Csapod Pityer majori kálvária

A kálvária történetének megírását és a fotókat  Mihócza Lászlónak köszönöm !

Régen Csordahajtó útnak hívták a Lövőről induló szekérutat, ami több kilométer után Csapodon ért véget. Az erdőtől már Vörös útnak hívták, az erdőben két egymástól távolabb álló "Pléh" Krisztus kereszt volt, amiket 2005- ben felújítva a Pityer major közelében állították fel. 

Takács Gábor erdészeti szakirányító ötlete nyomán a két kereszt közötti területre egy keresztutat is felállítottak. Grubits János hidegségi fafaragó vasúti talpfákra rögzítette a Káldi Károly rábapatonai fazekas mester által készített kerámia stációkat. 

Nagyböjtben fekete vasárnap délután tartanak a hívek keresztúti ájtatosságot, augusztus utolsó szombatján délelőtt pedig szentmisét. 

Egy stáció képe

Csapod kálvária

A kálváriával kapcsolatos információkat és a fotókat Mihócza Lászlónak köszönöm.

Ez a keresztút Csapod község régi temetőjében lett felállítva, 1996-ban. A  képeket festette Horváth Lajos.  A stációk száma itt 15, az akácfa kereszteken vaslemezre van festve a stációkép, és üveglappal védett. Fájdalmas pénteken tartanak keresztúti ájtatosságot.

A település történetéről:

Már az őskorban is lakott volt, ezt bronzkori leletek is bizonyítják.  1325-ben Chapud néven szerepel. Az Osl nemzetségé, majd 1380 körül a Kanizsai család tulajdona lett a birtok, később a kapuvári uradalommal együtt, mint annak tartozéka került 1536-ban Nádasdy Tamás, 1681-ben pedig Esterházy Pál birtokába.1594-ben a törökök elpusztították a Rábaközt, és ezzel együtt a települést is, a lakosság kihalt, vagy elmenekült. A XVII. században horvátokat és olaszokat is telepítettek a faluba.A 18. században az Esterházyak szervezték meg a földesúri majort.A II. világháború, majd a földek felosztása után sok minden megváltozott, a település gazdasági szerkezetére a növénytermesztés és az állattenyésztés lett jellemző. Majd később a rendszerváltás  is további változásokkal járt együtt. Határ-menti közelsége miatt fellendülőben van az idegenforgalom.

 A csapodi templom szentélye a régi - keresztes lovagok által alapított - templom maradványa, ezt egészítették ki folyamatosan a mai formájáig. Védőszentje Antiochiai Szent Margit, a 18. század elején 70 évig az evangélikusoké volt, de amikor az Esterházyak lettek a környék hűbérurai, újra a katolikusoké lett a templom. Az Esterházyak adományaiból épült ki mai formájában és ekkor nyerte a barokk belsőt is.

Sopronkövesd kálvária

A fotókat Mihócza Lászlónak köszönöm !

Sopronkövesden, a falu fölé magasodó Agghegyen, a Szent László-kápolna közelében épült meg a falu új kálváriája.

A keresztút ötlete a hidegségi fafaragó mesteré, Grubits Jánosé, bár eredetileg nem a sopronkövesdi hegyre képzelte el a rendhagyó, ám éppen egyszerűségük miatt megrázó stációkat. Most, hogy az utolsó is a helyére került, valószínűleg érzi: így kellett ennek történnie.
Ez a keresztút az Agghegy oldalában, a Szent László-kápolna közelében épült, Mihócza László volt legfőbb szervezője a sopronkövesdi keresztút létrejöttének. Használt vasúti talpfákat festettek le, ezekre kerültek a rábapatonai mester, Káldy Károly kerámialapokon megformázott stáció-jelenetei. Az oszlopokon, nem hivalkodó kis réztáblákon, nevek olvashatók, olyan sopronkövesdieké, akik anyagilag is hozzájárultak a keresztút létrejöttéhez.
Az ötletet elsősorban a sopronkövesdi önkormányzat karolta fel. Fülöp Zoltán polgármester a szükséges engedélyeket is beszerezte. Így a falu lakosainak és vezetőjének összefogásával készült el ez a kis kálvária, melyet a   Budapesti Eucharisztikus Kongresszus emlékére  állítottak.

Az Agg - hegy igazából csak egy kisebb domb, a szőlőskertek végében kezdődik az erdő, ahol korábban a Széchenyi grófok vadászháza állt, közelében a ma is fennálló kápolnával. A terület 1989-ig korlátozottan volt látogatható, mivel a határsávon belülre esett.  A vasfüggöny megszűntével, lakossági összefogással egy parkerdő lett kialakítva az erdőszélén, a kápolna környékén. 

Itt látható Szent László szobra, egy bronzból készült keresztfa, a Trianon 100 éves évfordulója  alkalmából állított emlékoszlop, és egy útszéli Krisztus keresztfa is. Mára ez a hely kedvelt kiránduló- és turistahellyé nőtte ki magát, amit 2022-ben a vízkeresztre elkészült keresztút tovább gazdagított.

Gamás kálvária

A stációképeket Hegedűs Gabriellának köszönöm ezúton is !

A Gamás név (Gamas és Gomas írásmóddal is) az 1055-ös tihanyi alapítólevélben fordul elő először a Tihanyi apátság birtokaként. Szt. István korában Gamuz alakban fordult elő.A török hódoltság alatt a község határában nagy csata volt a magyarok és a törökök között. A határnak azt a részét, ahol ez a csata lefolyt, a nép Vérgamásnak nevezi.

A török időkben a falu elnéptelenedett, egykori magyar lakói helyébe a Historia Domus leírása szerint sokácok telepedtek le, akiknek utódai később elmagyarosodtak.
A kálvárián készült képeket Hegedűs Gabriellának köszönöm !

A területnek több földbirtokosa is volt, érdekesség, hogy 1720-ban a tiszttartók rossz bánásmódja következtében az egész lakosság Tolna vármegyébe költözött át.

1819-ben épült fel római katolikus temploma, de a falu határában még az 1900-as évek elején is láthatók voltak őskori templomának alapfalai és faragott kövei.

2015-ben a templom mögötti parkban magánszemélyek adományából épült meg az önkormányzat kezdeményezésére és támogatásával a kálvária.