Vértestolna kálvária

A fényképeket  fáradhatatlan segítőmnek, „Bolyak”-nak köszönöm !

Az idézett részeket az alábbi oldalról hoztam:  http://www.vertestolna.hu

(Öröm egy ilyen tudósítást olvasni, kár, hogy más településeken – dacára, hogy épült kálvária, vagy felújították – megfeledkeznek arról, hogy a közreműködőknek – nyilvánosan is – köszönetet mondjanak….)

 

„A jelenlegi német neve Tolnau, az őslakók Taunau- nak nevezik. Első okleveles említése a török időből való Tholma névvel. Később Tolna, Tolnar, majd Vértestolna. A török időben valószínűleg elnéptelenedett, erre utal a Tolnapuszta elnevezés. Ezután az első betelepülők a németországi Baden-Würtenberg tartományból érkeztek 1733 őszén. Velük az Eszterházy uradalom örökös szerződést kötött. Ebből az időszakból, pontosabban 1755-ből való a község pecsétje, melyre a Dorfe Tolnau körirat került.”

Minden valószínűség szerint a sváb lakosok kezdeményezésére épült meg a kálvária.

„Sajnos az 1930-as években családok által épült keresztúti állomások tönkrementek, csak maradványai voltak láthatók.

Az Önkormányzat, figyelve a pályázati lehetőségeket, felhívta a Hagyományőrző Egyesület figyelmét, hogy lehetőség van ilyen jellegű pályázat beadására. Az Egyesület tagjai nagyon örültek ennek a megtisztelő lehetőségnek és az Önkormányzat segítségével elkészítetve a terveket, beadták a pályázatot, amit siker koronázott.

A falu vállalkozó kőművesei - Eipl Attila, Eipl Ervin, Schatz József, Tímár Gábor, Schneider Ferenc, Uttó István és PintérMihály - szépen megépítették a 14 stációt, egy tatai keramikus - Végh Ákos - elkészítette a képeket.

A kőkeresztet és a mellette lévő két fakeresztet Csapucha Atila festette újra. A stációk és a keresztek környezetét az Egyesülettagjai Berendi Mári nénivel közösen tették rendbe…. Idejüket nem sajnálva, önzetlenül szintén sokat dolgoztak,hogy szép legyen a környezet az elkészülő stációknál: Bundschuh Attila, Bundschuh József, Bundschu Csaba, Uttó József és Szinger Antal. Az emlékművek mindenki örömére gyönyörűek lettek és 2012. augusztus 20-án tábori mise keretében Gábor Atya felszentelte őket…”