csendhegyek: Budapest Rákoscsaba kálvária

Megemlékezés egy megsemmisült kálváriáról.

(A hajdanvolt kálváriáról Pethő Mária hozott hírt, az alapján próbáltam a visszaemlékezést összeállítani.)

http://www.erdosreneehaz.hu/wp-content/uploads/2013/06/RMESTE-10-1.pdf anyagban, 2010-es dátummal olvashatók az alábbi információk:

Bár konkrétan a kálvária ebben nem említődik, de egy 1970-ben készült fénykép bizonysága alapján az is volt itt, ami a temetővel együtt teljesen megsemmisült.

„Rákoscsaba többé-kevésbé ismert 800 éves múltja során az elhunytakat, ahogyan a település változott, több helyen helyezték öröknek hitt nyugalomra.

A katolikus és református temető egészen 1950-ig, Rákoscsaba Buda-pesthez csatolásának időpontjáig működött, több ezer halottnak adott végső nyughelyet. A délkeleti végében voltak elkerített kisebb részek, ahová a zsidók, evangélikusok és baptisták temetkeztek. A bezárása után is voltak elvétve temetések, még 1956-ban is elföldeltek ott el-hunytakat.

A katolikus részben egy kis kápolna volt, amelyet 1897-ben építtetett az akkori plébános, dr. Gallovich Győző, benne saját részére egy kriptával. Előtte, egy több mint három méteres két mellékalakos műkő feszület állt, amelyet 1934-ben a katolikus hívek adakozásából emeltek.

(Ezen, a kápolnát bemutató fényképen, látható két kálvária stáció.)

Az öt felekezet által több mint hatvan évig használt temető ma rend-kívül elhanyagolt állapotban van, de még létezik. Bár néhány száz négy-szögölet eladtak belőle (ott ma már lakóházak állnak), mégis egy hatal-mas összefüggő területet talál az arra járó érdeklődő. A bozóttal benőtt, tisztásokkal tarkított területen tucatszámra találhatók a betört tetejű sírboltok, és százával a ledöntött, összetört keresztek, sírkövek.

A kápolna falának alaprajza még sejthető, bár az építő-anyagát már elhordták. Az előtte valaha állt kereszt ledöntve, összetörve hever, lassan belepi a homok. Az értékesebb anyagból készült síremlékeket már régen ellopták, csak elvétve találni valódi kőből készült keresztek maradványait. A zsidó temető vasbeton kerítése itt-ott még áll, de sírokat már nem találni mögötte, azok a föld színével váltak egyenlővé. Az egész temetőben csak két-három síron látszik gondozás nyoma, bizonyságául annak, hogy a hozzá-tartozók még emlékeznek az el-hunytra, de az egész temető szívszorító állapotban van.”

http://rakoscsaba.hu/rakoscsabai-temeto/

2013-as bejegyzés:

A korábbi századokban Rákoscsabán két temető volt, külön a

katolikusoknak, és külön a reformátusoknak, a templomaik mellett. Mindkét temető jelölve van az II. katonai felmérés keretében 1861-ben felvett térképen. Laffert Antal báró kérésére mindkét temetőt 1882-ben egészségügyi okok miatt bezárták. A bezárt régi temetők az egyházak birtokában maradtak, melyeket később felparcelláztak, és értékesítettek.

Helyettük a községi közlegelőkből, egy korábban faiskolának használt rész felhasználásával a két felekezetnek azonos nagyságú területet jelölték ki temetőnek.

A Pécel felőli részt a katolikusok, a Keresztúr felőlit a reformátusok kapták. A katolikus részben 1893-ban, a keresztút 14 állomását jelképező kálvária, 1897-ben egy kis kápolna épült. A kálvária néhány fülkéje a címképünkön is látható. A két temetőrész határán 1898-ban hullaházat épített a község, amit a két felekezet közösen használt.

A temetőt nagy Budapest megalakulásakor 1950-ben bezárták, a sírok egy részét exhumálták, és a hozzátartozók másik temetőbe vitték. Az elhagyott temetőt a tulajdonosaik nem tartják rendben. Azóta valakik kirabolták, a sírokat vandál módon tönkretették, és szemétlerakó helynek használják, ma is. A romokat, a szemetet az elvadult növényzet takarja. A temetőt a közelmúltban bekerítették, de ettől nem sok minden változott.

2019-ben már ennyi sem látszott a temetőből, csak egy félelmetesen elvadult bozótos terület van a helyén.