2013. április 28., vasárnap

Abaliget kálvária


Szegény abaligeti  kálvária…Nem írhatom, hogy hiányos, hiszen ami hiányzik róla, a képek, azok már mindörökre eltűntek. Hovatovább a stációoszlopok is erre a sorsra jutnak. A két lator keresztjének csak maradéka áll, csonkán, értelmetlenül, ám jelezve, hogy valaha voltak… Talán kellene egy új rovatot csinálnom: „Haldokló/megsemmisülő kálváriák” címmel. Ez a kálvária ebbe a kategóriába tartozna. Semmit, de semmit nem találtam alapításával, építőivel, egyáltalán történetével kapcsolatban. A jelek szerint – rajtam kívül – ennek a    kálváriának a sorsa, története már senkit sem érdekel.

A település lapján olvastam: „A 18. század elején lassan indult meg az újjáépítés. A lerombolt falvak helyére zömmel német jobbágyok érkeztek több hullámban és Németország különböző tájairól….(megjegyzésem: nyilván ők építették a kálváriát…)  majd: A II. világháborút követően sok embert kitelepítettek, elkobozták vagyonukat. Néhány év alatt nagyon megváltozott a település lakossági összetétele: a kiszökött, vagy kitelepített lakosság helyébe a Felvidékről, a Nyírségből, a Dél-Alföldről érkeztek csoportok és a letelepedést vállaló cigányság is megjelent.”

Ez a néhány mondat véleményem szerint magyarázatot ad a kálvária jelenlegi állapotára. Akik építették, elmentek, akik a helyükbe jöttek, nem törődtek vele.
A homokkő egyébként sem örökéletű, ma már a még álló oszlopokon sem látható semmi, talán festett képek voltak csak – kideríthetetlen…. Nemrég volt húsvét - habár nem hinném, hogy kálváriát járni feljött ide valaki - de a stációk körül a fű legalább le van nyírva – még ha némelyik kőoszlop a földön fekszik is. A nemtörődömség, a pénztelenség mellesleg a falu 1796-ban épült templomán is látszik.

2019-ben az alábbi képet kaptam Markesz Istvántól. Köszönöm. A stációkat felállították....
De jó lenne ha helyrehozataluk is megtörténne....




2013-as fotók:








A szöveg a térkép  alatt folytatódik !







Kivételesen kiegészítem az anyagot egy érdekes másik hírrel, mert egy már eltűnt kálváriáról ad hírt:


"Az Abaliget és Orfü közötti út mellett, közelebb a "barlangos" községhez, van egy kis pihenő. Hajdan kálvária volt - innen a név - de most csak egy kereszt tövében pihenhet meg az erre járó.
Egy érdekes - és szomorú - történetnek köszönhetjük ezt a helyet: Joseph Mattenheim helyi molnár (aki 1786-ban a Paplika-barlangban is járt) megnősülvén gondoskodni kívánt a mesterségét folytató utódokról. Ám gyermekei, alig érkeztek meg ebbe a siralomvölgybe, már távoztak is. 1802-ben, mikor már a nyolcadik kisdedet is visszaadta a földnek, ahonnan vétetett, fogadalmának megfelelően a saját költségén kálváriát emeltetett a "Rákosra és Orfüre menö utban". Sajnos ez a módszer sem vált be: a hagyomány szerint kis családjában még további hét gyermek hunyt el újszülöttként."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése