Csávoly kálvária

2020 januárban Pethő Mária kereste fel a temetőt és próbált fotókat készíteni, de sajnos a stációoszlop  rácsos ablakait nem tudta kinyitni. Hogy mégis készült néhány kép, azt  egy segítőkész falubelinek köszönhetjük. A kápolna tetején lévő keresztekhez sem tudott felmenni, így az egyetlen kereszten lévő szoborról sem készült kép.

Ezúton köszönöm Pethő Mária fáradozását.

Ezek után kértük Csala Józsefné  polgármester asszony segítségét, hogy a kálvária bemutatását teljessé tehessük. Nagy örömünkre megérkeztek a fotók, melyeket ezúton külön is köszönünk !!

 Csávoly történetét 1198-ig lehet visszavezetni. A törökdúlás után a falu többször is elpusztult, majd újjáépült. Mai alakja 1734-ben alakult ki, az első templom 1740-ben épült. Az 1700-as években német telepesek érkeztek ide, 1800-ban épült az első temetői kápolna, 1874-ben pedig a „Vodica˝ néven ismert búcsújáróhelyi kápolna.

A kálváriát az 1930-as években, a település német származású lakosai építtették, egy család egy stáció költségét vállalta. A temető és ezzel együtt a kálváriák is később önkormányzati tulajdonba kerültek.

A  II. világháború után több német származású családot kitelepítettek Németországba. A helyükre csehszlovákiai otthonaikból elüldözött magyarokat költöztettek.

Az évtizedek során megrongálódott, elhanyagolt  kálváriát a kétezres években felújították. A 2016-os temető-rendezés során a kálvária stációkat is felújították, mindkét oldalon előnevelt juhar facsemetéket ültettek.

Hatvan kálvária

A fényképeket ezúttal is Pethő Máriának köszönöm !

A hatvani régi, 1935-ben épült kálvária a köztemetőben állt, stációoszlopai és képei azonban idők folyamán tönkrementek, ezek felújítására nem volt sem akarat, sem lehetőség. Ma már csak néhány épen maradt stációoszlop emlékeztet erre a kálváriára.

A XIX. század végén a régi temető véglegesen használaton kívülre került, az ugyancsak régi, 1862-ben készült keresztek azonban még évtizedekig a dombon maradtak és a régi temetőből 1935-ben kerültek csak át mai helyükre. A keresztek Santa Rossa Angelo olasz származású kőfaragó alkotásai.

Ezen keresztek mögötti falon találhatók ma a stációképek, melyek Németh Aurélia szobrásznő alkotásai, 1984-ben készültek. Ezek égetett kerámia képek, eredetileg aranyozott festéssel, ez azonban az idők folyamán meglehetősen lekopott már. A keresztek mögötti térség az elhunyt és itt eltemetett papok nyughelye, emlékmű is egyben. A stációképek melletti falon az itt eltemetett papok névsora olvasható.

 A megmaradt régi stációoszlopok:

 Az új helyszín:

 Egy fotó a keresztek régi helyszínéről:

https://hatvantortenete.blog.hu/2013/11/10/a_regi_temeto#more5606421

Zomba kálvária

Arról, hogy itt valaha volt kálvária Biki Endre hozott hírt - köszönöm ezúton is ! Igaz ugyan, hogy néhány kődarabon kívül már semmi sem látható, de egy érdekes, régi újságcikk  ad hírt a körülötte lévő eseményekről...Sajnos, ez is már több, mint 50 éves. Zombán azonban ez ügyben fél évszázad alatt sem történt semmi....

Tolna megyei Népújság  1968.6

Ki tegye rendbe a zombai Kálváriát ?

Kinek a tulajdona — kinek a feladata ?

Zomba községben — a katolikus plébános szavai szerint — — saját maguk akarták megszüntetni a hosszú ideje rongálódó, használaton kívüli Kálváriát. A párszáz öles egyházi tulajdonban levő terület a helybeli termelő- szövetkezet rétjei közé ékelődött, tőle csak az ásott árok választja el. így keletkezett a mai vita.

Évek óta nem járnak már a katolikus hívők a Kálváriára, rendben tartósával az előző plébános nem sokat törődött.

Egy esztendeje került Zombára dr. Demse Péter. A nagy műveltségű plébánost Aparhantról helyezték át.

— Mindjárt láttam, milyen állapotban van a Kálvária. Szerintem bármilyen világnézetű az ember, senkinek nem válik dicsőségére. Próbálkoztunk, milyen kiutat találhatunk. Bár az egyház- község tulajdona a Kálvária, el is volt hanyagolva, de évek óta a termelőszövetkezet használta. Megszavazta képviselőtestületünk, intézkedjek. írtam egy levelet a jelenlegi tsz-elnöknek, hogy a tsz tegye rendbe, állítsa helyre a kárt. — sorolja dr. Demse Péter plébános.

— Megtekinthetném-e levelezésüket? — kérdezem,

— Csupán a tsz-től kapott válaszokat olvashatom fel, saját leveleimről nincs másolatom. Én háromszor írtam, ők is háromszor válaszoltak — feleli. Ezt követően ismerteti a tsz-elnök által aláírt levelek tartalmát. Hozzáteszi. hogy a termelőszövetkezetben biztosan megmutatják az egész levelezést.

Nincs más választás. A tényállás megismerése végett keresem fel a zombai Egyesült Erővel Tsz Andormajorban levő központját.

Háromszori  levélváltás

Előadom kérésemet a termelő- szövetkezet elnökének. Látni szeretném a plébános és a szövetkezet közötti levelezés anyagát. Nincs akadálya, itt megőrizték valamennyi levél másolatát, illetőleg eredetijét. Az Egyesült Erővel Termelőszövetkezetben hozzá lehet férni mindkét fél levelezéséhez.

A vita ez év februárja óta zajlik. A hatodik, az utolsó levél kelte április 29.

Idézek az első két levélből. A plébános úr által pontosan iktatott, a plébániahivatal égisze alatt küldött levél bevezetőjében pontosan leírja a 399 négyszögölnyi Kálvária domb telekkönyvi betét sor- és helyrajzi számát, írja:

„Ezt a területet jó néhány év óta a zombai tsz használja, fákat vágott ki, lekaszálta a füvet, rajta járt keresztül, stb. Az egyházközség kérése a következő: 1. A zombai e terület stáció-köveit és két lator keresztjét szíveskedjék összeszedni és valamerre — saját céljaira — elszállítani. A Jézus-keresztet pedig lenne szíves a tsz a zombai temetőbe szállítani. 3. A tsz e területet vegye végleg tulajdonába, helyette adna egy akkora területet kukoricaföldnek. 3. Ha e két pont nem lehetséges, lenne szíves a tsz megvenni a területet. Áráról személyes tárgyalás útján közös ' döntést szeretnénk.”

Elismerésre méltónak tartom, hogy a tsz-elnök által aláírt válaszlevél rendkívül mérsékelt hangvételű. Benne nem teszik szóvá, milyen alapon „adományozzák" a latrokat a termelőszövetkezetnek. Mi a dolga velük, mi köze ehhez a tsz-nek — ez abszolút' érthetetlen.

Íme a válaszlevél, teljes szövegében

„Egyesült Erővel Mezőgazdasági Tsz. Zomba. Sajnálattal közöljük, hogy a Kálvária átvételére, illetőleg megvásárlására és annak hasznosítására egyezséget nem tudunk kötni, mivel ezzel — véleményünk szerint — súlyosan sértenénk a Római Katolikus Egyházközség híveit. Kérjük fentiek szíves tudomásulvételét.”

Az ügy nem zárult le ennyivel, nem fejeződött be. A plébános által újra csak postán küldött levélben már ilyen kitételek is vannak:

„A tsz téved... A Kálvária szégyenfoltja az egyházközségnek, csak úgy lehetne helyrehozni, ahogy előadtam ... Megismétlem és kérem a kívánság teljesítését, annál is inkább, mert az egyházközség tagjai egyúttal tagjai a tsz-nek is.”

Vajon kinél a tévedés? Csak nem keveri össze az egyházközséget a termelőszövetkezeti Közösséggel?

A termelőszövetkezet újabb válaszában javasolja, hogy az egyházközség a január l-én életbe lépő új földtörvény értelmében, a Járási Földhivatalon keresztül kérje a földügyiét elintézését. A plébános következő válaszlevélnek lényege, hogy a tsz kijavítva állítsa vissza a Kálvária keresztjeit, mivel szerinte a zombai tsz dolgozói döntötték le a kereszteket es a felállítási kötelezettség a tsz-t terheli. Nyomatékosan értesítést kér, melyik az a végső terminus, amikor a kérelem teljesítést nyer.

Van-e így értelme  a vitának? A meddő viaskodás során ekkor is és továbbra is megőrizték a szövetkezet vezetői türelmüket és a szocialista közösséghez illő méltóságukat. Megírták nincs tudomásuk arról, hogy a tsz dolgozói döntögettek volna, így a tsz nem is felelhet ezekért a károkért.

A szövetkezet nem tart rá igényt

Beszélgetést kezdeményeztünk Lakatos Antal elvtárssal, az egyesített tsz elnökével, aki korábban 13 éven át a község tanácselnöki tisztét töltötte be.

— Mi nem nyúlunk a stációkhoz, a szövetkezetnek nincs keze hozzá, mert egyházi tulajdon, és mint ilyen, az ő jogkörűkbe tartozik. — kezdi Lakatos elvtárs.

— Mi a helyzet a Kálvária használatával?

— Elkezdtem nyomozni, mert hiszen itt régmúlt dolgokról van szó. Ki rongálhatta, ki használhatta? Géppel nem lehet rámenni, mert ott van az árok és lejtős is ez a terület. Beszéltem a három régebbi, kisebb tsz-ek volt elnökeivel. A szövetkezeteknek semmi közül nem volt az ottani esetleges kaszálásokhoz, a fairtáshoz, Soha nem hajtották oda a marhákat. Egyetlen tsz-elnök nem adott utasítást, sem engedélyt senkinek a Kálvária használatához — ismerteti az elnök.

— Szüksége van-e a termelő- szövetkezetnek erre a 399 négyszögölre?

— Szövetkezetünk nem tart rá igényt. Nekünk nem kell. Nem hiányzik. — fejezi be válaszát Lakatos Antal tsz-elnök elvtárs.

Miért éppen most ?

Az ellentétes problémákra a plébános úrral folytatott eszmecserében próbáltam választ keresni.

- Plébános úr! Érdeklődöm, miért éppen a termelőszövetkezettől kéri a korábban keletkezett károk helyreállítását?

— Nekünk oda kellett fordulnunk — feleli lakonikusan.

— Vajon miért? Bizonyítható-e, hogy a termelőszövetkezet — mint közösség — felelős a történtekért?

— Tsz-tagok tették, hozassa rendbe a szövetkezet. Bizonyítás? Megvan az illető traktoros — mellesleg hívőm —, aki, gondolom véletlenül, de gépével fordulva, leütötte a keresztet. Valamikor régen a kisebb tsz vágatott ki fákat is — feleli dr. Demse Péter plébános.

— Hány éve történhettek ezek?

— Ki tudja? Nem most volt, az biztos. A múltra visszamenőleg nem volt követelésünk.

— Mitől vált éppen most aktuálissá és pontosan a tsz-szel szemben? Nem gondolja plébános úr, hogy másként is el lehetett volna intézni? Utalok a személyes felkeresés elmulasztására, és arra, híveit megkérhette volna, segítsenek rendbehozni.

— Most aktuális, mert szégyene lett az egész egyházközségnek. Nem a tsz ellen történik ez. Megpróbálkoztunk a cserével, egyelőre nem megy, de ők hozassák rendbe. Nekik van fogatuk. Miért vállaljuk mi? — kérdez vissza.

— Gondolom, a tulajdonosi kötelezettség alapján kéne vállalni- ok — felelem a kérdésre. Egyetlen amiben megegyezünk, hogy helyesebb lett volna korábban, a rongálás idején intézkedni, de csupán egyéni véleményem maradt, hogy feltétlenül más módon és másutt kellett volna kereskednie. Dr. Demse Péter utal arra, hogy hajlandók segédkezni az egyházközség tagjai.

Beigazolódik, hogy megmaradtak az ellentmondások. A zombai plébános által furcsa módon kezdeményezett levelezési akciónak nem volt sikere (ezt ő is elismeri), de vajmi kevés volt az értelme is. Felzaklatta a kedélyeket, az évekkel ezelőtt történt dolgok felidézésével. Kijelentése ellenére mégiscsak a tsz, a falu új szocialista társulása ellen folytatott megengedhetetlen és befejezhetetlen viaskodást.

Semmiképpen nem férhet kétség ahhoz, kinek a feladata az egyházközség tulajdonában levő Kálvária dolgában intézkedni. Feltétlenül kifogásolható, hogy más kollektíva’ terhére kívánják ezt megoldani. Ha tényleg fel akarják számolni a Kálváriát, forduljanak a földhivatalhoz.

Számomra még ezek után is érthetetlen, mire volt jó ez a nyugtalanító akció ...

(SOMI BENJAMINNÉ)

https://library.hungaricana.hu/hu/view/TolnaMegyeiNepujsag_1968_06/?pg=162&layout=s 

Csak a maradék kövek emlékeztetnek arra, hogy itt volt valami.....

Mezőzombor kálvária

A kálvária fotókat és az információt Pethő Máriának, a templom légifotóit "Civertan"-nak köszönöm.

Mezőzombor a Tokaji borvidék része. A község Árpád-kori település. Nevét az oklevelek 1298-ban említették először. A település egykori várkastélyát Zumbor néven nevezték.  A község nevét Lehel fiától, Zumbó vezértől származtatják.

Mozgalmas múltja volt, számtalan gazdag, úri családnak volt itt birtoka.

1567-ben a török elpusztította, de száz éven belül újra betelepült.

A számos kúriával és szőlőbirtokkal rendelkező falu birtokosai között 1593-ban szerepel először a Rákócziak neve. 1665-ben Mezőzombort II. Lipót császár különféle szabadalmi jogokkal ruházta fel, és városi címet adományozott neki. A város pecsétje 1698-ból ismert.

Ám később fejlődése megtorpant.

A kuruc háborúkban ismét elpusztult, elnéptelenedett, 1732-ben csak a lerombolt templom falai emlékeztettek a településre. Az újraéledést

a XV-XVII században betelepült több tucatnyi földbirtokos segítette.

Az egyházak szerepe mindig fontos volt a falu életében. Az Árpádok korában főesperesség volt itt. A községben megtalálható a református, a görög katolikus és a római katolikus templom is.

Pethő Mária információi a kálváriáról:

A  szent  Mihály  főangyal  katolikus  temploma   központban  található,  1882-ben  építették. Az  épületben  számos  fából  készült  szobor  és  oltár  található. Az itteni  lakosok  szeretik  templomukat,   szépen  feldíszítik.

A  templom  körül  találhatók a  stációk ,  mely fülkék  fehérre  meszeltek,  tetejükön bádoglemezzel  és  kis  fémkereszttel.

Sajnos,  semmi információ  sincs a szép,  festett  stációsorról. Tulajdonképpen  fakeretes festmények, szépen,  finoman kidolgozva. A  fakeretek  is  fel vannak  újítva. A támogatók  neve a kép alatt  található.  Jól  olvasható,  fekete betűkkel.

A  templom és a   stációsor   erős  kerítéssel  van  körülvéve, és  a  miséket  kivéve  le  van  zárva.

A  stációsor  a kőoltárral  kezdődik,  melyben a  Megkötözött Krisztus  népies szobra  ül.

A  stációsor  egyszerű  fakeresztekből  álló  Golgotával  zárul. Ennek  kőtömbje  alatt fekszik  Jézus a   szent  Sírban.

Ez a  szobor,  valamint a stációk képe kovácsoltvas ajtóval  van  védve. Mivel a  festmények  elé  üveglapot  is  helyeztek, elég  nehéz  jó  fotókat  készíteni.

Érdekességként  jegyzem  meg,  hogy a  hagyományápolás  mellett  korszerűen  is  gondolkodnak:  a  templom  kertjében  napelemek  találhatók.

 
A kálvária a katolikus templom kertjében található. 

Civertan légifotó