2016. július 25., hétfő

Mezőkövesd kálvária





A fotókat „BolyaK”-nak köszönöm ezúttal is !



A város története:  A 15. században már mezővárosként említik, 1464-ben kapott városi rangot Mátyás királytól. 1544-től török hódoltság alatt állt, 1552-ben szinte teljesen elpusztult, az 1596-os mezőkeresztesi csata után évekre lakatlan maradt, és nem is nyerte vissza régebbi népességszámát a török idők végéig.
A lakosság egy része később ugyan visszatelepült, de a település a hódoltság végéig gyéren lakott volt. A város vezetése 1784-ben szerződést kötött a kincstárral, mellyel a földesúri szolgáltatásait megváltotta.
A Mária Terézia-féle úrbérrendezés kimutatásai szerint a falu határa igen termékeny volt. Az 1848-as jobbágyfelszabadítást Mezőkövesd úgy élte meg, hogy 100 holdon felüli magánbirtok a község határában nem volt.
A 19. század végén már  jó vásárlóerővel rendelkező gazdaságok voltak a községben, az 1860-as évektől vasúti fővonal érintette, amely megkönnyítette a szállítást.

A város temetője  a plébániához tartozik. Itt található az 1883-ban épült stáció-sor és  az 1887-ben készült  keresztek. A stációoszlopokat más-más családok állíttatták, nevük az oszlopokon szerepel.

Az évtizedek során leromlott állapotú kálváriát a plébánia hivatal újíttatta fel.
A keresztekkel kapcsolatban egy történet: a (Kis-Dacit Kft által) felújított és 2005-ben felállított keresztek közül, Krisztus keresztjébe villám csapott, így azt ismét fel kellett újítani.
(A stációk számozásában több helyen is hiba van, a sorszámozás fel van cserélve, - legalábbis a "hagyományos és ismert" kálvária-képsor-szerintihez képest...)











Az alábbi idézetet innen hoztam:



"A mezőkövesdi temetőben a „hivatalostól” eltérő módon, kettővel több stáció van, azaz összesen tizenhat. Ennek oka a hívek buzgósága, ugyanis egy-egy stáció-építmény létrehozását egy-egy család finanszírozta, s volt két család, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy „nekik is legyen stációjuk”.
A tizenhat stáció építménye a Kálvária mindkét oldalán félkörívben van elhelyezve, s mindegyik egy-egy kis dombon áll – a Kálvária-hegyet (Golgotát) jelképezve. Még bakfis koromból emlékszem rá, hogy a csúcsos tetejű állomás-építmények pléhajtóval zárható ablakaiban a matyó Tiziano, Takács István freskói jelenítették meg Jézus szenvedéstörténetének állomásait. Az idő vasfoga azonban tönkretette azokat, ezért (úgy emlékszem) 1988-ban, a felújítás során nyerte el a jelenlegi formáját. A domborműves stációjelenetek Máriahegyi János alkotásai."












3 megjegyzés:

  1. Kedves Fodorka!
    Létezik a XIV-es stáció is. Vélhetően fotózáskor kimaradhatott.
    Tehát valóban 16 db fülke van. A számozás érdekes. Az I. stáció valójában a II-es, míg a II-es valójában a III-as .... és így tovább.
    Amúgy nagyon szép a felújított kálvária és a kápolna.

    VálaszTörlés
  2. Annyit tennék még hozzá előbbi hozzászólásomhoz:
    A stációk számozása kicsit elcsúszott.
    00 stáció: Jézusnak ki kellett innia a keserű pohár tartalmát
    01 stáció: Jézus Pilátus előtt ...és így tovább
    00 stációnak gyakran az Utolsó vacsora jelenetét is használják (Márkó)

    Én itt leltem rá az a vélhető okozatra:
    http://szentlaszlo-mezokovesd.hu/index.php/hirek/323-j%C3%A9zus-utols%C3%B3-%C3%BAtj%C3%A1n.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen az infókat, megpróbáltam javítani a helyzeten. Kérlek ellenőrizd, és ha mégis valami hibás lenne, jelezd. Előre is köszönöm !

      Törlés