álló klasszikus formájú, 14 stációs keresztút. A máriakéméndi régi típusú kálvária ma már nem létezik, csupán rajzon és fényképen maradt meg, illetve a négyből egy fülke romosan áll még ma is. Rokon vonás még a nagykanizsaival, hogy a máriakéméndi körítőfal is egykor árkádos (boltíves) szakaszokból állt.
A harmadik ilyen jellegű kálvária pedig a fent ismertetett nagykanizsai volt 1768-ból.
Fotók az Internetről |