Vértesacsa kálvária

Vértesacsát egy időben nemesi családok birtokolták, majd 1543 után a török közigazgatás része lett, lakói egyre jobban elszegényedtek.1715-ben meggyilkolták az új birtokost, Újvári Imrét, minek következtében a lakók jogaikat elvesztették, majd örökös szolgaságra ítéltettek. Ezen eseményeket követően lakosságcsere ment végbe, melynek során az elmenekültek helyére 32 német parasztcsalád költözött. (https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9rtesacsa)

Mint az ország számos más településére is, ahová német családok költöztek, ide is ők hozták a kálváriaépítés szokását.

Római katolikus temploma a korábbi gótikus templom alapjaira épült a 18. században. Ugyanakkor készült a főoltár és a szószék a pálos rend műhelyében. A pálosok pincéjének bejárata, felett állnak  a kálvária stációi.                                                    

Az alábbi ismertetőt Rátay Csabától kaptam, ezúton is köszönöm:

A Patóhegy emelkedőjén felsétálva találjuk a Vértesacsai kálváriát, amely 1789-ben épült. A korábbi évszázadban elnéptelenedett faluba svábok telepedtek  az 175o-es évektől. A falu eredetileg  katolikus, gótikus templomát korábban a reformátusoknak adták, de 1769-től ismét a katolikus hívek használják. A pálosok 1753-tól kapják meg birtokként Vértesacsát, akiknek szintén része volt a település lakosságának rekatolizálásában, melynek egyik jele lehetett a Kálvária építése is.  A vörösmárvány stációk oszlopait a helybeli, német családok adományaiból állították, az oszlopok lábazatán megtalálhatóak az adományozó családok nevei.

A Kálvária 1945 után pusztulásnak indult, majd 2oo4-ben helybeli kezdeményezésre, a Dombos Kft (a volt Termelőszövetkezet) és a Német Kisebbségi Önkormányzat összefogásával felújították. Kiemelkedő munkát végzett Bognár Sándor  és Gruming Ferenc. 2oo4-ben Spányi Antal püspök úr jelenlétében ismét felavatták. 

Sajnos, az elmúlt több, mint egy évtized ismét nyomot hagyott a stációképeken, miként az a fotókon is látható.

A képeket „BolyaK”-nak köszönöm