Zomba kálvária

Arról, hogy itt valaha volt kálvária Biki Endre hozott hírt - köszönöm ezúton is ! Igaz ugyan, hogy néhány kődarabon kívül már semmi sem látható, de egy érdekes, régi újságcikk  ad hírt a körülötte lévő eseményekről...Sajnos, ez is már több, mint 50 éves. Zombán azonban ez ügyben fél évszázad alatt sem történt semmi....

Tolna megyei Népújság  1968.6

Ki tegye rendbe a zombai Kálváriát ?

Kinek a tulajdona — kinek a feladata ?

Zomba községben — a katolikus plébános szavai szerint — — saját maguk akarták megszüntetni a hosszú ideje rongálódó, használaton kívüli Kálváriát. A párszáz öles egyházi tulajdonban levő terület a helybeli termelő- szövetkezet rétjei közé ékelődött, tőle csak az ásott árok választja el. így keletkezett a mai vita.

Évek óta nem járnak már a katolikus hívők a Kálváriára, rendben tartósával az előző plébános nem sokat törődött.

Egy esztendeje került Zombára dr. Demse Péter. A nagy műveltségű plébánost Aparhantról helyezték át.

— Mindjárt láttam, milyen állapotban van a Kálvária. Szerintem bármilyen világnézetű az ember, senkinek nem válik dicsőségére. Próbálkoztunk, milyen kiutat találhatunk. Bár az egyház- község tulajdona a Kálvária, el is volt hanyagolva, de évek óta a termelőszövetkezet használta. Megszavazta képviselőtestületünk, intézkedjek. írtam egy levelet a jelenlegi tsz-elnöknek, hogy a tsz tegye rendbe, állítsa helyre a kárt. — sorolja dr. Demse Péter plébános.

— Megtekinthetném-e levelezésüket? — kérdezem,

— Csupán a tsz-től kapott válaszokat olvashatom fel, saját leveleimről nincs másolatom. Én háromszor írtam, ők is háromszor válaszoltak — feleli. Ezt követően ismerteti a tsz-elnök által aláírt levelek tartalmát. Hozzáteszi. hogy a termelőszövetkezetben biztosan megmutatják az egész levelezést.

Nincs más választás. A tényállás megismerése végett keresem fel a zombai Egyesült Erővel Tsz Andormajorban levő központját.

Háromszori  levélváltás

Előadom kérésemet a termelő- szövetkezet elnökének. Látni szeretném a plébános és a szövetkezet közötti levelezés anyagát. Nincs akadálya, itt megőrizték valamennyi levél másolatát, illetőleg eredetijét. Az Egyesült Erővel Termelőszövetkezetben hozzá lehet férni mindkét fél levelezéséhez.

A vita ez év februárja óta zajlik. A hatodik, az utolsó levél kelte április 29.

Idézek az első két levélből. A plébános úr által pontosan iktatott, a plébániahivatal égisze alatt küldött levél bevezetőjében pontosan leírja a 399 négyszögölnyi Kálvária domb telekkönyvi betét sor- és helyrajzi számát, írja:

„Ezt a területet jó néhány év óta a zombai tsz használja, fákat vágott ki, lekaszálta a füvet, rajta járt keresztül, stb. Az egyházközség kérése a következő: 1. A zombai e terület stáció-köveit és két lator keresztjét szíveskedjék összeszedni és valamerre — saját céljaira — elszállítani. A Jézus-keresztet pedig lenne szíves a tsz a zombai temetőbe szállítani. 3. A tsz e területet vegye végleg tulajdonába, helyette adna egy akkora területet kukoricaföldnek. 3. Ha e két pont nem lehetséges, lenne szíves a tsz megvenni a területet. Áráról személyes tárgyalás útján közös ' döntést szeretnénk.”

Elismerésre méltónak tartom, hogy a tsz-elnök által aláírt válaszlevél rendkívül mérsékelt hangvételű. Benne nem teszik szóvá, milyen alapon „adományozzák" a latrokat a termelőszövetkezetnek. Mi a dolga velük, mi köze ehhez a tsz-nek — ez abszolút' érthetetlen.

Íme a válaszlevél, teljes szövegében

„Egyesült Erővel Mezőgazdasági Tsz. Zomba. Sajnálattal közöljük, hogy a Kálvária átvételére, illetőleg megvásárlására és annak hasznosítására egyezséget nem tudunk kötni, mivel ezzel — véleményünk szerint — súlyosan sértenénk a Római Katolikus Egyházközség híveit. Kérjük fentiek szíves tudomásulvételét.”

Az ügy nem zárult le ennyivel, nem fejeződött be. A plébános által újra csak postán küldött levélben már ilyen kitételek is vannak:

„A tsz téved... A Kálvária szégyenfoltja az egyházközségnek, csak úgy lehetne helyrehozni, ahogy előadtam ... Megismétlem és kérem a kívánság teljesítését, annál is inkább, mert az egyházközség tagjai egyúttal tagjai a tsz-nek is.”

Vajon kinél a tévedés? Csak nem keveri össze az egyházközséget a termelőszövetkezeti Közösséggel?

A termelőszövetkezet újabb válaszában javasolja, hogy az egyházközség a január l-én életbe lépő új földtörvény értelmében, a Járási Földhivatalon keresztül kérje a földügyiét elintézését. A plébános következő válaszlevélnek lényege, hogy a tsz kijavítva állítsa vissza a Kálvária keresztjeit, mivel szerinte a zombai tsz dolgozói döntötték le a kereszteket es a felállítási kötelezettség a tsz-t terheli. Nyomatékosan értesítést kér, melyik az a végső terminus, amikor a kérelem teljesítést nyer.

Van-e így értelme  a vitának? A meddő viaskodás során ekkor is és továbbra is megőrizték a szövetkezet vezetői türelmüket és a szocialista közösséghez illő méltóságukat. Megírták nincs tudomásuk arról, hogy a tsz dolgozói döntögettek volna, így a tsz nem is felelhet ezekért a károkért.

A szövetkezet nem tart rá igényt

Beszélgetést kezdeményeztünk Lakatos Antal elvtárssal, az egyesített tsz elnökével, aki korábban 13 éven át a község tanácselnöki tisztét töltötte be.

— Mi nem nyúlunk a stációkhoz, a szövetkezetnek nincs keze hozzá, mert egyházi tulajdon, és mint ilyen, az ő jogkörűkbe tartozik. — kezdi Lakatos elvtárs.

— Mi a helyzet a Kálvária használatával?

— Elkezdtem nyomozni, mert hiszen itt régmúlt dolgokról van szó. Ki rongálhatta, ki használhatta? Géppel nem lehet rámenni, mert ott van az árok és lejtős is ez a terület. Beszéltem a három régebbi, kisebb tsz-ek volt elnökeivel. A szövetkezeteknek semmi közül nem volt az ottani esetleges kaszálásokhoz, a fairtáshoz, Soha nem hajtották oda a marhákat. Egyetlen tsz-elnök nem adott utasítást, sem engedélyt senkinek a Kálvária használatához — ismerteti az elnök.

— Szüksége van-e a termelő- szövetkezetnek erre a 399 négyszögölre?

— Szövetkezetünk nem tart rá igényt. Nekünk nem kell. Nem hiányzik. — fejezi be válaszát Lakatos Antal tsz-elnök elvtárs.

Miért éppen most ?

Az ellentétes problémákra a plébános úrral folytatott eszmecserében próbáltam választ keresni.

- Plébános úr! Érdeklődöm, miért éppen a termelőszövetkezettől kéri a korábban keletkezett károk helyreállítását?

— Nekünk oda kellett fordulnunk — feleli lakonikusan.

— Vajon miért? Bizonyítható-e, hogy a termelőszövetkezet — mint közösség — felelős a történtekért?

— Tsz-tagok tették, hozassa rendbe a szövetkezet. Bizonyítás? Megvan az illető traktoros — mellesleg hívőm —, aki, gondolom véletlenül, de gépével fordulva, leütötte a keresztet. Valamikor régen a kisebb tsz vágatott ki fákat is — feleli dr. Demse Péter plébános.

— Hány éve történhettek ezek?

— Ki tudja? Nem most volt, az biztos. A múltra visszamenőleg nem volt követelésünk.

— Mitől vált éppen most aktuálissá és pontosan a tsz-szel szemben? Nem gondolja plébános úr, hogy másként is el lehetett volna intézni? Utalok a személyes felkeresés elmulasztására, és arra, híveit megkérhette volna, segítsenek rendbehozni.

— Most aktuális, mert szégyene lett az egész egyházközségnek. Nem a tsz ellen történik ez. Megpróbálkoztunk a cserével, egyelőre nem megy, de ők hozassák rendbe. Nekik van fogatuk. Miért vállaljuk mi? — kérdez vissza.

— Gondolom, a tulajdonosi kötelezettség alapján kéne vállalni- ok — felelem a kérdésre. Egyetlen amiben megegyezünk, hogy helyesebb lett volna korábban, a rongálás idején intézkedni, de csupán egyéni véleményem maradt, hogy feltétlenül más módon és másutt kellett volna kereskednie. Dr. Demse Péter utal arra, hogy hajlandók segédkezni az egyházközség tagjai.

Beigazolódik, hogy megmaradtak az ellentmondások. A zombai plébános által furcsa módon kezdeményezett levelezési akciónak nem volt sikere (ezt ő is elismeri), de vajmi kevés volt az értelme is. Felzaklatta a kedélyeket, az évekkel ezelőtt történt dolgok felidézésével. Kijelentése ellenére mégiscsak a tsz, a falu új szocialista társulása ellen folytatott megengedhetetlen és befejezhetetlen viaskodást.

Semmiképpen nem férhet kétség ahhoz, kinek a feladata az egyházközség tulajdonában levő Kálvária dolgában intézkedni. Feltétlenül kifogásolható, hogy más kollektíva’ terhére kívánják ezt megoldani. Ha tényleg fel akarják számolni a Kálváriát, forduljanak a földhivatalhoz.

Számomra még ezek után is érthetetlen, mire volt jó ez a nyugtalanító akció ...

(SOMI BENJAMINNÉ)

https://library.hungaricana.hu/hu/view/TolnaMegyeiNepujsag_1968_06/?pg=162&layout=s 

Csak a maradék kövek emlékeztetnek arra, hogy itt volt valami.....

Mezőzombor kálvária

A kálvária fotókat és az információt Pethő Máriának, a templom légifotóit "Civertan"-nak köszönöm.

Mezőzombor a Tokaji borvidék része. A község Árpád-kori település. Nevét az oklevelek 1298-ban említették először. A település egykori várkastélyát Zumbor néven nevezték.  A község nevét Lehel fiától, Zumbó vezértől származtatják.

Mozgalmas múltja volt, számtalan gazdag, úri családnak volt itt birtoka.

1567-ben a török elpusztította, de száz éven belül újra betelepült.

A számos kúriával és szőlőbirtokkal rendelkező falu birtokosai között 1593-ban szerepel először a Rákócziak neve. 1665-ben Mezőzombort II. Lipót császár különféle szabadalmi jogokkal ruházta fel, és városi címet adományozott neki. A város pecsétje 1698-ból ismert.

Ám később fejlődése megtorpant.

A kuruc háborúkban ismét elpusztult, elnéptelenedett, 1732-ben csak a lerombolt templom falai emlékeztettek a településre. Az újraéledést

a XV-XVII században betelepült több tucatnyi földbirtokos segítette.

Az egyházak szerepe mindig fontos volt a falu életében. Az Árpádok korában főesperesség volt itt. A községben megtalálható a református, a görög katolikus és a római katolikus templom is.

Pethő Mária információi a kálváriáról:

A  szent  Mihály  főangyal  katolikus  temploma   központban  található,  1882-ben  építették. Az  épületben  számos  fából  készült  szobor  és  oltár  található. Az itteni  lakosok  szeretik  templomukat,   szépen  feldíszítik.

A  templom  körül  találhatók a  stációk ,  mely fülkék  fehérre  meszeltek,  tetejükön bádoglemezzel  és  kis  fémkereszttel.

Sajnos,  semmi információ  sincs a szép,  festett  stációsorról. Tulajdonképpen  fakeretes festmények, szépen,  finoman kidolgozva. A  fakeretek  is  fel vannak  újítva. A támogatók  neve a kép alatt  található.  Jól  olvasható,  fekete betűkkel.

A  templom és a   stációsor   erős  kerítéssel  van  körülvéve, és  a  miséket  kivéve  le  van  zárva.

A  stációsor  a kőoltárral  kezdődik,  melyben a  Megkötözött Krisztus  népies szobra  ül.

A  stációsor  egyszerű  fakeresztekből  álló  Golgotával  zárul. Ennek  kőtömbje  alatt fekszik  Jézus a   szent  Sírban.

Ez a  szobor,  valamint a stációk képe kovácsoltvas ajtóval  van  védve. Mivel a  festmények  elé  üveglapot  is  helyeztek, elég  nehéz  jó  fotókat  készíteni.

Érdekességként  jegyzem  meg,  hogy a  hagyományápolás  mellett  korszerűen  is  gondolkodnak:  a  templom  kertjében  napelemek  találhatók.

 
A kálvária a katolikus templom kertjében található. 

Civertan légifotó

Bercel kálvária

Az ismertetőt és a képeket Pethő Máriának köszönöm !
Bercel nevével az írott forrásokban először 1271-ben találkozunk egy a váci káptalan által kiállított okiratban. Az ősi Szolnok-nemzetség birtoka a XII. század elején az idegen eredetű Kökényes-Radnót nemzetségé lett, amelynek nógrádi ága XIV. század eleji kihaltával a Hevesből idekerült Aba-nemzetségbeli Rédeiek kezére került. A XIV. század első felében vehette fel a birtokosok egyike a településről előnevét, hiszen a nemzetség egyik sarja 1340-ben Berceli László néven szerepel. (http://cserhatinfo.hu/telepules/bercel-1532)

Műemlék jellegű Bercel római katolikus temploma, amely 1752-1767 között épült barokk stílusban. Ez a falu jelenlegi temploma, amely Szent Péter és Pál apostolok nevében őrzi a korábbi templom emlékét. Az új templom felépülése két váci püspöknek köszönhető, akiknek emlékét kőcímer jelzi. Az építkezés 1767-ben fejeződött be, de ekkor még nem volt tornya a templomnak. Ennek építéséhez 1811-ben kezdtek hozzá. Említésre méltó még a templom előtt látható Vir dolorum, vagyis a Búsuló Krisztus szobra.
(http://bercel.hu/_web/telepuelesuenk/memlekek.html)
A  szabadtéri stációról  nem  sokat  tudnak.  Az 1940-es  években  épülhetett fából. Később  magára  hagyták, s  az  1980-a s évek végén szabadították  ki a stációkat a  hatalmas  gazból. A  stációk  egy  régi  kereszthez  vezetnek.  Ezt a  felső keresztet   1916-ban  állította  Kristófik  János  és  neje Kiss  Margit.  A  stációkon sokáig olcsó  fotómásolatok voltak, melyek  nagyon kifakultak.                                                 

A keresztút régi képei helyett 2019-ben új  domborművek kerültek a stáció-oszlopokra, ezekre az  egyházközség  tagjai  adták   össze  a pénzt.
Ezúton is köszönöm Csontosné  Kárpáti Ilona segítségét, aki az új stációkat lefényképezte és elküldte.

A keresztút  a  Magyarok  Nagyasszonya  kápolnával,  Szűz  Mária  szoborral,  szabadtéri  oltárral és a régi  kereszttel  végződik. Bár  elmondásuk  szerint  minden  vasárnap délután  járnak itt  keresztutat, a  hivatalos  keresztút /nagyhéten/  bent  a  faluban  zajlik.

Emlékeztetőül egy képet meghagytam a régiekből:

A keresztút elején lévő keresztet 1995-ben állították gránit alappal.

A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére ajánlott kápolna a temetőben, a Berczelly család sírboltja fölé épült.  Berczelly Jenő 1897-ben családi sírboltot építtetett, fölé pedig egy kápolnát. Innen ismeretes a kápolna megépülésének dátuma.

Minden vasárnap 15 órakor ma is tartanak keresztutat a hívek. 

Albertirsa kálvária

A fotókat és az ismertetőt Pethő Máriának köszönöm !

Az oklevelekben 1277-ben jelenik meg a település neve először (Alberth). Ugyanakkor e területről már 1246-ban Istvánfalva néven is feljegyeztek egy települést. A török időkben elnéptelenedett. A 18. század elején az akkori ura, Váracskay András kuruc ezredes még 1710-ben a Zólyom vármegyében fekvő Nagyszalatna községből felvidéki jobbágyokat telepített be, többségében szlovák anyanyelvűeket, de voltak közöttük magyar családnevűek is.

A kolozsvári úti temetőben 2009. május 9-én szentelték meg a felújított kálváriát. A stációk a temető főútja mellett sorakoznak. Eredeti építési idejük  1912-15. között volt. Évek során a stációk tönkrementek, szükségessé vált felújításuk. Giba István – egykori albertirsai lakos és ministráns – indította el az akciót a stációk felújítására. Ő adott nagyobb összeget az építkezés megindításához.

Miután plébános úr meghirdette, rövid idő alatt mind a 14 stáció „gazdára talált”. A képeket Somos Gyula posztmodern  ceglédi festőművész készítette, az ajtókat Udvaros Ferenc asztalos mester, a kőfelújítást Tusják László & Tsa. végezték. A keresztek felújítása akkor még váratott magára, de kb. öt évvel ezelőtt ez is sikerült.

Sajnos, a fák és a növényzet miatt nem lehet egybe lefotózni ezeket. A stációképek szép faajtóval, azon belül üveggel védettek.

A temetőkápolna szent Gizella nevére van szentelve. Épült  1936-37-ben. A kápolna egyben több család sírboltja is, nem kapcsolódik a kálváriához.

Galántai Györgynek, a Római Katolikus Egyházközség világi elnökének köszönjük a kálváriával kapcsolatos számos információt.