Kóspallag kálvária

Hálás köszönetem Temesvári Károly, Benedek atyának, a segítségért, hogy megszerezte a kálvária történetének ismertetőjét !

Köszönöm Draxler József – alább olvasható - értékes, részletes –ismertetőjét.

Kóspallagi  Kálvária rövid  történeti áttekintése

A  Kóspallagi kálvária történetére  vonatkozó  írásos, kőbe vésett  feljegyzés    1922- re   nyúlik vissza. A  XIII. Leo pápa az ezredfordulón a  20-dik század királyának hirdette a megváltót, melynek emlékezetére szerte  a világon kereszteket, szobrokat állítottak a  magaslatokon . Ebben az  időben   Tuzsik Mihály helyi lakós,  jó  módú földműves  fia ,   apja halála után, saját  költségén a  templomtól északra  található  hegy tetején   ( ma  Kálvária hegyen)  három  kőkeresztet   állítatott. 

A   kőkereszt  anyagát  lovas szekéren  szállították, az  akkor még  működő  valamelyik környékbeli kőbányából.  A  kőtömbökből  Vaskor  János   fiatal    kőfaragó a  helyszínen kifaragta a keresztek virágmintás elemeit, melyet  a  felállítás során fémcsapos megoldással  egymáshoz  rögzítettek.  A  félig  kifaragott, igen  nehéz   alsó  kőtömböt a  kiásott  sziklás gödörben    kiékelték , majd  földel    bedöngölték.  A  talajból  kiemelkedő kifaragott oszlopra  szerelték fel a keresztek további elemeit.  A  középső  kereszt  homokkőbe   véset felirata, az idők során megkopott, nehezen volt olvasható, ezért 2017- ben közös  összefogással a  felirat  megőrzése érdekében egy  márványlap    került  elhelyezésre az   eredeti szöveggel: 

SZENTHÁROMSÁG

TISZTELET URUNK

NEVÉN. SZ. ANYA

ÉS ÖSSZES SZENT

ESEDEZNEK.

TUZSIK  MIHÁLY       

A hosszú évek  alatt    a  keresztre feszített Jézus teste( korpus) is  megkopott, mely  szintén 2017-ben teljes felújításra került.  Az elmúlt  évtizedek nagypénteki keresztút járásainak  emlékeit, a  helyszín  ma is őrzi . Ma       még láthatók a  fára  szegelt  első  fakeresztek, majd  a korábbi időszak emlékeit őrző      faképkeretek,   a  képes  stáció oszlopok,   melyek már a mai  formájukban  felújítva    új stáció képekkel kiegészítve láthatók .   

A kőkeresztek alatt  1968-ban  megépített kőbarlang, a    helyi kőműves mesterek(  Marosi  József, Klein József, Klein János) munkáját dicséri. A    kőbarlang     Pálvölgyi József   plébános eredeti ötlete, terve alapján készült.  Itt   helyezték   el a korábbi időkben a templomban tárolt Tuzsik  Mihály által az egyháznak adományozott pietát .

Az  adományozó,és építtető helyi születésű Tuzsik Mihály, élete, és halála tele van rejtélyekkel. A  helyi értékek megteremtése mellett, rengeteget zarándokolt. Az   idősek   elbeszélése  szerint a gyalog tette meg az utat Szentföldre. A Budapesti ferencesekkel szoros kapcsolatot ápolt. Anyagiakkal támogatta a szentföldi kegytemplom magyarországi felépítésének megvalósítását az 1930-as évek második felében. Zarándok útjairól vissza-vissza térve, csak rövid ideig tartózkodott a szülői házban, vagy keresztszüleinél. Utolsó  keresztútjáról már nem tért vissza  szülőfalujába. A kálváriára  vezető út  elején,  jobb oldalon található a Krisztus Király    kápolna, benne a Krisztus Király Szíve szoborral, mely vélhetően a keresztekkel egy időben  épült. A kápolnától, tovább haladva kicsit feljebb, bal oldalon  beton talpazaton, és oszlopon a Szűz  Mária     szobor látható , melyet   az 1960- 70-es évek között  Klein Gyula kőműves készített el. Ezek az alkotások , építmények az itt élő emberek szorgalmát, közös  munkáját dicsérik .  Az  országos  kéktúra eredeti útvonalát  módosították, ma  a  Kálvári  hegyen keresztül vezet az út , ahonnan  csodálatos kilátás nyílik    településünkre, a Visegrádi várra, a Nagyvillámi sípályára , a Törökmezői turistaházra és  a települést körbe ölelő hegyekre.  

2018. február 25.                                                                            Draxler  József

A képekért köszönet Fotoportnak. A sorozat többi képe itt látható: 

https://goo.gl/photos/RUnvAVmzJLiNonKK6

 

 

Petőfiszállás (Ferencszállás/Pálosszentkút) kálvária

A fotókat és a videót "Babarci tekergő"-nek köszönöm !

A zarándokhely érdekes történetéről javaslom az alább található ismertető elolvasását:

http://www.petofiszallas.hu/index.php?page=hir&hir_id=61

Az első kálváriáról, mely ma már nincs meg, ez tudható:

1873-ban kápolnaépítő bizottság alakult, hogy a régi ferencszállási templom romjain újat építsenek. Az építkezéshez a régi templom köveit is felhasználták. Az alapok ásásakor talált rengeteg csontot a templom előtti kőkereszt tövében hantolták el. Egy évtized múlva elkészült a templom, s körülötte a keresztút tizennégy stációja.

A ma meglévő kálvária 1958-ban készült el az esőbeállóval egybeépített keresztút, amelynek egy-egy állomását más-más település zarándokai emelték.

Gara kálvária

Az ismertetőt Faa Béla polgármester úrnak köszönöm ezúton is:

Viszontagságos évszázadok után, a török hódoltság idején, 1598-ban a falu sok lakosa a császári fennhatóság alatt álló Esztergomba költözött. 1635-41 között Esterházy Miklós a falut Urbanec Mátyásnak adományozta. A Rákóczi-szabadságharc alatt teljesen lerombolják a falut. Gara a bajai uradalom részeként 1727-ben a Czobor nemzetség tulajdonába került, majd 1750-ben a kamara Grassalkovich Antalnak, Baja földesurának adományozta. 1734-ben érkeznek az első németek a faluba. A következő évben megépül a templom.

A kálváriadombon álló kápolnát 1935-ben az akkori lelkipásztor, pap, Bászler István építtette a Rózsafűzér Királynőjének tiszteletére. A kápolna alapterülete 8m X 5m. Az építtetés költsége 4300,- Pengő volt. A kálváriadomb bejáratánál az első két stáció között Jézust az olajfák hegyén ábrázolták, 1903-ban Franz Heffner és Theresia Keiner felajánlásából. A 14 stáció képek segítségével vezeti végig a keresztutat. A keresztút végén, a kápolna előtt 3 kereszt áll. A középsőn Jézus, alatta Mária, balra és jobbra a két lator keresztje áll. Néhány méterrel Jézus keresztje előtt áll a „Pieta”, Mária, ölében a keresztre feszített Jézussal, 1905-ből. Az út végén áll a kápolna. A bejárat feletti tábla felirata: "E kápolnát Isten nagyobb dicsőségére építtette Bászler István, 1935". A kálváriadomb aljától a kápolnáig a terület enyhén emelkedik, korábban kerítés övezte.

A fotókat és a videót „babarci tekergő”-nek köszönöm ! 

A videó megnézéséhez Google Chrome szükséges: 

 https://picasaweb.google.com/107288761957617258005/Kalvariak#6156021651055328114

Keszeg kálvária

Az ismertetőt és a képeket Pető Máriának köszönöm !

A település története:

Keszeg és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt. Nevét 1412-ben, egy Zsigmond király idejéből származó oklevél említette először. Nagy Lajos király idejében Pyronthos Mihály birtoka volt, majd a családdal rokon (csővári) Csői Nézsaiak szerezték meg.Később Corvin János, majd II. Ulászló birtoka lett.  A török időkben a falu elnéptelenedett, az 1590 évi összeíráskor mint lakatlan helyet írták össze, később pedig mint puszta  szerepelt.                                       A 18. század elejétől Koháry István országbíró birtoka lett, és ekkor kezdődött el a török utáni újjáépítése is. 1720-ban már 3-4 magyar és 14 tót ajkú családot írtak össze. A falunak régebben nem volt kálváriája.

A jelenlegi kálvária a temető eddig nem használt  egyik sarki  területére épült  - egyik bejárattól a másikig, 2014-ben.  Nagy része gyönyörű, öreg hársfák sora alatt található. A kálvária létrehozását az önkormányzat támogatta. Nagyon sokat tett a  megvalósításért a település  volt polgármestere, Majoros László. Sajnos, kápolnát nem tudtak építeni, mert arra már nem futotta. Illetve nem kaptak rá püspöki engedélyt.

A stációkat diszkövezetre helyezték. A sárgára festett  fülkéket cseréptető borítja. A képeket Szabó Ferenc  - aki művészeti középiskolát végzett-  ajándékként készítette:  üveglapra festett finom rajzú alkotások. A stációhoz tartozik még a három egyszerű kereszt. Mellette ugyan van egy régi kereszt, de azt nem tervezték bele a kálváriába. A harangtorony  inkább a temetést szolgálja, de keresztjárásra is hívja a híveket.

Kép innen: http://www.keszeg.hu/2014/09/25/kalvariaszenteles

https://mapio.net/a/94385899/