Sukoró kálvária

Sukorón a katolikus templom mögötti területen található a mészkőből készült kálvária

„Sukoró azon kevés települések közé tartozik, ahol kálvária épült, a hívő ember számára a hitéletet elmélyítő, a keresztutat felelevenítő, végigjárható zarándokhelyként, a nem hívő számára pedig szemet gyönyörködtető látványosságot, rendezett harmóniát kínáló épített kulturális tájelemként.

Különösen izgalmas vallási vagy esztétikai élmény egy XXI. századi értelezésben megjelenített, modern művészeti megközelítésben megvalósított keresztút.

A sukoróiak jól ismerhetik Grúber Ferenc, "Fránci bácsi" nevét, aki időt és pénzt nem sajnálva, bőkezű adományaival támogatta (a templom restaurálása, a temetőben található kegyeleti kápolna és még sok egyéb fejlesztés kapcsán) a sukorói katolikus közösséget, de az épített környezet fejlesztése által nem csak az egyházat, hanem az egész Sukorón élő közösséget is.

A kálvária is az ő fel-ajánlásában készült el, (2007-ben) Richter Ferenc velencei kőfaragó mester tervei és kivitelezése alapján. A keresztút egyes stációinak vasbeton alapozását és a

földmunkák költségét egy neve elhallgatását kérő adományozó vállalta, de jelentős támogatást nyújtottak Heim Sebestyén és Halász Péter is, akik az elvégzett feladatokat anyag-díjon számították fel, ezzel szintén jelentős áldozatot vállalva.”

Molnár Gábor

http://www.sukoro.hu/_user/browser/File/sukoro_magazin2007.pdf

A felújítás utáni, 2017-es fotót Bauer Lászlónak köszönöm:

 

A kálvária fotói Huber Csabánénak köszönöm: 

Az alábbi két képet FME-nek köszönöm:

Az alábbi képeket pedig Pető Máriának köszönöm (2023):

Leányfalu 1. kálvária

Itt egy film  látható a szentelésről: http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=1154

Vitéz Pesthy – Müller József Leó gyáros, kormányfőtanácsos, nyugalmazott huszárkapitány, litván főkonzul felesége - egyes források szerint egyik fia súlyos betegségéből való felgyógyulása - emlékére építtette és ajándékozta Leányfalu közösségének a régi kálváriát, melyet 1934-ben Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök szentelt fel.

A fényképeket Dénes Ildikónak köszönöm !

http://leanyfaluplebania.hu/index.php?option=com_k2&view=item&task=download&id=241_85ace9add5124283af804de0a045d75b&Itemid=5.

Innen van az alábbi idézet: 

Dr. Szinna Ferencné, Lia néni mesélt a régi kálváriáról, sőt írt is róla még 2006-ban. Ebből érdemes idézni.
“A mi leányfalusi kálváriánkat egy hitbuzgó család adományának köszönhetjük. Az adományozó vitéz Pesthy Müller József Leo gyáros, kormányfőtanácsos, nyugalmazott huszárkapitány, litván konzul. Müller Józsefnek két fia volt, József (Dódi) és István (Isti). Egyik fia súlyos betegségből való gyógyulásáért hálából állíttatta 1932-ben a Kálváriát. Saját területéből hosszú, több méter széles telket adományozott az egyháznak, ezen építtette fel saját költségén a 14 stáció fülkés oszlopait és a keresztutat lezáró három keresztet. A fülkékben elhelyezett, a szenvedés jeleneteit megörökítő képeket maga az adományozó festette, az oszlopok kőműves munkáit Losz-mann János készítette, a képek keretei Papp Gyula faszob-rász munkái.
 
1932-ben nagy ünnepélyességgel szentelte fel a Kálváriát Schvoy Lajos megyéspüspök úr.”
“Különösen figyelemreméltó volt a három kereszt között a középső, “Krisztus keresztje”, amely un. litván kereszt volt. Ezen a kereszten nem a mi hagyományainkból ismert corpus, Krisztus megfeszített teste függött, hanem a Megfeszítettnek egy kisebb szobra, különleges formájú keretben elhelyezve, amelyet széles sugarak szegélyeztek. Ezen a sugaras kereszten még egy, kisebb, szintén sugaras kereszt állt. A két oldalon álló kereszt teljesen díszítés nélküli volt. Puszta Sándor plébános vezetésével minden nagypénteken a hívek együtt vonultak a Kálváriához, együtt végezve el a keresztúti ájtatosságot. Ünneptől függetlenül is gyakran látogatták a hívek a gondozott, szép keresztutat.
 
A történet végét ma már nehéz rekonstruálni. A litván kereszt soha nem került elő, az új keresztek egy villa kerítéséhez vannak erősítve, a stációk viharvertek, az elsőből hiányzik a kép, az út gondozatlan. Jó lenne folytatni az elfeledett hagyományt, a nagypénteki keresztútjárást!” – írta Lia néni az akkori cikk végére.
 
Mára elmondhatjuk, hogy többszörösen is teljesült Lia néni kívánsága. Nemcsak nagypénteken, de a nagyböjt minden péntekén járjuk a keresztutat, egyre többen. Elkészült a templomhoz vezető út mentén az új kálvária, amely lehetőséget ad arra, hogy jó időben ott végezzük a keresztútjárást. És eljött az idő is, hogy korábbi szándék a régi kálvária felújítására párosult sokak adakozásával, legfőképpen Pesthy Müller József családjának újabb áldozatával, és megindult a felújítási munka.

Zákányszék kálvária

A leírást és a fényképeket Pethő Máriának köszönöm !

A zákányszéki templom a Szentháromság tiszteletére lett szentelve. Hazánkban - Márianosztrán kívül - csak  itt található még képnyitás: nagyobb ünnepeken lehúzzák a Szentháromság festményt zene kíséretében, alatta előtűnik egy szép Mária szobor.

A keresztútjárások itt a templomban kezdődnek, s itt is fejeződnek be a Piéta szobornál. Ilyenkor virággal feldíszítik a stációfülkéket is. A  templom búcsúja Szentháromságkor van. Nagyboldogasszonykor /kisbúcsú/ és Kisboldogasszonykor virágszőnyeget varázsolnak a szabadtéri oltár elé.

1936-ból való a templomkertben lévő kálvária, melynek képei az 1800-as évek végén készült stációkból maradtak meg. A domborműveket áthelyezték az új stációfülkékbe 1936-ban.

 Az újabb felújítás 2008-ban történt Ördögh Jánosné anyagi támogatásával.  Az átfestés mellett bádogtetővel is elláttatta a stációkat. Keresztútjárás van nagypénteken kívül gyertyaszenteléskor, Nagyboldogasszonykor, Péter és Pálkor, valamint szent Kereszt felmagasztaláskor /szept. 14-én/.

A templomkertben áll a radnai kereszt, melyet Máriaradnáról hoztak a búcsúsok. Az 50-es évek elején széttörték. De szerencsére megtalálták mindkét részét: egyiket a templomkertben, másikat egy tanyán. Felirata szerint a hős katonáknak állít emléket.  Az 1840-ben létrehozott keresztet 2010-ben újították fel.  A rövid egyháztörténet szerint 1840-ben Kapitány Istvánné Lengyel Jozefa tanítónő Zabosfa dűlői birtokán kőkeresztet állított, majd Alajos testvérével közösen 1842–43-ban kápolnát építtetett. Szeged-Alsótanya katolikus hitéletének ez volt az első központja. Az 1907-ben alakult Szeged-alsótanyai Lengyel-kápolna Egyesület megvásárolta a kápolna területét és helyén 1924–25-ben új templomot emelt.

A neoromán templom titulusa: Szentháromság. Szeged-Alsóváros filiája volt. A plébánia épületét 1932-ben emelték. A plébániát 1933-ban szervezték meg Szeged–Zákányszék néven 1975-ben, teljesen fölújították a templomot, és új művészi kivitelű liturgikus teret készítettek.

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/megyek_oroksege/Csongrad_megye/pages/CSMEE/Magyar/html/Zakanyszek.html

http://zakanyszek.hu/bal-menu/kozsegunk/telepules-tortenete/

 

 Az alábbi néhány képeket Tasi Zsolttól kaptam, köszönet érte !

Mórahalom kálvária

Az egész mórahalmi anyagot Dénes Ildikónak köszönöm ! 


A „Mórahalmi körkép” leírásában szerepel a kálváriáról néhány adat:

"1927-ben avattak Mórahalmon közadakozásból egy első világháborús emlékművet. A mai Szt.László parkban, a fürdő előtti téren álló emlékműre 1071 háborúban elesett hős nevét írták. Nem sokkal ezután került sor a templom tatarozására. Barmos György plébános pappá szentelésének 40.évfordulóját 1928.július 1-én a templom búcsújakor tartották. A plébános ekkor már 14 éve teljesített szolgálatot a területen...

Ekkor határozták el az elöljárók, hogy 14 kálvária stációt és Golgotát fognak a templom előtti parkban elhelyezni. A kálvária szentelése és Barmos György esperesi kinevezése egyszerre történt meg."

2013-ban újították fel  a templom mögött felállított kálváriát, melynek fehér majolika képei előtt  rendszeresen járják a hívek a keresztutat nagypénteken.

A dombormű-sorozat alkotói: Apáti Abt Sándor és Mack Lajos voltak.