Ozora kálvária

A stációk képeit Pethő Máriának köszönöm, a többi képet innen hoztam: https://varak.hu/latnivalo/index/877-Ozora-Kalvariadomb/

Ozora történelme az őskorba visszavisz bennünket. A faluhoz tartozó Tótipusztán 1871-ben egyedi és kiemelkedő jelentőségű avar leletegyüttest találtak.
A Sió első szabályozása a rómaiak nevéhez fűződik. A honfoglalást megelőzően avarok lakták.
Ozorát, az egykori jobbágyfalut az Ozorai nemesi família birtokolta, akik a XIV. század végére férfiágon kihaltak. A birtokot Luxemburgi Zsigmond király engedélyével Ozorai András leánya, Borbála örökölte meg, aki 1399-ben nőül ment a firenzei kereskedőcsaládból származó Philippo Scolarihoz,
A kiváló katonát a király 1404-ben kinevezte temesi ispánná, így rá hárult, a gyakran betörő törökkel szemben a déli határvonal védelme. Tizennyolc győztes hadjáratot vezetett, és ő felügyelte az arany- és sóbányákat is. 1416-ban engedélyt kapott erősség építésére. A lovag, akit a magyarok Ozorai Pipóként emlegettek.
Egy ideig törökök, majd Habsburg Miksa zsoldosai uralták a területet, később az Eszterházyak birtokaihoz tartozott.
Az 1848-as szabadságharcban a magyar honvédség itt aratta második győzelmét (Ozorai ütközet)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ozora

A Kálvária a falu felett, a Sió jobb partján emelkedő, ÉNy-DK-i irányban hosszan elnyúló domb ÉNy-i végén Ozora központi része fölött a Pipo vártól Ny-ra található. (A posta épületével szemben kezdődik a Kálvária utca, melyen 250 métert haladva, a domb D-i részén egy jobbra tartó lépcsősorral kezdődik a Kálváriára tartó feljárat.) Forrás: https://varak.hu/latnivalo/index/877-Ozora-Kalvariadomb/

2021- ben a polgármester kérésére készítette a két fazekas testvér a kálvária stációképeit: Oroszi István és Mihály, Igarról.

Kisszékely megsemmisült kálvária

Köszönöm Pethő Máriának ezt az anyagot. Ő találta meg Kisszékely kálváriájának emlékét/történetét, itt: http://kke-kisszekely.hu/?p=3206

Az ismertető szövegét, képanyagát innen hoztam.

A  Kálvária domb valójában a Szarka-hegy északi vége, amelyet a Szarka-hegy gerincétől egy mesterséges bevágás választ el. Ez a bevágás nem más, mint a korabeli (valószínűleg őskori) földvár dél felől kialakított sáncárka. A Szarka-hegy dél felé húzódik tovább, lejtői egykor a falu jelentős szőlőtermő területei voltak – az elhagyott gyümölcsfák egy része még ma is fellelhető a Kálvária-domb mellett.

A Kálvária-domb északi végében a mai temető, keleti részében az Ótemető található. Amikor a XIX. században az Ótemető területét használatba vették, a jelenlegi temető volt a régebbi, majd a XX. században ismét ide temetkeztek. A domboldalban feljebb helyezkedik el a papi sírkert, amelynek szélén egykor a keresztút haladt a domb csúcsa felé. A kálvária ma már nincs meg, de ösvényét 2011-ben, keresztjeit 2012-ben az egyesület helyreállította.

A Kálvária-domb keleti oldalában, részben a ma szántóként használt területen volt a középkori Kisszékely. Az Árpád-korban itt hozták létre a települést, amelyről ma már csak a régészeti leletanyag tanúskodik.

A középkori falu mellett, a Kálvária-domb északi lejtőjén építették fel nyolc évszázaddal ezelőtt a középkori templomot, amely egészen a XIX. századig fennállt. Miután 1823-ban a jelenlegi templom elkészült, a régi templomot elbontották, majd szinte nyoma veszett. A 2019. és 2020. évi ásatások során azonban sikerült teljes kiterjedésében feltárni, így ma már pontosan ismerjük elhelyezkedését és alaprajzát.

Fadd kálvária

A kedvező földrajzi környezet miatt Fadd térsége valószínűleg már az ősidők óta lakott terület volt.

Az ókorban erre húzódott az Aquincum–Mursa hadiút, amelynek egy útjelző kövét a község közelében találták meg.

A török kiűzését követően új szakasz kezdődött a település történetében.  A lakosság lassan regenerálódott. A gyors növekedés a letelepítéseknek köszönhető. A század elején tolnai reformátusok, majd 1727-töl felvidéki tótok érkeztek. Később a tótok elmagyarosodtak, de katolikus vallásukat megtartották. A katolikus templomuk 1863-ban épült.

Benis  Brigitta foglalkozott a településen a kálvária történetével, bár túl sokat nem sikerült neki sem kideríteni:

…az  1800-as évek végén, vagy az 1900-as  évek elején  állíthatták  a  stációkat  a  helyi  hívek, ami azt jelenti, bőven a 100. évében  van  a  keresztúti  stációink  kora. 

Az  eltelt  évtizedek  alatt  többször volt tatarozás, átfestés, de valószínű  az  aljzat  szigetelésének  hiánya  miatt  folyamatos  marad  az  állagromlás.

A keresztutak állomásainak feliratai majdnem teljesen eltűntek. Ez talán a túl gondos letakarítás következménye is lehetett, mert nem valószínű,  hogy  valakik  szándékosan  mosták volna le a feliratozást. Maguk a stációk  nem,  de  környezetük  rendben van. Igaz 1-2 helyen most is találni a stációoszlop tövéhez odadobott, elszáradt,  vázából  kivett  csokrokat,  de  szerencsére ez nem jellemző…

Jó lenne, ha a falu lakosai összefognának a kálvária stációinak felújítása érdeklében...

A fotókat Biki Endre Gábornak köszönöm:

Zomba kálvária

Arról, hogy itt valaha volt kálvária Biki Endre hozott hírt - köszönöm ezúton is ! Igaz ugyan, hogy néhány kődarabon kívül már semmi sem látható, de egy érdekes, régi újságcikk  ad hírt a körülötte lévő eseményekről...Sajnos, ez is már több, mint 50 éves. Zombán azonban ez ügyben fél évszázad alatt sem történt semmi....

Tolna megyei Népújság  1968.6

Ki tegye rendbe a zombai Kálváriát ?

Kinek a tulajdona — kinek a feladata ?

Zomba községben — a katolikus plébános szavai szerint — — saját maguk akarták megszüntetni a hosszú ideje rongálódó, használaton kívüli Kálváriát. A párszáz öles egyházi tulajdonban levő terület a helybeli termelő- szövetkezet rétjei közé ékelődött, tőle csak az ásott árok választja el. így keletkezett a mai vita.

Évek óta nem járnak már a katolikus hívők a Kálváriára, rendben tartósával az előző plébános nem sokat törődött.

Egy esztendeje került Zombára dr. Demse Péter. A nagy műveltségű plébánost Aparhantról helyezték át.

— Mindjárt láttam, milyen állapotban van a Kálvária. Szerintem bármilyen világnézetű az ember, senkinek nem válik dicsőségére. Próbálkoztunk, milyen kiutat találhatunk. Bár az egyház- község tulajdona a Kálvária, el is volt hanyagolva, de évek óta a termelőszövetkezet használta. Megszavazta képviselőtestületünk, intézkedjek. írtam egy levelet a jelenlegi tsz-elnöknek, hogy a tsz tegye rendbe, állítsa helyre a kárt. — sorolja dr. Demse Péter plébános.

— Megtekinthetném-e levelezésüket? — kérdezem,

— Csupán a tsz-től kapott válaszokat olvashatom fel, saját leveleimről nincs másolatom. Én háromszor írtam, ők is háromszor válaszoltak — feleli. Ezt követően ismerteti a tsz-elnök által aláírt levelek tartalmát. Hozzáteszi. hogy a termelőszövetkezetben biztosan megmutatják az egész levelezést.

Nincs más választás. A tényállás megismerése végett keresem fel a zombai Egyesült Erővel Tsz Andormajorban levő központját.

Háromszori  levélváltás

Előadom kérésemet a termelő- szövetkezet elnökének. Látni szeretném a plébános és a szövetkezet közötti levelezés anyagát. Nincs akadálya, itt megőrizték valamennyi levél másolatát, illetőleg eredetijét. Az Egyesült Erővel Termelőszövetkezetben hozzá lehet férni mindkét fél levelezéséhez.

A vita ez év februárja óta zajlik. A hatodik, az utolsó levél kelte április 29.

Idézek az első két levélből. A plébános úr által pontosan iktatott, a plébániahivatal égisze alatt küldött levél bevezetőjében pontosan leírja a 399 négyszögölnyi Kálvária domb telekkönyvi betét sor- és helyrajzi számát, írja:

„Ezt a területet jó néhány év óta a zombai tsz használja, fákat vágott ki, lekaszálta a füvet, rajta járt keresztül, stb. Az egyházközség kérése a következő: 1. A zombai e terület stáció-köveit és két lator keresztjét szíveskedjék összeszedni és valamerre — saját céljaira — elszállítani. A Jézus-keresztet pedig lenne szíves a tsz a zombai temetőbe szállítani. 3. A tsz e területet vegye végleg tulajdonába, helyette adna egy akkora területet kukoricaföldnek. 3. Ha e két pont nem lehetséges, lenne szíves a tsz megvenni a területet. Áráról személyes tárgyalás útján közös ' döntést szeretnénk.”

Elismerésre méltónak tartom, hogy a tsz-elnök által aláírt válaszlevél rendkívül mérsékelt hangvételű. Benne nem teszik szóvá, milyen alapon „adományozzák" a latrokat a termelőszövetkezetnek. Mi a dolga velük, mi köze ehhez a tsz-nek — ez abszolút' érthetetlen.

Íme a válaszlevél, teljes szövegében

„Egyesült Erővel Mezőgazdasági Tsz. Zomba. Sajnálattal közöljük, hogy a Kálvária átvételére, illetőleg megvásárlására és annak hasznosítására egyezséget nem tudunk kötni, mivel ezzel — véleményünk szerint — súlyosan sértenénk a Római Katolikus Egyházközség híveit. Kérjük fentiek szíves tudomásulvételét.”

Az ügy nem zárult le ennyivel, nem fejeződött be. A plébános által újra csak postán küldött levélben már ilyen kitételek is vannak:

„A tsz téved... A Kálvária szégyenfoltja az egyházközségnek, csak úgy lehetne helyrehozni, ahogy előadtam ... Megismétlem és kérem a kívánság teljesítését, annál is inkább, mert az egyházközség tagjai egyúttal tagjai a tsz-nek is.”

Vajon kinél a tévedés? Csak nem keveri össze az egyházközséget a termelőszövetkezeti Közösséggel?

A termelőszövetkezet újabb válaszában javasolja, hogy az egyházközség a január l-én életbe lépő új földtörvény értelmében, a Járási Földhivatalon keresztül kérje a földügyiét elintézését. A plébános következő válaszlevélnek lényege, hogy a tsz kijavítva állítsa vissza a Kálvária keresztjeit, mivel szerinte a zombai tsz dolgozói döntötték le a kereszteket es a felállítási kötelezettség a tsz-t terheli. Nyomatékosan értesítést kér, melyik az a végső terminus, amikor a kérelem teljesítést nyer.

Van-e így értelme  a vitának? A meddő viaskodás során ekkor is és továbbra is megőrizték a szövetkezet vezetői türelmüket és a szocialista közösséghez illő méltóságukat. Megírták nincs tudomásuk arról, hogy a tsz dolgozói döntögettek volna, így a tsz nem is felelhet ezekért a károkért.

A szövetkezet nem tart rá igényt

Beszélgetést kezdeményeztünk Lakatos Antal elvtárssal, az egyesített tsz elnökével, aki korábban 13 éven át a község tanácselnöki tisztét töltötte be.

— Mi nem nyúlunk a stációkhoz, a szövetkezetnek nincs keze hozzá, mert egyházi tulajdon, és mint ilyen, az ő jogkörűkbe tartozik. — kezdi Lakatos elvtárs.

— Mi a helyzet a Kálvária használatával?

— Elkezdtem nyomozni, mert hiszen itt régmúlt dolgokról van szó. Ki rongálhatta, ki használhatta? Géppel nem lehet rámenni, mert ott van az árok és lejtős is ez a terület. Beszéltem a három régebbi, kisebb tsz-ek volt elnökeivel. A szövetkezeteknek semmi közül nem volt az ottani esetleges kaszálásokhoz, a fairtáshoz, Soha nem hajtották oda a marhákat. Egyetlen tsz-elnök nem adott utasítást, sem engedélyt senkinek a Kálvária használatához — ismerteti az elnök.

— Szüksége van-e a termelő- szövetkezetnek erre a 399 négyszögölre?

— Szövetkezetünk nem tart rá igényt. Nekünk nem kell. Nem hiányzik. — fejezi be válaszát Lakatos Antal tsz-elnök elvtárs.

Miért éppen most ?

Az ellentétes problémákra a plébános úrral folytatott eszmecserében próbáltam választ keresni.

- Plébános úr! Érdeklődöm, miért éppen a termelőszövetkezettől kéri a korábban keletkezett károk helyreállítását?

— Nekünk oda kellett fordulnunk — feleli lakonikusan.

— Vajon miért? Bizonyítható-e, hogy a termelőszövetkezet — mint közösség — felelős a történtekért?

— Tsz-tagok tették, hozassa rendbe a szövetkezet. Bizonyítás? Megvan az illető traktoros — mellesleg hívőm —, aki, gondolom véletlenül, de gépével fordulva, leütötte a keresztet. Valamikor régen a kisebb tsz vágatott ki fákat is — feleli dr. Demse Péter plébános.

— Hány éve történhettek ezek?

— Ki tudja? Nem most volt, az biztos. A múltra visszamenőleg nem volt követelésünk.

— Mitől vált éppen most aktuálissá és pontosan a tsz-szel szemben? Nem gondolja plébános úr, hogy másként is el lehetett volna intézni? Utalok a személyes felkeresés elmulasztására, és arra, híveit megkérhette volna, segítsenek rendbehozni.

— Most aktuális, mert szégyene lett az egész egyházközségnek. Nem a tsz ellen történik ez. Megpróbálkoztunk a cserével, egyelőre nem megy, de ők hozassák rendbe. Nekik van fogatuk. Miért vállaljuk mi? — kérdez vissza.

— Gondolom, a tulajdonosi kötelezettség alapján kéne vállalni- ok — felelem a kérdésre. Egyetlen amiben megegyezünk, hogy helyesebb lett volna korábban, a rongálás idején intézkedni, de csupán egyéni véleményem maradt, hogy feltétlenül más módon és másutt kellett volna kereskednie. Dr. Demse Péter utal arra, hogy hajlandók segédkezni az egyházközség tagjai.

Beigazolódik, hogy megmaradtak az ellentmondások. A zombai plébános által furcsa módon kezdeményezett levelezési akciónak nem volt sikere (ezt ő is elismeri), de vajmi kevés volt az értelme is. Felzaklatta a kedélyeket, az évekkel ezelőtt történt dolgok felidézésével. Kijelentése ellenére mégiscsak a tsz, a falu új szocialista társulása ellen folytatott megengedhetetlen és befejezhetetlen viaskodást.

Semmiképpen nem férhet kétség ahhoz, kinek a feladata az egyházközség tulajdonában levő Kálvária dolgában intézkedni. Feltétlenül kifogásolható, hogy más kollektíva’ terhére kívánják ezt megoldani. Ha tényleg fel akarják számolni a Kálváriát, forduljanak a földhivatalhoz.

Számomra még ezek után is érthetetlen, mire volt jó ez a nyugtalanító akció ...

(SOMI BENJAMINNÉ)

https://library.hungaricana.hu/hu/view/TolnaMegyeiNepujsag_1968_06/?pg=162&layout=s 

Csak a maradék kövek emlékeztetnek arra, hogy itt volt valami.....

Pári kálvária

A településről már a 14. században említést tesznek pápai adókönyvek, de nevét feltehetően a 16. század közepén itt élt nemesek, Johann és Simon Paari után kapta.

A török uralom után elnéptelenedett Páriba is németek települtek 1726-ban a Fekete-erdő és Baden-Würtenberg területéről, akik kitartó szorgalommal és kemény munkával tették élhetővé az elhanyagolt területeket.

Az 1945-ben kényszermunkára hurcolt, illetve a három évvel később kitelepített németajkúak többsége soha nem térhetett vissza szeretett szülőfalujába. Házaikba felvidéki magyar családokat telepítettek.

Pári lakossága kezdetektől katolikus vallású. Az egykori fatemplom helyén 1767-ben emelték a mai háromhajós, félköríves szentélyű barokk stílusú templomot.

Mint majdnem minden svábok lakta faluban, itt is volt stációs kálvária. Információink szerint azonban ezt, amikor „nem volt divat” vallásosnak lenni, tönkretették, a stációkat eldózerolták. Alig maradt meg a régi stációoszlopokból valamennyi. 

Az „új” kálváriára ezeket a megmaradt darabokat helyezték vissza. 

Legfrissebb (2021 tavasz) információim szerint még ezeket a megmaradt, "összetákolt" stációkat is tönkretették, így hát csak a község honlapján található fotókat tudom megmutatni....

Jelenleg (2021 ősz) a stációk állomásain csak egyszerű kép-másolatok vannak. (Az infót Both Bélánénak és Pethő Máriának köszönöm.)

Egyébként a település déli részén emelkedik a Kálvári-domb, ahonnan csodálatos látvány tárul elénk. A padokon megpihenve élvezhetjük a természet nyújtotta szépséget és nyugalmat és elgondolkodhatunk a világ dolgain….

(http://www.pari.hu/index.php?s=47) 

http://www.pari.hu/userpics/dscf1150.jpg

Jelenleg (2021 ősz) ezek a képek láthatók: