Ceglédbercel kálvária

A fényképeket és az ismertetőt Pethő Máriának köszönöm.

A település  története: első latin nyelvű okirati említése egy 1281-es határjárásból származik. Ebben említik a "Bercel felé vezető" utat. Okiratok 1457-ből, 1468-ból és 1482-ből a Bercelpuszta kifejezést említik.

A XVIII. században Bercel a klarisszáké volt. A rend 1785-ben feloszlott és a területet elvették az egyháztól. II. József 130 német családot telepített ide Hannoverból, akik a falu fejlődéséért nagyon sokat tettek. Azonban 5 évvel a letelepedés után kolerajárvány tört ki az új lakosok közt. Mivel a telepesek evangélikus vallásúak voltak, ceglédi hittestvéreik támogatták őket a bajban. A járványban sokan meghaltak. Az elhunytakat a még ma is fennálló ceglédi evangélikus temetőben temették el. Az egészségesek visszatértek szülőhazájukba, vagy letelepedtek a Bánátban.

1790-re a falu teljesen elnéptelenedett. Az újratelepítés a nagy katasztrófa után egy évvel indult meg és több lépésben történt. A telepesek azonban nem közvetlenül Németországból jöttek, hanem a már létező magyarországi német falvakból, mint Soroksár, Budatétény, Adony, Üröm, Pilisborosjenő és Taksony. Néhány magyar család érkezett Süly, Üllő és Uri községekből is. Ez volt a második betelepülés. A lakosok kétharmada volt német, egyharmaduk magyar, de mindannyian katolikusok voltak.

A temetőben álló kis templom, a kőkereszt és a kálvária stációi is egyedi értéket képviselnek. A kálváriát készíttette Mária Gumpl, született  Szeidl  1911-ben. A keresztek a stációsortól távolabb, a temetőben beljebb  találhatók, egy keskenyebb út vezet oda. Mindhárom kereszt tetejét fémmel keretezték. Krisztusé nemcsak hagyományos, hanem díszített is.

Sajnos, nem tudjuk, ki készítette, ill. újította fel  a modern, ugyanakkor hagyományőrző Golgotát.

Temetőkápolna és szentsír nincs.