2020. december 30., szerda

Szászvár kálvária

A fotókat és az ismertetőt Biki Endre Gábornak köszönöm !

Szászváron a mai kálvária elődje 1825-ben épült a település déli részén, a Kantár-hegyen, mely a temetőtől nyugatra eső magaslat neve. A néphagyomány szerint a törökök kiűzésekor a helybéliek innen lövöldöztek a menekülőkre. A község vezetősége ezen a helyen három keresztet emeltetett, melyeket az idők folyamán többször is felújítottak.
A hely idővel elhanyagolódott, a keresztek az ezredfordulóra ledőltek, romossá váltak. 2015-ben még úgy tervezték, hogy a kálváriaépítés 200. évfordulójára (2025-re) felújítják a három keresztet. Végül a megvalósítást korábbra hozták, de nem a régi helyén, hanem a temetőhöz vezető út mentén állítottak keresztutat, mely 14 db épített stációból áll. A fülkékben műgyanta domborműveket helyeztek el. Ide feszületeket nem állítottak, és a régi kálváriakeresztek felújítása is elmaradt.
A kálvária létrehozása adománygyűjtésből és az önkormányzat támogatásával valósult meg. Megáldása 2018. szeptember 28-án volt, Vida Zsolt plébános és Dunai Zsolt polgármester jelenlétében. Sajnálatos módon a stáció fülkékben elhelyezett domborműveket a felszentelés után nem sokkal megrongálták, így egy kivételével, már minden fülkében csak a maradványai láthatók. A vandál rongálásnak köszönhetően a keresztút ezzel a rendeltetését betölteni nem tudja.

A kálvária megközelíthető Szászvár központjából (Május 1. tér) a Patak utca, majd a Temető utcán át. A főtértől indulva a keskeny kis utca egyik sarokházán nagyméretű zománctáblán a Kálvária utca szerepel, mely a régi nevét mutatja, utalva arra, hogy bizonyára régen is itt jártak fel az akkori kálváriához. Az utcanév-változások után hivatalosan már nem szerepel ez a név. 













http://muemlekem.hu/kereszt/show/12223

Szászvár, kálváriadomb 1825.

Az erdős területen három, szinte teljesen megsemmisült, szép régi kereszt. Kettőnek még áll a talapzata, de a keresztjük már eltűnt, egy talapzat kidőlve fekszik, és az egyik kereszt összetörve, darabokban még megvan.





 


A keresztekről 1930-as évek közepén készült fotó:






Egy régi térképen a keresztek helye pontosabban látszik:




2020. december 15., kedd

Héhalom kálvária

A fotókat Pethő Máriának köszönöm. A felfedezést és a blogba beajánlást pedig Biki Endre Gábornak.

A héhalmi önkormányzat, a helyi egyházközség keretein belül működő Rózsafüzér-társulat és a hívek összefogásával keresztút épült a héhalmi temetődombra felvezető út mentén, mintegy hatszáz méter hosszan, mely 2016 márciusában lett felszentelve. Az igényes kivitelű, terméskővel borított és külön tetővel ellátott stációkban Koltai László fafaragó művész fa táblaképeit helyezték el. A keresztút kivitelezését a hívek adományaiból, az önkormányzat támogatásából és önkéntes munka felajánlásával végezték. Minden stáción szerepel az adományozó névtáblája.


















2020. december 9., szerda

Pannonhalma Bencés Főapátság kálvária

A kálvária a Főapátság kerti kerengőjének üvegablakain látható.

„996-ban Géza fejedelem Csehországból érkező szerzeteseket telepített le Pannónia Szent Hegyén. A Tours-i Szent Márton tiszteletére emelt monostor a fejedelmi alapítás szándéka szerint a középkori Európa kultúrájának keleti hídfőállása lett. Falai között rendszeresen megfordult Szent István (1000-1038), az első magyar király is. Uros apát (1207-1243), a ma is meglévő templom építtetője visszaverte a mongolokat a monostor-erőd falai alól.

A reneszánsz korban Pannonhalma meglehetősen elnéptelenedett (kb. 6-7 szerzetes élt itt mindössze). 1472-ben Mátyás király foglalta le magának az apátságot. Kormányzósága idején jelentős építkezésbe kezdett. Ekkor készült a mai kerengő is. Az építkezések befejezése valószínűleg 1486-ban történt, ahogyan azt az egyik sarokkövön bevésve olvashatjuk. A munkákat feltehetőleg a visegrádi királyi építőműhely mesterei végezték.

A kerengőfolyosó által körülölelt kis belső kertet gyakran Paradisumnak (paradicsomkertnek) is nevezték, ezzel megépítve a bibliai paradicsomkert egy pici földi részét. A középkorban elsősorban gyógynövényeket termesztettek itt, hogy a rászorulók általuk nyerjék vissza a test paradicsomi épségét és egészségét.

Tolnai Máté apátsága idején Pannonhalma kiemelt helyet kapott a magyarországi bencés monostorok között, és 1514-ben főapátsággá vált. A török hódoltság másfél évszázada alatt azonban hosszabb-rövidebb időszakokra a szerzeteseknek menekülniük kellett. Ezt követően indulhatott el a megrongálódott épületek helyreállítása. Sajghó Benedek főapátsága alatt jelentős barokk építkezés folyt a monostorban. Ezzel párhuzamosan a szerzetesélet ismét felvirágzott.

A XVIII. század, a felvilágosodás évszázada a szerzeteséletben is éreztette hatását. Az állam és az uralkodók a szerzetesközösségek működését a közvetlen hasznosság szerint ítélték meg, és lényegében csak azoknak a rendeknek a létjogosultságát fogadták el, amelyek betegápolással vagy tanítással foglalkoztak. Mivel az a hagyomány, amelyet Szent Benedek Regulája képviselt, nem a közösség munkájára, hanem magára a közösségi életre helyezi a hangsúlyt, II. József 1786-ban beszüntette a magyar bencés kongregáció összes házának működését.

Ez az időszak nem tartott sokáig. I. Ferenc 1802-ben visszaállította a rend öt apátságát, s a közösség elsődleges munkaterületéül a középiskolai oktatást szabta meg. Ennek megfelelően a bencés közösségek a Dunántúl városaiban megkezdték a tanítást, valamint folytatták szerzeteséletüket Pannonhalma, Bakonybél, Tihany, Zalaapáti és Celldömölk apátságaiban.

1945 után a rend birtokait és a bencés iskolákat is államosították. 1950-től csak két közösségben engedték meg a szerzeteséletet, Pannonhalmán és Győrött, azzal, hogy e két házban újra engedélyezték a gimnázium működését. A szerzetesközösség a nehéz években is hűségesen végezte munkáját, helytállt az istenszolgálatban, és a II. Vatikáni Zsinatot követő évektől sokat fáradozott liturgiájának megújításán és a zsolozsma magyar szövegeinek és dallamainak elkészítésén.

A rendszerváltás után a pannonhalmi bencés közösség — az iskolai munka folytatása mellett — új munkaterületeken is próbálja megteremteni azokat az anyagi lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik számára, hogy betöltse szerepét az egyházban és a világban. A III. évezred kezdete így Pannonhalma számára a szerzetesélet újradefiniálásának, a monasztikus alapokhoz való visszatérésnek és a közösség építésének időszaka.”

A stációképek fotóit Pethő Máriának köszönöm !

Az épületrészek képeit https://hu.wikipedia.org/wiki/Pannonhalmi_Benc%C3%A9s_F%C5%91ap%C3%A1ts%C3%A1g  oldalról hoztam.

Készítette: Thaler Tamás - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=58308919

https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=58308921

https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=58158271

https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=58308919

Az ismertető innen való:

https://pannonhalmifoapatsag.hu/a-monostor-rovid-tortenete/


















 

 

 

2020. december 7., hétfő

A kálvária hiányos

Az alábbi kálváriák képeinek közreadását a felvételt állítólag készítő megtiltotta. Ha valaki tudna a kálváriáról fényképeket küldeni, köszönöm előre is. Fizetni nem tudok érte.


Pári 
Gödre felújítás lesz
Magyarszék képek, ismertető
Pilisszentlászló H képek
Sóly H képek
Szentbékkálla H képek
Tápé öregtemető H képek
Zsámbék H képek
Petőfiszállás Pálosszentkút képek, ismertető


Kálváriák adatok nélkül:
Badacsony
Bükkszentlászló
Csoma
Hévíz
Kisvárda
Miskolc Jezsuita Gimnázium
Ozora
Pálosszentkút erdei
Veszprém


Romos, vagy megsemmisült:
Abaliget
Ácsteszér
Apátvarasd
Bakonyszentiván
Bánd
Borjád
Budapest Békásmegyer Ófalu
Budapest Rákoscsaba
Budapest Rózsadomb
Dunabogdány öreg kálvária
Értény régi kálvária
Harc
Inke
Isztimér
Kisszékely
Kiszombor
Lillafüred
Madaras
Maráza
Márianosztra
Miskolc
Mőcsény
Nagykovácsi
Pécs Karmelita templom
Püspökszentlászló
Sióagárd
Sopronbánfalva
Szágy
Székelyszabar
Tarnazsadány
Tápé öregtemető
Tereske
Tevel
Turbék
Zomba








2020. december 6., vasárnap

Budapest Gellért-hegyi elpusztult kálvária

 

A Budát ábrázoló nagy számú 18. századi metszeten a romos török erőd és a Tabánból felvezető út mögött háromalakos Golgota szoborcsoport látható. Horler Miklós  1715-re keltezi felállítását, miszerint a budai jezsuiták kezdeményezésére egy budai polgár egyszerűbb kálváriát emelt, amely fából készült feszületből és két kőszoborból állott. A 18. század végére pusztulásnak indult kálvária helyébe új szoborcsoport állítása érdekében 1795-ben Füll (Fühl) Mihály, tabáni lakos a budai tanács beleegyezésével gyűjtést indított. A megvalósítás azonban sokáig húzódhatott, mert az 1822. évi kánoni vizsgálat azt „recentius a cive Michaele Fühl extructa"-ként említi.

A stációk a mai Sánc utca (korábban Stationen Gasse vagy Calvarien Gasse), illetve Szirtes utca vonalában helyezkedtek el , egy 1836-ból származó térképen néhány fülke helye látható . Horler Miklós szerint 1873 folyamán a stációkat festett képekkel díszítették, ezek egy részét Sauer C. festő készítette. A helyreállítást tabáni polgárok költségén végezték. A stációk egy részét az 1920-as években lebontották, három fülke az 1930-as években még állott .A Kálvária szoborcsoportja - 3,5 m magas kőfeszületen függő Krisztus-szobor, lábánál térdeplő Magdolna, két oldalán pedig Mária, illetve János tanítvány kőszobra - egy barokk vonalú kis kápolnában helyezkedett el, a Citadella nagy erődje közelében, a hegy északkeleti oldalán.

A Gellérthegy területének rendezése kapcsán az 1920-as évek végén veszélybe került a kálvária kápolnájának épülete. Dr. Vidéky Emil műegyetemi tanár az építmény védelme érdekében többször felemelte szavát. Véleménye szerint a gellérthegyi hátsó fennsíkot is védeni kell és a kálvária kápolnát nem szabad bántani.

1940-ben még állott a kápolna, a Hungária Magazin 1940. októberi számában a következő leírás látott napvilágot az építmény fényképe kíséretében: „A XVIII. század közepén épült gellérthegyi kálvária, amelynek ember nagyságú főalakjait és színes, festett faszobrait a hívők százezrei csodálták meg. Az idő vasfoga apránként tönkretette a stációkat és a szobrok jó része szétszóródott a Fővá­rosi Múzeumba és más helyekre. Ma már csak két stáció áll a hegyen a Golgotán kívül." A lerombolódott, elhanyagolt kálvária már nem tölthette be eredeti funkcióját, ezért a nagypénteki körmenet számára új helyet kellett keresni. A Képes Pesti Hírlap 1936. február 28-án megjelent számában egy fényképpel illusztrált híradás jelent meg az új kálvária beszenteléséről a Gellérthegy aljában, a pálos kolostorhoz vezető úton, a Gellért rakpart vaskerítése és a hegyalji sziklák közti keskeny úton. A II. világháború idején a hegyet ért súlyos bombatámadások következtében a hegytetőn álló kálvária kápolnája is elpusztult, véglegesen az 1950-es évek elején tüntették el a romjait. Az utolsó még álló és ép stáció fülkét a Szirtes út és a Számadó utca sarkán a helyi lakosok visszaemlékezése szerint az 1951. május elsejére virradó éjszaka bontották le. Az 1950-60-as években hatalmas tereprendezést hajtottak végre a hegyen, az itteni sziklarobbantásokról fennmaradt fotó tanúsága szerint a terület képe annyira megváltozott, hogy a kálvária kápolnájának pontos helyét már az idős, gellérthegyi lakosok sem képesek megmutatni  Tarjányi Ferenc hosszú időn át a Gellérhegy főkertésze volt. Elmondása szerint a kápolna egyes darabjai még sokáig hevertek szétszórva a déli lejtő oldalában, de mára a területrendezés - valószínű­leg a Jubileumi Park kialakítása idején, 1964-ben - ezeket is eltüntette. Azóta csak az irodalom és a halványuló emlékezet őrzi a gellérthegyi kálvária egykori fennállását.