A kedvező
földrajzi környezet miatt Fadd térsége valószínűleg már az ősidők óta lakott
terület volt.
Az ókorban
erre húzódott az Aquincum–Mursa hadiút, amelynek egy útjelző kövét a község
közelében találták meg.
A török
kiűzését követően új szakasz kezdődött a település történetében.  A
lakosság lassan regenerálódott. A gyors növekedés a letelepítéseknek
köszönhető. A század elején tolnai reformátusok, majd 1727-töl felvidéki tótok
érkeztek. Később a tótok elmagyarosodtak, de katolikus vallásukat megtartották.
A katolikus templomuk 1863-ban épült.
Benis Brigitta foglalkozott a településen a kálvária történetével, bár túl sokat nem sikerült neki sem kideríteni:
…az  1800-as évek végén, vagy az 1900-as  évek elején 
állíthatták  a  stációkat 
a  helyi  hívek, ami azt jelenti, bőven a 100. évében  van 
a  keresztúti  stációink 
kora.  
Az  eltelt 
évtizedek  alatt  többször volt tatarozás, átfestés, de valószínű  az 
aljzat  szigetelésének  hiánya 
miatt  folyamatos  marad 
az  állagromlás. 
A
keresztutak állomásainak feliratai majdnem teljesen eltűntek. Ez talán a túl gondos
letakarítás következménye is lehetett, mert nem valószínű,  hogy 
valakik  szándékosan  mosták volna le a feliratozást. Maguk a stációk  nem, 
de  környezetük  rendben van. Igaz 1-2 helyen most is találni a
stációoszlop tövéhez odadobott, elszáradt, 
vázából  kivett  csokrokat,  de 
szerencsére ez nem jellemző…
Jó lenne, ha a falu lakosai összefognának a kálvária stációinak felújítása érdeklében... 
A fotókat Biki Endre Gábornak köszönöm:
|  | 
|  | 















 




























