2019. május 15., szerda

Turbék kálvária



A  település nevének eredetére vonatkozó, széles körben elterjedt magyarázat szerint, a Turbék névalak a szigeti vár 1566. évi ostromakor   elhunyt I. (Nagy) Szulejmán szultán halálának helyén emelt türbe (sírépítmény) török szóból eredeztethető (türbe > Türbék > Turbék).
Itt állt egykor az ostromló szultán sátra, s a hagyomány szerint itt emelték fel emlékére a türbéjét is.Szulejmán türbéjét a XVII. század végén lebontották, helyére egy fakápolnát építettek.

A mai kegytemplom 1760 és 1770 között épült fel.
Turbék a környék magyar, német és horvát katolikusainak közös búcsújáró helye. A mohamedán törököknek máig fontos szent helye, erről tanúskodik a kegytemplom elején lévő emléktábla is.



 




Itt egy elég különleges kálvária volt,  építése pontos idejét nem tudni. A  szigetvári bekötő úttól indulóan a templomig 12 keresztet állítottak, a 13. kereszt a templom előtt, a kerítésen kívül a 14. a kerítésen belül állt. 




Ez a hajdani kálvária  igencsak hosszú gyaloglással volt bejárható.
Minden keresztnek más család volt az állíttatója – ez egyébként a máig fent-maradt keresztek (=4 db) némelyikén még látható is. Ezen  családok leszármazottai állítólag ezeket  a kereszteket  a mai napig karbantartják.


A kálváriajárás később megváltozott, egyszerűsödött és rövidült, a templom kerítésében balról-jobbról 7-7 oszlopba először meszelt felületre festett képek kerültek. Ezek azonban nem voltak időt-állók, (bár még a hatvanas években is megvoltak, állandóan javítgatva…) ám lassan tönkrementek. Ekkor készültek el (pontos időt nem tudok, de állítólag valamikor a rendszerváltás táján)  az új stációképek, melyek elég érdekesek voltak, meglehetősen nagy méretűek, valamilyen kőzetnek, vagy speciális égetett anyagnak tűnő keretbe foglalva, belül voltak a kiégetett kerámia képek és ezt az egészet valamilyen réznek látszó fémlemezzel, vagy mázzal vontak be, miáltal úgy tűnt, az egész kép rézből (bronzból) van.

Ez lett a képek veszte. Szép új világunkban, amikor munka helyett emberek fémgyűjtéssel és fémlopással kezdtek foglalkozni, egy ilyen világvégi elhagyott, senki, csak a Jóisten által őrzött helyen természetes, hogy megpróbálták lelopni az értékesnek tartott képeket. Az már más kérdés, hogy otthoni szétverésük után mekkora csalódás érhette a tolvajokat – de a lényeg, a 14 képből ma már csak 6 db van. Ezeket az utolsó előtti percben leszedték és bevitték Szigetvárra.





 








Az út-menti keresztek a nagyüzemi mezőgazdálkodás óriás traktorainak útjában voltak, egymás után döntötték le, semmisítették meg ezeket. Ma az út mentén már csak két kereszt áll.
A templom kerítése - nem csak a kivert/kivett képek miatt - összedőlés előtt áll, maga a templom bezárva, alulról magasan vizesedett falakkal, s ahogy hallottam, felülről is rendszeresen és rendesen beázva várja a végső megsemmisülését.
Igen, a világhírű búcsújáró hely temploma veszélyben van – és megmentésének esetleges tervéről semmi hír…

Zarándokszállás 2015


Zarándokszállás 2019
A templom  mögötti zarándokszállás – bár régóta nem üzemelt, de pár éve még állt. Most porig rombolva, vállalkozók viszik el a még használható téglákat.
Információm szerint Kollár György plébános építtette 1770-ben, ő 1760-79 között volt Szigetvár plébánosa.
Egyébként a templomot és a zarándokszállást 1905-ben restaurálták. Nem tudom, azóta történt-e valami nagyobb javítás, felújítás, de meglehet, hogy nem s azért jutott most erre a szomorú sorsra, nevezetesen, hogy egyszer s mindörökre eltűnjön a föld színéről.




(Csak zárójelben jegyzem meg: ha a Máriakéméndi angyalok és a zarándokszállás ügyét  nem „karolta volna fel” a Mecsek Egyesület  és a megőrzéséért aggódó hívek, lehet, hogy az is erre a sorsra jutott volna… Mint ahogy a kéméndi angyalok Kishajmáson található „testvéreit” is az idő vasfoga fogja szétrágni – mert ott nincs senki, akinek érdeke fűződne az efféle „régiség” megőrzéséhez. 
Viszont igen sok focipálya épült és akkor tessék annak örülni.)

Megemlítem még, hogy a bekötőút elején áll egy kis barlang-szerű kápolnácska és egy kereszt (nem volt része a kálváriának, az út másik oldalán is áll). Ezt a Lurdes-i barlang mintájára, egy elhalt menyasszony emlékére állította a magára maradt vőlegény. Megépítése után rózsával volt befuttatva….  Most kövekkel van telidobálva – ennek ugyan nem tudom az okát – de valaki friss virágot is vitt oda…. Megmagyarázhatatlan dolgok ezek, legalábbis számomra.




Végtelenül szomorú volt a kép, ami engem itt most fogadott. Nem tudom, van-e remény ennek a régen oly nagy tiszteltnek örvendő helynek a megmentésére…

Végezetül: a kerítésfalba épített stációképekből az alábbi hat db. maradt meg - ezeket bent, a plébánián őrzik. Senki sem tudja, lesz-e valaha is Turbékon kálvária, sőt hovatovább az is kérdéses, hogy a Mária-ünnepeken lesz-e még itt búcsú tartva... 















2019. május 14., kedd

Herencsény kálvária

Az ismertetőt és a fényképeket ezúttal is Pethő Máriának köszönöm !


Herencsény az őskor óta lakott hely. Írott források 1322-ben említik először, majd az 1423-as dokumentumban az áll, hogy az esztergomi érsek bővítette ki régi templomát.
A török dúlás után több kisebb település létesül itt, birtokosainak nevét a falurészek őrzik. A község legnagyobb nevezetessége, kiemelkedő építészeti jelentőségű műemléke azonban a rotundából bővített katolikus templom, az 1300-as évekből.

Petrovecz Lászlóné kezdeményezte a keresztút építését 2012-ben. Fakeresztekre gondolt, melyeket  Dichmann Tamás szerzett be, és tett szebbé. A stációképek külön fa rudakon állnak. Kezdetben üveg alá helyezték a képeket, de sajnos, meggyulladtak a tűző napsütésben.
Ma színes fotómásolatokat láthatunk. Takács  István mezőkövesdi festőművész keresztútjának homályos, kifakult változatait.



















A 2005 nyarán felszentelt Palócok Vigyázó Keresztje a falu feletti Gyürki-hegyen áll egy barlangkápolnával a tövében.

Herencsényi Palóc Búcsú napja  a Falunappal azonos:  július első, vagy második hét végéjén tartják.   
A falvakból érkezett szervezett csoportok a herencsényiek után egymást követték. Az egyes falusi csoportokban elöl haladnak a népviseletben öltözöttek, lengyel, cseh, szlovák, horvát vendégek, majd a civil ruhások. A vonulás útvonala 2,9 kilométer. Végül szabadtéri ünnepi szentmise volt a Palócok Vigyázó Keresztje előtt.

Ennek a hagyománynak azonban – sajnos – vége.
A területet megvette egy helyi vállalkozó, s emiatt folyik jelenleg a pereskedés.  2018-ban már nem vonult a szakrális menet a Gyürki- hegy tetején álló kereszthez. 





2019. május 12., vasárnap

Markaz kálvária



Pethő Máriának köszönöm a kálvária felfedezését, és a képeket…Minden elismerésem, hogy megmászta ezt a hegyet !



Markaz a Mátra hegység lábánál, Gyöngyöstől 14 km-re, a Verpeléten át Egerig vezető 2416-os út mentén található.
A falu nevével először az 1332-37-ben kelt pápai tizedjegyzékben már találkozunk, nevének eredete nem tisztázódott.

Több földesura is volt, majd a török hódoltság után a falu elnéptelenedett, és közel két évszázadig lakatlan volt. Újraépítése 1742-ben kezdődött.

A jelenlegi római katolikus temploma 1910-ben épült a hirtelen összeomlott régi templom helyén. Oltárképén Szent László vizet fakaszt. Vidéki mester munkája a 18.szd. második feléből. A bejárat feletti kórust nemrégiben újították fel, a festés markazi mester (Kovács György) munkáját dicséri. Itt látható az orgona is, a plébánia 1839-ből való.
A községtől északnyugatra fekvő 631 m magas Hegyes-hegy déli nyúlványán, a Várbércen (460 m) találjuk a markazi vár romjait.
A köves Tatár-mezőből (korábban lőtér) három oldalról meredeken emelkedik ki a Várbérc, amely csak északról kapcsolódik közvetlenül a Hegyes-hegyhez. A várat a hagyomány szerint a tatárjárás  idején építették. Valószínűbb azonban, hogy a tatárjárás után meginduló nagy várépítkezés során a 14.szd. első felében, vagy még valamivel később épült.


A kálvária a falu feletti kereszttől indul,  a markazi várig tart.  Hogy különösebbképp nincs jelölve, azon nem nagyon csodálkozom.
Itt van a tájékozódáshoz egy kis segítség…talán…:


A google térkép sajnos nem alkalmas a helyszín pontos megmutatására, ezért csak a Kálvária utca végét jelöltem, mint kiinduló pontot…. Komoly túra a terep bejárása.
De hogy ezen a gyötrelmes úton mégis volt valaki, aki felállításuk után nem sokkal, már 2018 nyarán nagy élvezettel darabokra törte a stáció-képeket – az egyenesen érthetetlen és elképesztő….

Szegény kálváriát megpróbáltam legalább virtuálisan „helyreállítani”, míg – remélhetőleg – a képek pótlása elkészül…


















A valóságban az alábbi törött képek  sajnos nincsenek a helyükön úgy, ahogy én "virtuálisan" megoldottam....





A vár-romok