A
fényképeket - egy kivétellel - Dénes Ildikónak köszönöm.
A hiányzó
stációképet és a lírás kiegészítését Tóth Vilmosnak, a kunszentmártoni Pietas
Temetkezés kirendeltségvezetőjének és Szabó Sándor történésznek köszönöm.
A
kunszentmártoni Alsó-temetőben található Kálváriát gazdák állíttatták a
hála és a
szeretet jeléül 1869-ben. A szobrok egy máriaradnai kőfaragó
műhelyében
készültek. A Kálvária felszentelése a stációkkal együtt történt
1869.
október 31-én. A legdíszesebb, középső talpazaton Krisztus keresztje emelkedik
az ég felé, rajta a fémből készült korpusszal, a latrok alakjai viszont kőből
kerültek megformálásra. Krisztus mellett áll a Fájdalmas Szűzanya és Szent
János apostol, a kereszt tövében pedig Mária Magdolna bánatos arca tűnik elénk.
A stációsor
a kripták és a tölgyfák között húzódik, 1869-ben épültek egy egy gazdacsalád
nagylelkű adományából Baranyi András alkotásaiként.
Mindegyik
kép alatt olvashatjuk az adományozók nevét és külön
érdekesség,
hogy az általuk építtetett stációs oszlop mellett „választották
ki” végső
nyugvóhelyüket is.
A kápolna
Fájdalmas Szűzanya búcsúján és Mindenszentek, illetve Halottak Napján a képeket
elzáró kétszárnyas vasajtók nyitva vannak és láthatóvá válik a keresztút
jeleneteit ábrázoló 14 állomás. Nagypénteken délután keresztúti ájtatosságot
végeznek a hívek a nyitott stációk előtt, a kápolna búcsúünnepe alkalmával
pedig körmenet halad el a Krisztus szenvedéstörténetének egy-egy mozzanatát
bemutató alkotások mellett. Különösen misztikus látvány Mindenszentek, valamint
Halottak Napjának estéjén a gyertyák, mécsesek által megvilágított képek szívet-lelket
átjáró varázsa.
A stációk
Lázi Ferencné, az épület özv. Nagy Lórántné sz. László Ilona adományából
újulhatott meg kívül-belül 1992-ben. A képeket Seres Katalin Mária Avita
szegény iskolanővér restaurálta.
 |
 |
