2018. március 21., szerda

Értény régi kálvária


Értény kis település Tolna megyében, csak a XVI. századból maradtak fenn írásos emlékek róla.  A török idők alatt volt már itt plébánia is. A hódoltság után e területet magyarok lakják. Templomát 1749-ben kezdték építeni, 1753-ban lett kész a szentélye. Talán ez időben épülhetett a ma már teljesen romos állapotban lévő „régi” kálváriája is.


A kálvária történetéről nem sikerült részleteket megtudnom, ami korára tekintettel érthető.

Ami még megmaradt belőle, az alább látható, mely képeket Baltaváriné Joó Máriának és Baltavári Istvánnak köszönöm.











2018. március 16., péntek

Nemesnádudvar kálvária


A fényképeket Pethő Máriának köszönöm !

"Nemesnádudvar, mint olyan sok más magyar falu, a török kiűzését eredményező harcok következtében elnéptelenedett  emiatt többször került sor a lakosság pótlására betelepítéssel. 1724 júniusában megérkeztek az első német jövevények, szám szerint 25 család.
A nemesnádudvari telepesek a rajnai-frank nyelvjárást beszélik ma is. Gyökereik a Rajna mentén, a mai Baden-Württemberg tartományban keresendők (Neibsheim és környéke)...

A II. világháború nagy veszteséggel járt. A nemesnádudvari németek átköltöztetése más magyarországi településekre illetve Németországba 1947-ben kezdődött. Helyükre a határon túli Bácskából, illetve a Felvidékről áttelepített magyarok jöttek.

A temető fő útvonalán két oldalt helyezkednek ez a stációfülkék Zsolnay kerámiákkal díszítve. A stációsor a lépcső közepén egy indítókápolnával kezdődik , melyre nagy betűkkel fel van írva:  Feltámadunk!
A stációsor végén áll a Piéta szobor, amely az I. és II. világháborúban elesett nemesnádudvari  lakosoknak állít emléket.
A Golgotát  1880-ban állították a helyi lakosok. Jézus keresztje alatt Magdolna szomorkodik.  Kb. ebben az időben, vagy valamivel később  épülhetett a stációsor.
A keresztutat csak kívülről újították fel : lemeszelték és háztetőszerű, lépcsőzetes  bádogborítást  kapott felül.  A képek elé védőrácsot helyeztek. Sajnos, a régi támogatók neve már nem olvasható a fülkék oldalán."
Ismertető részletei innen:   


























2018. február 27., kedd

Nagykáta kálvária




Részletek Nagykáta történelméből:


Nagykáta története egészen a 12. századig nyúlik vissza. A Kenderhalmi részen végzett ásatások során előkerült egy 12. századi templom alapja, a körülötte feltárt 42 sír és a II. Géza (1141-62) idejéből származó pénzek a tárgyi bizonyítékai annak, hogy ezen a területen jelentős település volt már akkor is… A tatárjárás sajnos ezt a vidéket sem kerülte el.
Később az egész országra nézve katasztrofális következményekkel járó török uralom Nagykáta történelmében is több falupusztulással járt.

A templom túlélte a török hódoltságot, noha romosan. Nem csoda, mert a Buda visszafoglalása utáni évtizedben a német seregek annyira tönkretették a környéket, hogy például 1686-ban a kecskeméti járás területén, ahová ekkor Nagykáta is tartozott, csupán két város, Kecskemét és Nagykőrös maradt meg, a többi 38 település pedig lakhatatlan pusztává vált.
Később Mária Teréziától  mezővárosi kiváltságot kaptak.
A század hatvanas éveiben építtette Keglevich Gábor a temetőben lévő szép, barokk kápolnát, mely tetőszerkezete egyedi az országban.

A 20. századi háborúk  nagy pusztítást végeztek a városban, a lakosság száma is jelentősen csökkent –olyannyira, hogy a városi rangot is visszavették a várostól. A II. vh után  elkezdődött az igazi iparosodás, ami elindította a települést a városiasodás útján.

Amit a kálvária történetéről megtudhatunk, az a Historia Domusban olvasható 1936. évi bejegyzés:
"Már régi tervünk a temetőben lévő, állandóan omladozó és egyáltalában nem ékes hét stáció szerű építményének a hely méltóságának megfelelőbbel kicserélése.
Ez valósult meg amikor Fejős Juljanna kettő, özv. Tóth Istvánné, Bodócs Pál és Balázs Teréz, Kocsi Pál és Nagy Rozália, Bundy Jánosné, Felsőpelőczi özv. Tóth Lajosné egy-egy műkő oszlopot állíttattak 140-140 pengő értékben. Ezekbe később 60 pengős dombor képek kerültek, a régi kivehetetlen elrozsdásodott bádogra festett képek helyett. Így valószínű egy két évtizedre jó karban maradnak."
Ez utóbbi információért is köszönet Káplár Bélának.



A fényképeket Biki Endre Gábornak köszönöm.




Ezt a képet Káplár Bélának köszönöm.





















XVIII. század elején épült, 1926-ban bővített, barokk stílusú Keglevich-sírkápolna, a későbbi Szent Kereszt-kápolna.



Sióagárd kálvária


Az alábbi ismereteket Pető Máriának köszönhetjük:

Sióagárd: A szomszédok által gyakran használt szentagárdiak kifejezés a település erős vallásosságát jelzi, valamint az is, hogy a 8 úti kereszt mellett, 4  darab, a telkek kerítésébe épített kis kápolna is található a faluban. Ehhez képest szokatlan, hogy a Rákóczi utca folytatásában a Sárvízen túl /Nádor csatorna/ lévő kálvária ma teljesen elhanyagolt állapotban van.

A kálvária a települési tájegységi értéktárban nem szerepel. Nem tartozik a műemlékek közé.Sióagárd építészeti értékei c. kiadványban  csak fotók vannak róla 5. oldalon. 

2017-ben a testületi ülésen előterjesztették az  ÖRÖKSÉGVÉDELEM témában:  „Új elem a helyi védelemre javasolt építmények között a bozótból kibontott kálvária a Nádor csatornán túli területen.”

Szabadi Mihály /Sióagárdról falutörténeti könyvet írt/ szerint  kb.1 50 éves lehet a kálvária. Előtte szép kapu volt és orgonakerítés. A domborműves stációk gyönyörű hársfák alatt sorakoztak. Ő még gyerekkorában ministrált itt nagypéntekeken. Amikor betiltották a vallásgyakorlást, háttérbe szorult ez a szokás. A kálvária területét privatizálták.  Elejére szerelőüzem,végére út épült.  E  Sárvízen túli terület mellett  régebben voltak szőlők, kis házak, de ezeket is legyalulták. Nincs gazdája a kálváriának.



Az alábbi fotókat "Elbi"-nek köszönöm!









Az alábbi  3 kálváriaképet innen hoztam






A régi kép: