Sopronkövesd kálvária

A fotókat Mihócza Lászlónak köszönöm !

Sopronkövesden, a falu fölé magasodó Agghegyen, a Szent László-kápolna közelében épült meg a falu új kálváriája.

A keresztút ötlete a hidegségi fafaragó mesteré, Grubits Jánosé, bár eredetileg nem a sopronkövesdi hegyre képzelte el a rendhagyó, ám éppen egyszerűségük miatt megrázó stációkat. Most, hogy az utolsó is a helyére került, valószínűleg érzi: így kellett ennek történnie.
Ez a keresztút az Agghegy oldalában, a Szent László-kápolna közelében épült, Mihócza László volt legfőbb szervezője a sopronkövesdi keresztút létrejöttének. Használt vasúti talpfákat festettek le, ezekre kerültek a rábapatonai mester, Káldy Károly kerámialapokon megformázott stáció-jelenetei. Az oszlopokon, nem hivalkodó kis réztáblákon, nevek olvashatók, olyan sopronkövesdieké, akik anyagilag is hozzájárultak a keresztút létrejöttéhez.
Az ötletet elsősorban a sopronkövesdi önkormányzat karolta fel. Fülöp Zoltán polgármester a szükséges engedélyeket is beszerezte. Így a falu lakosainak és vezetőjének összefogásával készült el ez a kis kálvária, melyet a   Budapesti Eucharisztikus Kongresszus emlékére  állítottak.

Az Agg - hegy igazából csak egy kisebb domb, a szőlőskertek végében kezdődik az erdő, ahol korábban a Széchenyi grófok vadászháza állt, közelében a ma is fennálló kápolnával. A terület 1989-ig korlátozottan volt látogatható, mivel a határsávon belülre esett.  A vasfüggöny megszűntével, lakossági összefogással egy parkerdő lett kialakítva az erdőszélén, a kápolna környékén. 

Itt látható Szent László szobra, egy bronzból készült keresztfa, a Trianon 100 éves évfordulója  alkalmából állított emlékoszlop, és egy útszéli Krisztus keresztfa is. Mára ez a hely kedvelt kiránduló- és turistahellyé nőtte ki magát, amit 2022-ben a vízkeresztre elkészült keresztút tovább gazdagított.

Gamás kálvária

A stációképeket Hegedűs Gabriellának köszönöm ezúton is !

A Gamás név (Gamas és Gomas írásmóddal is) az 1055-ös tihanyi alapítólevélben fordul elő először a Tihanyi apátság birtokaként. Szt. István korában Gamuz alakban fordult elő.A török hódoltság alatt a község határában nagy csata volt a magyarok és a törökök között. A határnak azt a részét, ahol ez a csata lefolyt, a nép Vérgamásnak nevezi.

A török időkben a falu elnéptelenedett, egykori magyar lakói helyébe a Historia Domus leírása szerint sokácok telepedtek le, akiknek utódai később elmagyarosodtak.
A kálvárián készült képeket Hegedűs Gabriellának köszönöm !

A területnek több földbirtokosa is volt, érdekesség, hogy 1720-ban a tiszttartók rossz bánásmódja következtében az egész lakosság Tolna vármegyébe költözött át.

1819-ben épült fel római katolikus temploma, de a falu határában még az 1900-as évek elején is láthatók voltak őskori templomának alapfalai és faragott kövei.

2015-ben a templom mögötti parkban magánszemélyek adományából épült meg az önkormányzat kezdeményezésére és támogatásával a kálvária.

 

Nagykanizsa kálvária

A leírást és a fotókat Biki Endre Gábornak köszönöm !

Nagykanizsán, bár jelenleg kb. 46.000 lakosú város, nincs használatban lévő stációs kálvária. Ám nem volt ez mindig így. Ma is áll ugyanis a város észak-nyugati részén az Inkey-kápolna, melyet egykor egy különös keresztút vett körül.

A négykaréjos alaprajzú centrális barokk műemlék kápolna 1768-ban épült. Inkey Boldizsár emeltette családja számára. A kupolaboltozatos kápolna tetején kicsiny, nyolcszögletű torony helyezkedik el. Az épület falát lapos pilaszterek tagolják. Bejárata fölött ovális ablak, felül háromszögletű timpanon látható. A bejárat kőkeretén korábban az Inkey-címer díszlett. Kupoláját egykor freskókkal díszítették. Padlója alatt van a családi kripta.

Kerítőfala kovácsolt vaskapujának pilléreit egykor kőszobrokkal díszítették, melyek ma már nincsenek meg. Az épületet többször kirabolták, feldúlták, díszeit leverték, összetörték. 1952-ben fémgyűjtők a kupola réz borítását is leszedték. Az épület állaga egyre romlott, falfestményei megsemmisültek. Tetőszerkezetét 1962-ben rendbe tették, majd 1975-ben az Országos Műemlékvédelmi Felügyelet felújíttatta kerítést, az épület homlokzatát, s megoldották a vízelvezetést is. Az eltelt közel 50 évben a kápolnával lényegében nem sokat törődtek, így állapota jelenleg sürgős tatarozást igényelne. A felújítás 2018 óta a város életében napirenden van, bár egyenlőre úgy tűnik, még várat magára.

A kápolna körül egykor kálvária volt. A kerítésfalba négy helyen bástyaformájú, cserépfedésű fülkéket képeztek, melyek egy-egy állomásai voltak a keresztútnak. A kálváriát hármas fülke zárta le, a középső nagyméretű, kvalitásos, fából faragott korpusz jelenleg a nagykanizsai Thúry György Múzeumban van. A körítőfalban a keresztúti stációk és a kálvária számára kialakított, íves záródású fülkék jelenleg üresen állnak, régóta nem használják.

A keresztút fülkéi építészetileg különös formájúak, nem a szokványos kálvária oszlopokhoz hasonlítanak. Ennek a stílusnak a nyomát ismereteink szerint már csak három helyen találhatjuk meg hazánk területén.

1762-ben Szentendrén épült hasonló, mely az egyetlen ma is használt kálvária ebből a stílusból, igaz ott 14 fülke van.

1767-ben Máriakéménden szintén négy sarokbástyás fülke készült keresztút számára, mely 1844-ig volt használatban, míg fel nem épült a ma is álló klasszikus formájú, 14 stációs keresztút. A máriakéméndi régi típusú kálvária ma már nem létezik, csupán rajzon és fényképen maradt meg, illetve a négyből egy fülke romosan áll még ma is. Rokon vonás még a nagykanizsaival, hogy a máriakéméndi körítőfal is egykor árkádos (boltíves) szakaszokból állt.

A harmadik ilyen jellegű kálvária pedig a fent ismertetett nagykanizsai volt 1768-ból.

Fotók az Internetről

Petőfiszállás Pálosszentkút Erdei kálvária H

"A kegyhely mellett érdemes lesz ellátogatni az országban egyedülálló erdei kálváriához is. A Petőfiszállás határában található nyolchektáros erdőben a Rózsafüzéres kálvária megvalósítása jelenleg is folyamatban van, előreláthatólag 2021 őszétől várja majd a látogatókat. A Pálosszentkúti Erdei Kálvária tízállomásos lesz, amelynek faragott faszobrai az úgynevezett fájdalmas és örvendetes rózsafüzér öt-öt titkát jelenítik meg." írta ezt:

https://www.delmagyar.hu/barangolo/ezrek-latogatjak-az-alfold-egyik-legszebb-kegyhelyet-7655789/ 

DE !

Van, aki nem kíván része lenni a kálvária-gyűjteménynek…
Nem kényszer ez kérem, legfeljebb Rómában a kis erdei faoszlopaikról nem fognak tudni – ugyanis a Csendhegyek gyűjteményéről ott azért hírt adtak…. de nem olvastam, hogy a petőfiszállásiról is írtak volna.

Többszöri megkeresésünkre az alábbi válasz érkezett:
„Beszéltem Gácsi Zsolttal. Pár fotót küldök. A célunk az volna, hogy a helyszínre látogató emberek számára legyen mit felfedezni és elgondolkodni. Nem szándékozunk interneten teljes bemutatást kivitelezni.
Üdvözlettel: Krisztián” (=Eöry Krisztián a fafaragó)

(Mellesleg NEM KÜLDÖTT PÁR FOTÓT SEM.)

Az alábbi képeket a Facebook-ról szereztem: 

Szany kálvária

Kálvária kép-anyagát és az információkat Tóth Imrének köszönöm.

Szany a települést említő első, 1398-as oklevélben még Zayan néven szerepel. Ekkor a győri püspökség keszői várához tartozik. 1543-ban a török kirabolta és felégette, de 1549-ben már 42 jobbágyportát és 37 zsellércsaládot számoltak össze a településen. 1619-ben még csupán 13 jobbágy- és 3 zsellérporta volt lakott. A reformáció időszakában a vallásháborúktól és járványoktól is szenvedett a lakosság. A Rákóczi-szabadságharc idején a kuruc-labanc harcok tovább nyomorították a települést. 1740 táján a püspökség, a korábbi bérlet helyett, saját kezelésébe vette a szanyi uradalmat. 1783-ban már állt a településen a püspöki palota.
1740-ben a püspökség felújította a 16. században egyszer már elkezdett majorgazdálkodást. A gyarapodás bizonyítékai a 18. század közepének építkezései: 1747-ben megépült a Szent Vendel-kápolna, 1753-ban pedig a Szent Anna-kápolna, amely idővel jelentős búcsújáró hellyé vált.

A Szent Anna kápolnához vezető külterületi út kiépítésének átadásakor merült fel a gondolat, hogy a kápolna körül ki lehetne alakítani a keresztút stációit.
Az 1954-es Mária éve, a Szent Anna kápolna 200 éves jubileuma alkalmából állíttatott egy stációt Táp Ignác és neje, Makrai Jolán. Ez volt a minta a többi 13 stáció elkészítéséhez.

A terveket az egyházmegye tervezője Maráz Péter készítette, ebben a stációk elhelyezése mellett szerepel a környezet fásítása is. A stációkat Töreki László szanyi műkő (sírkő) készítő készítette el. A 13 stáció szobrai üvegablak mögött helyezkednek el, Lengyelországban készítették. A korábbi meglévő stáció is teljes mértékben felújításra kerül. A kálvária és környezete építésében elkészítésében sokan közreműködtek. A kézi munkát zömében az emlékfákat vállalók végezték.

Az emlékfák árát helybéli családok, egyesületek, cégek fizették és vállalják azok gondozását. A kápolna körüli parkolóhoz a premontrei apátság 900 éves jubileuma alkalmával 120 db fát ajánlott fel, amely szintén társadalmi munkában elültetésre került.
A keresztút stációinak elkészülte után ez a hely a település és a kápolna kultikus helye. Hirdeti a közösség erejét, a búcsújáró hely fokozottabb vidéki örökség megőrzését. Segíti a vidékfejlesztést, növeli a helyi emberek identitástudatát, fokozza a közösségformáló erőt, növeli a turizmust.

Itt jelent meg a híradás az átadásról: az infót Pethő Máriának köszönöm !

https://www.kisalfold.hu/kozelet/helyi-kozelet/keresztut-oleli-a-szanyi-kapolnat-11231480/