A
kálvária népi fafaragásai tiroli hatást mutatnak, a huszadik század elején
közadakozással a helyi tehetősebb családok emeltek emléket Jézus
szenvedéseinek.
A stációk
sorrendje – számomra – kissé zavaros, mintha „összevissza” állnának, bár lehet,
hogy csak én nem jöttem rá a sorrendre. A stációk után, nincsenek keresztek. Ill. a templom mellett van egy, de
nekem olyan érzésem volt, hogy az nem
kifejezetten a kálváriához, a stációkhoz tartozik. Van viszont „menet közben”
egy épített fülke, a többitől eltérő, benne a keresztre feszített Krisztus,
előtte Szűz Mária térdeplő szobrával. A dombormű alatt táblán felirat: ”A kálvária épült Bodonyi Lukács hagyományából
+ gróf Széchenyi Imre, özv. gróf Széchenyi Imréné, Ótscska Béla és a somogyvári hívek adományából”
A
stációkat többnyire más-más személy/család állíttatta, rajta is van a nevük. Van azonban három,
ahonnan hiányoznak a képek, gyaníthatóan elhalt/kihalt az adományozó családja.
Sajnos a fénykép, melyet az ilyen stációkról próbáltam készíteni nem nagyon
sikerült, az üvegfelületen a fák visszatükröződnek, valójában nem nagyon
látszik, hogy belül üres a fülke…
 |
| A "rendhagyó" 15."stáció" |
Kereszt a templomnál
