Bácsbokod kálvária

Az ismertetőt és a képeket Pethő Máriának köszönöm !

Bácsbokod Bácsalmástól nyugatra, Mátéházától délre található a régi Bököd falu utódja.

1448-ban és 1467-ben a Zsámboki család birtoka, majd 1469-ben testvérré fogadás és egyúttal királyi adomány alapján a Lekcsei Sulyok családé lett. A mohácsi vészkor a lakosság elpusztult, egy részük a hagyomány szerint Gömörbe vándorolt. Helyükre szerbek telepedtek le, a kik a helység Bököd nevét elferdítették, mert az 1542. évi érseki dézsmajegyzékben Bigittyának íratták.

A török hódoltságot követően lecsökkent a lakos-szám, 1700-ban már elpusztult hely gyanánt említik; teljesen lakatlan azonban nem lehetett, mert 1721-ben katonákat szállásoltak el e pusztán.

Később a gróf Széchenyieké, gróf Héderváry Viczayé, ezután gróf Zichy-Ferraris Bódogé volt e falu a bajai uradalommal együtt egy ideig, míg végre megváltás útján 1862-ben a község birtokába került.

Az egyházközség első nagy vállalkozására Kuts János plébánossága alatt került sor.  1895-ban három hónap alatt Vidákovits Anna és Schweibert Tamás adományából sikerült a hívek és község összefogásával felépíteni kőből és téglából az új kálváriát és a Szent Anna tiszteletére szentelt  temetőkápolnát. A kálvária fakereszteket még 1825-ben Haasz József, Horváth György és Pintér József alapította.  Helyükre 1896-ban  Schafer Mátyás, özv.  Égi Katalin és Albert Vendel felállított három kőkeresztet. Ez olvasható a középső kőkereszten is. A fa kálváriakereszteket a falu még sokáig őrizte.

A kálváriadombot társadalmi munkában hozták létre. A kápolnához vezető út mellett 55-55 db gesztenyefát ültettek 1929-ben, az elesett hősök emlékére.

Indítószobor:  Jézus a getszemáni kertben az angyallal. Felső-Bácskában szinte mindenütt  felállították. Téglából épült stációk, a  stációk készítője a felújítás során: Radvánszky   Tibor,  dátum:  1999-2000. 

Támogatók:  a  stációfülkén kívüli tábla az építtető, belül a rács mögé helyezve aranytáblára írva az új támogatók olvashatók A stáció oszlopok a védett gesztenyefasor mögött vannak felállítva, amely a Golgotához és a kápolnához vezet.

Adatok innen:

https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1csbokod

http://www.bacsbokod.hu/Bacsbokodrol/Nevezetessegeink/Szent-Anna-Kapolna

Régikép:

https://www.darabanth.com/hu/gyorsarveres/264/kategoriak~Kepeslapok/Magyarorszag~200025/Bacsbokod-Kalvaria~II1317607/?q=20403/

Az alábbi képek innen:

http://www.bacsbokod.hu/Bacsbokodrol/Galeria/Telepulesunk-kepekben/?dir_id=43

Verőce kálvária

A török megszállás idején, a tizenöt éves háború egyik nagy ütközete játszódott le itt. Miksa főherceg csapatai 1597-ben Verőcén arattak diadalt Mohamed basa török hadai felett. A török hódoltság után a Felvidékről visszatért magyarok, idetelepített németek és szlovákok együttesen fogtak hozzá a település újjáépítéséhez

Egyelőre nem tudtam kideríteni az első kálvária építésének idejét és esetleges történetét...

A jelenlegi kálvárián a domb aljáról indulóan a főhomlokzat elé érkeznek a téglából épített, fülkés stációoszlopok. Négy stációoszlopon nyolc kép a lépcső mellett, 2 stációoszlop (4 képpel) a templom bal oldalán, a 7. stációoszlop az utolsó két képpel a templom háta mögött áll.
A fülkékben egykor volt bádoglemezre festett képek helyett szögvasból hajlított "plasztikák" láthatók.  A betonlépcsőbe karcolt évszám szerint a legutolsó átalakítás 1971-ben történt. 
A domb tetején a főhomlokzat előtt két barokk kőkereszt - lábazat hever a földön. A volutás nagyobb alapzata felett kovácsoltvas kőkereszt volt egykor. 
http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=7580

Voluta

Az alábbi képeket Fotoport-nak köszönöm. Többi, a kálváriáról 2017-ben készült képe itt megtekinthető:https://goo.gl/photos/TEVLvRqYvtYz2gP1A

Múltmentő képei, köszönet értük:  

 

Múltmentőtől szerzett egyéb információ: 
Kivételesen megemlítek itt most egy érdekes eseményt - mely meglehet valamikor más kálváriákon is ismert volt, én azonban  magyarországi gyakorlatáról csak itt, most hallottam először:

"Egyetlen népszokás ismert, amiről azt feltételezhetjük, hogy kimondottan német eredetű, ez pedig a sajbázás. A sajba botra fűzött lángoló, parázsló fakorong, amit június 24-én, Szent Iván éjén, minden nép tűzünnepe idején szoktak volt a hegyről legörgetni, és közben az általuk kiválasztott leány nevét kiabálták: „Sajba legyen X. Y.-nak!”

A sajbát az Apátkúti-patak jobb oldali dombjáról dobták le a patak felé, a lányok lenn a völgyben várták a tüzes korongokat, és a mialatt a patakban kioltották a korong tüzét, számolták, ki hányat kapott. Ami aztán néhány napig beszédtéma volt a faluban. Az 1950-es években még élt a szokás. 1999-ben a nemzetiségi önkormányzat a hagyományt felújította, de az időpontját Szent Iván éjéről áthelyezték a pünkösd előtti vasárnapra."

http://www.kismarosisvabok.hu/index.php?view=article&catid=37%3Aszokasok&id=48%3Asajbazas&option=com_content&Itemid=64

Dénes Ildikó képei, köszönöm.

A kálváriastációk sora a templom mellett folytatódik:

A hetedik stációoszlop képét innen hoztam: https://veroce.plebania.hu

Tát kálvária

Az ismertetőt és a képeket Pető Máriának köszönöm.

https://www.esztergomi-ersekseg.hu/plebaniak/mindenszentek-plebania-tat :
Tát templomának története:
Egy 1272-es oklevél az esztergomi keresztesek Tát nevű falujáról tesz említést. Zsigmond király a keresztesek Buda-felhévízi házához csatolja a táti birtokot. Később az esztergomi káptalan tulajdonába kerül. A török időben lakott helység. A felszabadító harcok során pusztult el. A XVIII. században németeket telepítenek le.

Az 1701-es visitatio canonica emlékezik meg róla. „Temploma elhagyatott állapotban a falu közepén tető nélkül áll. Mindenszentek tiszteletére emelte ezt egykor szent István király”. Az 1732-es vizsgálat „használhatónak”, az 1747-es „jó állapotban levőnek” mondja; 1768-ban földrengés rongálja meg. A kegyúr, a pozsonyi papnevelő intézet, 1860-ban a mai formájában hozatja rendbe.

Ennek emlékét őrzi a templom bejárata feletti márvány dombormű:   “Isten dicsőségére és Mindenszentek tiszteletére a Szent Istvánról nevezett esztergomi ősrégi papnevelde 1860.”  

http://mapio.net/pic/p-25636707/

Stációképek a templom falában

Pázmány Péter püspök 1630. évi nagyszombati zsinatán Tátról licenciátus /tudományos fokozattal rendelkező személy/ van jelen. Lippay Györgytől elrendelt 1647. évi összeírás szerint is Tátot licenciátus látja el. Az 1701. évi visitatio canonicában /kánonjogi látogatás /Nyergesújfalu filiájaként /fiókegyház/ szerepel. Dorogtól elszakadva 1920-ban kirendeltség, majd 1924-ben plébánia lesz. A második világháború okozta károkat az egyházi főhatóság és a hívek adományából 1972–79 között hozzák helyre.

Koch Róbert plébános

Kardos Mihály: Kiegészítés Tát plébániájának történetéhez. 2009.       Koch Róbert plébános /1934-1947/  buzgó pap volt. A fotón a Mária barlang és a missziós kereszt előtt láthatjuk. A templom belső, a szenteket ábrázoló freskóinak ügyében is ő járt el.  Az ő idejében létesült a templom külső falán elhelyezett keresztút. Alkotójukra sajnos nem emlékeznek.  

Az egyes állomásokat a következő családok vették:

I.-III. Papp Józsefné és családja,
IV. Uhrini Kovách József és felesége,
V. Kánya Nándor egri építész,
VI. Kostyál János tanító,
VII. Keil József,
VIII. Mechler Ferenc boltos,
IX. Rausch Ferenc kereskedő,
X. Kazella Ignácné,
XI. Netrobil Ferencné,
XII. Keil Mihályné,
XIII. Galba Mihály,
XIV. Mechler Mária.
A keresztutat általában nem kint járják, mert ott nincs ülőhely és  az időjárás befolyásolhatja az ünneplést.