2013. november 7., csütörtök

Ajka-Csingervölgy kálvária

A csingervölgyi kálvária – a blogban szereplők túlnyomó többségéhez képest – nem túl régi múltra tekinthet vissza. A községben csak 1945 után lett önálló plébánia, és hosszú évek teltek el, míg 2006-ban megépült a kápolna. Eköré építették aztán a  Farkas Tibor domborműveivel díszített stációkat. Itt azonban húsvétkor nincs keresztút-járás.

Az alábbi képeket "Fotoport" készítette, köszönet érte ezúton is. 
http://www.fotoport.hu/hng/veszprem/ajka-csingervolgy-kapolna-keresztut.htm











 

 





Tevel kálvária

2026.10.12. https://www.facebook.com/100085621692121/posts/%EF%B8%8F-a-m%C3%BAlt-%C3%A9rt%C3%A9kei-%C3%BAj-%C3%A9letre-kelnek-k%C3%A1lv%C3%A1ria-fel%C3%BAj%C3%ADt%C3%A1s-tevelentevel-egyik-legszebb/657310953799622/   Talán lesz felújítás ??

A „bozótos” felfedezését, a kálváriadomb megmászását és a fotókat Győri Diának köszönöm.

Már az 1700-as évek elején is éltek Tevelen német anyanyelvű lakosok. „..A Szatmári béke (1711) után a falu Jobaházi Dőry László kezére került, aki a Német-római Birodalom délnyugati részéből (nagyjából a mai Baden-Württemberg tartomány területéről) próbált telepeseket csalogatni az üres faluba: több-kevesebb sikerrel, ugyanis az első hullám (1712) csalódottan visszatért Németországba, a második pedig nagyrészt más földesúr szárnyai alá költözött kedvezőbb feltételek miatt. A falut végül sikerült betelepíteni délnyugat-németországi telepesekkel és a 18. század második felére sokat gyarapodott: a Mária Terézia-féle úrbéri rendelet idején (1767-ben) 1280 lakosa volt, amely a század végére 2242 főre duzzadt…”

Vélhetően az ő „hozományuk” volt a kálvária is – mint annyi más helyen.
A történelmi forgószél azonban drasztikus változásokat hozott…
„..1945 tavaszán megkezdődött a német lakosság kitelepítése: először a volt volksbundistáknak, majd 3 év múlva az 1941-es népszámláláskor magukat németnek valló lakosoknak kellett elhagyni a falut. Ez az akkor mintegy 2500 fős lakosság kb. 4/5 részét jelentette: gyakorlatilag a teljes lakosság német volt (95%), ám a két világháború közötti erőltetett magyarosítások miatt kb. 1/5 rész ilyen-olyan okokból magyarnak vallotta magát. A kitelepített németek házaiban a Bácskából menekült bukovinai székelyeket és csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről kitelepített magyarokat helyezték el…” (idézetek innen: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tevel )

Így hát valamelyest érthető, hogy nem sokan maradtak, akiknek ősei ezt a kálváriát állították – így nem is tartották fontosnak megőrzését sem.
Sajnos, nem egyedi eset. Ami megmaradt belőle, abból alább látható néhány kép:
 




 










 





Találtam még egy infót:
Régente kálváriánk csonka volt, mert a  templom mögött elhúzódó Weingartengass-ban volt a mai Kálvária bejáratáig 5 stáció felépítve. A bejárattól fel a  mai napon is ugyanazon helyen álló három keresztig még 2 stációt állítottak. 1909-ben megvették a mai kálvária területét Eicher Jánostól mely szántóföld volt 731 K. 50 f-ért. Átíratása szinte 31 K-ba került.1910-ben készültek el a stációk, melyeket Ellinger János, bonyhádi ev. vallású kőfaragó készített.






2013. november 3., vasárnap

Tereske kálvária

Újjáépítették a kálváriát ! itt a friss hír:

A falu önkormányzata még 2015-ben kezdte meg a hosszú évtizedekig elhanyagolt, gazos kálvária területének megtisztítását, folytatva azoknak az önkénteseknek a munkáját, akik már korábban megszabadították a keresztút stációit az azokat körülölelő bokrok tömegétől. Ám sokáig kellett várniuk a megfelelő pályázatra, ami által a felújítás java részét elvégezhetik, ezt végül a Börzsöny Térsége Egyesület közreműködésével sikerült 2021-ben beadni a Vidékfejlesztési Program „Településkép megőrzése” című támogatási formájára.

Ötmillió forintot nyertek el központi forrásból az 1905-ben elkészített épületegyüttes rendbehozatalára, ezt egymillió forint önerővel egészítettek ki, majd az emelkedő költségek miatt újabb egymilliót csatolt hozzá a község vezetése. A tényleges munkálatok tavaly indultak meg, és a szakemberek tevékenységét önkéntesek segítették, mint például a dombot övező kőfal helyreállításában. Maga a felújítás Gill Viktor László kőfaragó mester keze nyomát dicséri, míg a stáció képeit Lőrincz Lilla képzőművész készítette el, ezáltal a keresztút újra százhúsz évvel ezelőtti régi fényében csillog.

A 2024-es képeket Kovács Attilának köszönöm !

Meghagyom a régi képeket is. Az újak  után következnek !                   **************************************









Az alábbi légifotót "Civertan"-nak köszönöm !



2013-as infók: 
Madlo fotói  és ismertetője. 


Tereske kálváriájának történetét kutatva a Tereskei Hírmondó 2012. júliusi számában (http://www.tereske.hu/ter1201.pdf) bukkantam rá egy kápolnát ábrázoló fekete-fehér képre.   
Ismerőseimtől tudtam meg, hogy  ez lehetett a lebontott kálvária kápolna. Ezt egy valaha tehetős család építtette és annak kriptájába temetkeztek. Az 50-es vagy 60-as évek nem kedveztek az ilyen épületeknek és a család egy kései utóda lebontotta a műemlék értékű kápolnát, az építőanyagot pedig háza építésénél használta fel. Helyét már csak egy beton fedőlap jelzi a kálváriához kapcsolódó kis ligetben.
A kápolna kis harangja azonban megmenekült. Most ez a falu lélekharangja, új helyén a templomtoronyban.
A kálvária egy négyzet alakú ligetben foglal helyet, melynek három oldalán -balról kiindulva- sorakozik a tizennégy stáció.
A terület közepén egy kis dombon található a három kőkereszt.

 A kálváriát Flach Anna emeltette. (http://tereske.varosatyak.hu/) Sajnos se az időpontról se Flach Annáról nem találtam további adatokat.

A falu lakói több alkalommal is nekigyürkőztek, hogy  újraélesszék szép kálváriájukat.
Ezen tudósításokból valók az ismertető idézetei.

„A temetőkert szomszédságában romos állapotában is szép kálvária- és stáció együttes látható.”
“A keresztút közepén álló kálváriadombon sajnos azt tapasztaltuk hogy a latrok két keresztje le van döntve…”, a fém korpuszok hiányoznak.
“Szomorúan olvastuk az állva maradt kereszten, hogy ezt a keresztutat elődeink 1905-ben építették Isten dicsőségére…”

A tizennégy stáció meglepően jó állapotban maradt meg, csak a fémlapokra festett képeket nyelte el az idő. A stáció fülkéket egykor kétfele nyíló rácsos ajtó védhette, melynek fix zsanérjai ma is a helyükön vannak. A fülkék feletti római szám mutatja, hogy hányadik stáció előtt állunk. Apró érdekesség, hogy a negyedik stáció IIII –vel jelzett, ahogy az a régi római számos óralapokon is látható.