Várpalota kálvária

A régi kálvária Várpalota és Inota között lévő dombon volt, amit a palotai hívek 1874-ben építettek át 200 korona alapítvánnyal. 

Az akkori kálvária 3 kőkeresztből állt, középen a megfeszített üdvözítő szobra, jobbról és balról a latrok képeivel. Krisztus keresztje alatt a boldogságos Szűz Mária és Mária Magdolna kőből faragott szobrai álltak. 

A keresztút nagyon távol feküdt a községtől, ezért 1916-ban áthelyezték a Felső-major és a temető által határolt belterületre és teljesen újjáépítették. A 3 keresztet Simon János állíttatta, míg a stációkat palotai családok adományozásból építették. Alapítólevelét Hornig Károly bíboros-püspök 1916. február 8-án hagyta jóvá. Ez a helyszín sem volt szerencsés választás. Környezete kopár kőbánya volt. Kerítését a világháború után a környéken lakók szétszedték és eltüzelték. A harcok során a nagykereszt találatot kapott és elpusztult. Ezt 1946-ban Simon József várpalotai lakos egy új kereszttel pótolta, de a korpusz már nincs rajta. A gondozatlan kálvária stációinak öntöttvas domborműveit az utóbbi években fémtolvajok több ízben ellopták. Vagyonvédelmi okokból szedték ki a stációkból a domborműveket és helyezték el a Nepomuki Szent János Római Katolikus Iskola udvarának támfalábam, a templom szomszédságában.

https://docplayer.hu/11257053-Varpalota-multbol-orokolt-ertekei.html   (26.old.)

Az alábbi képeket Dénes Ildikónak köszönöm:

 A VIII és XII stációkép tönkrement - azért hiányzik a sorozatból.

  

 Ilyen volt régen a kálvária:

http://varpalota.utisugo.hu/latnivalok/kalvaria-varpalota-87644.html

 

 Az alábbi  képeket „BolyaK”-nak köszönöm (2014-es képek a régi kálvária helyszínéről)

Vértesacsa kálvária

Vértesacsát egy időben nemesi családok birtokolták, majd 1543 után a török közigazgatás része lett, lakói egyre jobban elszegényedtek.1715-ben meggyilkolták az új birtokost, Újvári Imrét, minek következtében a lakók jogaikat elvesztették, majd örökös szolgaságra ítéltettek. Ezen eseményeket követően lakosságcsere ment végbe, melynek során az elmenekültek helyére 32 német parasztcsalád költözött. (https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9rtesacsa)

Mint az ország számos más településére is, ahová német családok költöztek, ide is ők hozták a kálváriaépítés szokását.

Római katolikus temploma a korábbi gótikus templom alapjaira épült a 18. században. Ugyanakkor készült a főoltár és a szószék a pálos rend műhelyében. A pálosok pincéjének bejárata, felett állnak  a kálvária stációi.                                                    

Az alábbi ismertetőt Rátay Csabától kaptam, ezúton is köszönöm:

A Patóhegy emelkedőjén felsétálva találjuk a Vértesacsai kálváriát, amely 1789-ben épült. A korábbi évszázadban elnéptelenedett faluba svábok telepedtek  az 175o-es évektől. A falu eredetileg  katolikus, gótikus templomát korábban a reformátusoknak adták, de 1769-től ismét a katolikus hívek használják. A pálosok 1753-tól kapják meg birtokként Vértesacsát, akiknek szintén része volt a település lakosságának rekatolizálásában, melynek egyik jele lehetett a Kálvária építése is.  A vörösmárvány stációk oszlopait a helybeli, német családok adományaiból állították, az oszlopok lábazatán megtalálhatóak az adományozó családok nevei.

A Kálvária 1945 után pusztulásnak indult, majd 2oo4-ben helybeli kezdeményezésre, a Dombos Kft (a volt Termelőszövetkezet) és a Német Kisebbségi Önkormányzat összefogásával felújították. Kiemelkedő munkát végzett Bognár Sándor  és Gruming Ferenc. 2oo4-ben Spányi Antal püspök úr jelenlétében ismét felavatták. 

Sajnos, az elmúlt több, mint egy évtized ismét nyomot hagyott a stációképeken, miként az a fotókon is látható.

A képeket „BolyaK”-nak köszönöm

 

Jánossomorja kálvária

A helyszín: 

Volt anno Pusztasomorja, Mosonszentpéter és Mosonszentjános.

1950-ben Mosonszentpéter Mosonszentjános része lett.

Majd 1970-ben az egyesített falut hozzácsatolták Pusztasomorjához. Így lett a településnek Jánossomorja a neve.

1994-ben városi rangot kapott a település, azóta Győr-Sopron megye kilencedik nagyvárosává nőtte ki magát. A Szent-Mihály kápolna és kálvária pedig a Mosonszentpéteri városrészben található, a római katolikus templom rövidke utcájában, átellenben a templomtól mintegy 150m-re.

A már 1944-ben elkészült, de csak 1964-ben felszentelt mosonszentpéteri kálvária Szent Mihály kápolnáját közrefogó stációinak domborműveit Borsa Antal egykori győri szobrász készítette. A kálvária kialakításához a földterületet és az anyagi fedezetet a szentpéteri Wachtler család biztosította, akik felnőtt gyermekeik elvesztése miatt érzett mély fájdalmukat próbálták ily módon enyhíteni. http://www.janossomorja.hu/templomok

https://mapio.net/s/60620891/-ről hoztam az alábbi képeket:

           Kép: https://kirandulastervezo.hu/latnivalo/janossomorja/kalvaria

A stációképeket Pesti Máriának köszönöm !

Kistelek kálvária

http://www.kistelek.hu/turisztika.php?action=kulturalisturizmus&id=kapolna :

A Kisteleki temetőrészben lévő Kocsó Kápolnát Kocsó József kereskedő és neje, Gémes Teréz építette 1899-ben a község által ingyen átengedett telken. A kápolna elé ugyanekkor lakossági felajánlásokból elkészültek a kálvária stációi is. A következő alapító okirattal adták át a városnak a kápolnát (részlet):

'Alulírott kisteleki rk. vallású lakosok: Kocsó József és neje, Gémes Teréz kötelezzük magunkat, hogy a kisteleki temetőben általunk felépített kálvária kápolnát, a község hívei által emelt tizennégy szentkeresztúti állomással (stációval) együtt, szóval az egész kálvária területét, míg élünk, jó karban fogjuk tartani, hiányait, szükségeit, és csorbulásait a mindenkori kisteleki plébános úr útmutatásai és intézkedései szerint, saját költségünkön megcsináltatjuk, s a mai nap Várossy Gyula kisteleki plébános úr kezeibe leteszünk 200, azaz Kétszáz o. és m. értékű forintokat a végből, hogy a helybeli plébániai hivatal által kezeltetve takaréktárba téve és tőkésítve: holtunk után a kálvária jókarban tartására fordítassék, de csak annak kamata, míg a tőkéhez csak püspöki engedéllyel szabadjon nyúlni.

Mint buzgó katolikus hívek, kérjük a mindenkori kisteleki plébános urakat, hogy a kálváriát vegyék gondjaikba, s ott, érettünk az ez év folyamán teendő két alapítvány szerint, éven át két alapítványi szent misét szolgáljanak.

Isten és annak minden szentjei úgy segéljenek, ahogy ígéretünket teljesítjük!

Kistelek, 1899 év június havának 14-én'

Ugyancsak a Kocsó házaspár állítatta 1913-ban a kápolna előtt álló keresztet az 'Úr dicséretére és a hívők lelki örömére'.

A kápolnát és a kálváriát a II. világháború előtt és közvetlenül utána még gondozták, de az 1970-es évektől szinte teljesen elfelejtődött. A kápolna épülete megszűnt ravatalozóként működni, innentől kezdve a teljes enyészet uralkodott el rajta. A környezetét benőtte a gaz, a kápolnát hajléktalanok lakták fosztották ki, a stációk romossá váltak.

A változást az új évezred hozta meg. Kistelek Város Önkormányzata 1999-es előzetes megbeszélések alapján 2000. április 19-én megtartott képviselőtestületi ülésen határozatot hozott az ún. kisteleki régi temető felszámolásáról. A határozat alapján az Önkormányzat az Árpád utca páratlan bal oldalán lévő régi temetőrészt kegyeleti parkká kívánta átalakítani, továbbá szólt arról, hogy a testület javasolja a kápolna és az előtte lévő kálvária stációinak műemlékké nyilvánítását, azaz helyi védelem alá helyezését. A munkálatok 2000. áprilisában kezdődtek meg, a régi temetőrész felszámolásával, majd a 2001-ben folytatódtak a rekonstrukciókkal, majd nyáron díszes ünnepség keretében felszentelték, felavatták az őt megillető állapotába került építmény.

A kálvária stációk képeit Czakó János és Szombathelyi Árpád festette.

A stációképeket Tasi Zsolt küldte, köszönet érte !

Ezeket a fotókat  szép nevű "erdei deréce" blogolvasómnak köszönöm !

                              A temető felszámolása utáni képek: 

Régi kép a  https://mandadb.hu oldalról1918-ból