A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Békés megye. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Békés megye. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. október 1., szombat

Kétegyháza kálvária

Kétegyháza környéke már az Árpád-kor után benépesült, az első írásos emlék 1412-ben említi. Később Maróthy János macsói bán tulajdona révén a Gyulai Váruradalom részévé vált. A török időkben a falu Zaránd vármegyéhez tartozott, majd a Gyulai Vár fennhatósága alá került,  1686-ban a tatárok elpusztították. A kopár üres puszta 1723-ban Lővenburg János Jakab békés megyei főispán tulajdonába került, aki hamarosan bánáti románokat telepített e területre.

A közösség templomokat épített, 1749-ben római katolikus templomot, majd 1779-ben a jelenlegi román ortodox templomot. A falu a XIX. század elejétől az Almásy-család birtokába kerül, akik 1804 után a település népességének egyharmadát kitevő magyar lakosságot telepítettek a faluba.

Az eredeti, régi kálvária a temetőben állt, de stációi oly mértékben tönkrementek,  hogy egyházközségi és lakossági összefogással 2021-ben újat építettek  helyette.

A fényképeket ezúton is köszönöm segítőimnek.



























2021. február 4., csütörtök

Békés kálvária

A fotókat Molnár Lajosnak, az anyag összeállításában a közreműködést Pethő Máriának  köszönöm.

Békés város vallási összetétele alapján igencsak „tarka” település”. Többféle egyház is képviselteti itt magát, amit vélhetőleg a város sokféle kalandot megélt történelme igazol. A tatárjárás után a település elnéptelenedett, aztán később a törököktől szenvedett, majd a császári hadak értek el ide.
1698-ban Lindner kamarai tiszttartó helyszíni szemléje 10 lakóról számol be. Rákóczi 1703. november 28-án a lakosságot a könnyebb védhetőség érdekében Karcagra költözteti, egészen 1707-ig, majd innen Sarkadra telepíti őket. Otthonaikba csak 1711-ben a szatmári békét követően költözhettek vissza, innentől számítjuk a mai város alapítását. Később, a helyi lakosság visszatelepedése és más nemzetiségűek betelepítése, bevándorlása után indult meg az élet.
Talán éppen ez a „hányatott sors” az oka annak is, hogy többféle vallás hívei élnek ma is itt.
A katolikusok számát nem tudom, de a régi temetőben lévő kálvária, szemmel láthatóan senkinek sem fontos már. Állapota elkeserítő. Mindenesetre én dokumentálom, hogy 2021 év elején miképp nézett ki – reménykedve, hogy egyszer talán sort kerülhet rendbehozatalára.
















2020. április 13., hétfő

Gyulai Göndöcs Benedek középiskola kálváriája


A stációképek  fotóit Jámbor Attilának köszönöm! 

Az ismertetőt és a képeket Múltmentőnek köszönöm!

Gyulai Göndöcs Benedek középiskola udvari boltíveiben található Schriffert Mihály (1926–2015) fafaragó, népi iparművész, Gyula város kiváló polgárának faragott stáció-sora.
Egyre súlyosbodó betegségei arra késztették, hogy letegye a vésőt. Ez volt utolsó munkája. A tizennégy naiv falitábla méltó lezárása volt egy hosszú alkotó kornak. A végletekig leegyszerűsített szenvedéstörténet gyönyörűen illeszkedik a környezetbe. A naiv táblakép-készítés remek példája tárul elénk az út végigjárásakor. (A képek együttes mérete 11,2 m.)













 



Schriffert Mihálynak van egy másik, érdekes faragott keresztútja is, ez Gyulán, Liszt Ferenc utca 11-ben az emlékmúzeumában tekinthető meg. Itt egyetlen hosszú fatáblára faragta meg Krisztus szenvedésének történetét.
















2019. április 24., szerda

Battonya kálvária

A battonyai Szent Mihály kápolna az Aradi vértanúk utcai temetőben található.
A kápolna 1895-ben épült neogót stílusban az 1846-ban megnyitott  temetőben.
1978-ban készült a templom előtt álló műkő keresztet, rajta fém korpusszal.
A kálvária a templomhoz vezető út két oldalán található,  14 db dombormű, műkő keretben  1938-ban Bakonyi Viktor szobrász által készített alkotások. A mai felújított formájában 2010 óta látható







2019. január 17., csütörtök

Békéscsaba kálvária


A képeket és az ismertetőt Pethő Máriának köszönöm. A stációképek fotoshoppal történt "megszépítését"  pedig Debinek köszönöm.

A békéscsabai Szarvasi út melletti katolikus temetőbe 1865-ben temettek először. A kápolna és az alatta levő sírbolt 1894-ben  épült.  1897. november 1-jén szentelte meg az új temetőben a Szabó Györgyné és nővére, Laurinyecz Mária által felállított keresztutat P. Csokán Fidél ferences rendi szerzetes Máriaradnáról.
A stációoszlopok téglából épültek, bádog fedéllel, a fehérre festett fülkéikben Krisztus szenvedését ábrázoló képek voltak.

A kápolna harangját az I. világháborúban katonai célokra elvitték. A harang pótlására 1921-ben került sor, amikor a kápolna építtetőjének unokája, Laurinyecz Mihály és neje új harangot csináltattak a kápolna részére, melynek ünnepélyes felszentelése 1921. szeptember 21-én volt. A mintegy 80 kg súlyú, bronzból készült lélekharangot 1997. decemberében ellopták. Sajnos, ugyancsak ellopták a stációképeket is. Most csak olcsó, már megfakult, fotómásolatok láthatók.